1562

Fekete Ágnes: 4 hét

Adventi gondolatok

Újabb szokás szerint apró csokoládékat rejtő, vásárolt vagy éppen saját kezűleg barkácsolt adventi kalendáriummal lepjük meg ilyentájt gyermekeinket. Divatja van az olyan naptáraknak is, amelyek csoki helyett feladványokat, mesemondást, társasjátékot, közös időtöltést „rejtenek”. Könnyebb így a karácsonyvárás, könnyebb így a ráhangolódás, a csillogó-villogó külsőségek között a lényeg meglátása. Bizony, elkelne a felnőtteknek is valami hasonló. És lám, megjelent Fekete Ágnes új kötete!

Fekete Ágnes református lelkész bársonyos hangját rendszeresen hallhatják a rádióhallgatók. Az adventi időszakra kötetbe gyűjtött elmélkedéseit olvashatják a nemrégiben megjelent karcsú könyvecskében. Ne riadjanak meg, ez nem egy vallásfilozófiai kötet, és nem egy idézetgyűjtemény! Ugyan minden fejezet egy Bibliából vett gondolattal indul, a napi olvasmányok egy igencsak elfoglalt lelkipásztor/családanya mindennapjaiból vett, köznapi élményanyagra épülnek. Egy nevelési helyzet, egy olvasmány, egy emlék, egy élmény, egy fogalom adja az alapot egy-egy fejezet megírásához.

Ami a kötet különlegességét adja, az a látásmód, ahogy a szerző a dolgokra tekint. Az érzékenység, amivel különbséget tesz látszólag azonos dolgok között, pl. meztelenség és pőreség; üresség és hiány. A rácsodálkozás tulajdonképpen mindennapi dolgokra: egy napfelkeltére, a harmatra, a gyertya fényére… S aztán a laza asszociációk egy-egy fogalomra: szeretet, elengedés, „a jó látás”, utópia, elhívás, ráhagyatkozás, stb. Ezek a gondolatfüzérek mind-mind a lényeg irányába mutatnak – karácsonykor Krisztus eljövetelét ünnepeljük!

A kötetet áthatja a megélt hit, de semmiképpen nem tolakodó, avagy szájbarágós módon. Bátran ajánlhatjuk az olvasmányt nemcsak a vallásukat gyakorlóknak, hanem a keresőknek is. S mellettük mindazoknak, akik úgy érzik, hogy számunkra a karácsony mostanság alig jelent többet, mint bármely hétköznap.

B. E.

2015.12.01