1428

„...mi az élet, ha nem álom?”

Idén 150 éves az Alice Csodaországban

150 éve, 1865-ben jelent meg Londonban az Alice Csodaországban, Charles Lutwidge Dodgson (1832-1898.), írói álnevén Lewis Carroll, angol író, költő, matematikus, anglikán pap és fényképész nonszensz meseregénye. A szerző ismerősei körében igazi mesemondóként volt ismert, aki kedvére talált ki érdekesebbnél érdekesebb, és szokatlanabbnál szokatlanabb történeteket a gyermekek számára, akik a családi társaságban megfordultak.

Alice történetét egy valóban létező kislány ihlette, Alice Liddell, az oxfordi matematika tanszék dékánjának lánya. A matematikus író 1862. július 4-én, Oxfordban, a folyón lefelé hajókázva mesélte el a családnak Alice csodás történetét, amely annyira elbűvölte a kislányt, hogy a nap végén ő maga kérte Dodgsont, vesse papírra.

A könyv rendkívül sokrétű utóélete is mutatja, hogy mennyire érdemes volt megörökíteni a játékos, fantáziadús történetet, mely világszerte megmozgatja az emberek képzeletét és alkotókedvét. 176 nyelvre fordították le, és egyre másra készülnek belőle a filmek, musicalek és játékfeldolgozások.

A kíváncsi kislány bátor helytállása Csodaország különös szabályokkal és szereplőkkel telezsúfolt világában nemcsak a gyerekek, az irodalom és a művészetek képviselőit, hanem a természettudományok művelőit is megihlette. Ezt számos tudományos elnevezés és ismeretterjesztő munka mutatja: például a vörös királynő hipotézis az etológiában, az Alice Csodaországban szindróma az orvostudományban, Martin Gardner matematikai és egyéb vonatkozású jegyzetekkel ellátott Alice-könyvei, vagy az olyan művek, mint az Alice in Quantumland (Robert Gilmore 1995.).

Egyesek szerint az Alice egy olyan mű, mely felépítésében és gondolatvilágában tükrözi a gyermeki lélek működését. Csak úgy csapong a lehetetlen ötletek között, és könnyedén valósítja meg azokat végtelen képzelőerővel, mint ahogyan a gyermekek is ezt teszik mindennapi játékaikban. Ugyanakkor a meseregény lényei, például az uralkodni vágyó Szív Királynő vagy az egyértelmű választ sosem adó Hernyó kapcsolódhat a tudattalanban rejlő félelmekhez is. Mivel a történet során megszeretjük a szereplőket, és nevetünk rajtuk, ezek a félelmek feloldást nyerhetnek.

Valószínűleg a népszerűségnek is köszönhető, hogy a könyv folytatása 1872-ben Alice Tükörországban címmel megszületett.

Érdekességek:

Dodgson az eredeti kéziratot karácsonyi ajándéknak szánta. Persze amikor belevágott az írásba, azt hitte, hogy csak a kislányt (és a testvéreit) fogja boldoggá tenni vele karácsonykor. A kézzel írt példány eredetileg az Alice kalandjai a föld alatt címet viselte, és 64 évig az eredeti Alice féltve őrzött tulajdona volt, míg végül 15,4 millió fontért eladta, ami 1928-ban óriási összeg volt, az eredetileg becsült ár négyszerese. Egy amerikai gyűjtő vette meg, aki aztán a British Librarynek adományozta. Az eredeti kéziratot eddig még soha nem adták kölcsön egyetlen külföldi kiállításra sem. Túlságosan értékes. De a digitális verziót bárki végiglapozhatja.

Eredetileg még több alternatív cím is létezett, mint például Alice a tündérek között, vagy Alice arany órája. A könyvet már megjelenésekor nagy érdeklődés övezte, annyira, hogy Viktória királynő, és az akkor tizenegy éves Oscar Wilde is elolvasták. Magyarul először Kosztolányi Dezső fordításában, Évike Tündérországban címmel került kiadásra 1936-ban. Később ennek a fordításnak néhány részletét Szobotka Tibor még az eredeti angol szöveghez igazította, így Alice csodaországban címmel jelent meg 1958-ban.

A híres festő, Dalí sem tudott ellenállni Alice-nek, és 1969-ben megrajzolta a saját maga által elképzelt Csodaországot. A szürrealizmus zsenije senkinek nem okozott csalódást az illusztrációkkal.

Filmfeldolgozások:

- Alice Csodaországban (1903): Egy nyolcperces némafilm, melynek részletei hiányoznak.

- Alice Csodaországban (1951): Walt Disney rajzfilmje.

- Alice csodaországban (1972): BAFTA-díjas angol musical, Dudley Moore-ral a főszerepben.

- Alice Csodaországban (1981): szovjet rajzfilm, 30 perc, r.: Jefrem Pruzsanszkij (Ефрем Пружанский)

- Fusigi no kuni no Ariszu (1983): Japán-német anime sorozat, ötvenkét epizódból.

- Alice Csodaországban (1999)

- Alice Csodaországban (2010): Tim Burton élőszereplős fantasyje 3D-ben került a nagyközönség elé, Johnny Deppel a főszerepben.

Idézetek:

„- Jaj, szegény kis lábaim, ki húzza majd föl rátok a cipőt meg a harisnyát, édeseim?! Én aligha fogom tudni. Sokkal messzebbre kerültem tőletek, semhogy törődhetnék veletek. Nektek kell most gondoskodni magatokról, ahogy tudtok.
De azért kedvesnek kell lennem hozzájuk - gondolta Alice -, különben nem visznek el oda, ahová akarom. Igen. Minden karácsonykor veszek majd nekik egy pár cipőt.
Alice tovább tervezgette, miképp juttathatja el lábaihoz a cipőt.
- Postán küldöm el - tűnődött -, ajánlott csomagban. Jaj, de fura lesz ajándékot küldeni a tulajdon lábaimnak!” (Alice Csodaországban 2. fejezet)

„Alice soha életében nem látott ilyen furcsa krokettpályát: csupa lyuk volt és barázda. A labdák eleven sündisznók voltak, az ütők eleven flamingók, a katonák meg egymás kezén-lábán állva alkottak kapukat.
Alice-nek a legtöbb bosszúságot az okozta, hogy nem bírt a flamingóval. Valahogy sikerült a hóna alá gyűrnie, s a lábai már lefelé lógtak. De alighogy kiegyenesítette a flamingó hosszú nyakát, hogy a fejével elüsse a sündisznót, a flamingó visszafordult hozzá, s oly elszontyolodott pofával bámult Alice arcába, hogy az nem állhatta meg kacagás nélkül. Aztán amikor visszanyomta a flamingó fejét, hogy megint ütni próbáljon vele, a sündisznó, amelyik az imént még labdává gömbölyödött, egyszerre kitekergőzött, és eliramlott. A hepehupás pályán is folyton elakadt a labda, s a kártyakatonák is eldüledeztek, odébb mentek, s a kapuk minden pillanatban eltűntek. Alice sejtette, hogy itt bajos lesz játszani.” (Alice Csodaországban 8. fejezet)

„- Ekkor a Király, aki egy darabig szorgalmasan írogatott a jegyzőkönyvébe, fölkiáltott:
- Csönd! Aztán olvasni kezdte a jegyzőkönyvéből: - Negyvenkettedik paragrafus. Mindenki, aki egy kilométernél hosszabb, köteles távozni a tárgyalóteremből.
Valamennyien Alice-re pillantottak.
- Én nem vagyok hosszabb egy kilométernél - mondta Alice.
- De igen - mondta a Király, - csaknem két kilométer vagy.
- Dehogyis megyek el - ellenkezett Alice. - Különben is nem azt mondja a törvény, most tetszett csak kitalálni.
- Ez a legrégibb rendelet az egész könyvben - szólt a Király.
- Akkor az első paragrafus volna, nem pedig a negyvenkettedik.
A Király elsápadt, és gyorsan becsapta a könyvet.” (Alice Csodaországban 12. fejezet)

„Csodatájon nyugszanak,
álmodozva napra nap,
míg suhannak gyors nyarak -

ringatóznak lassú áron,
a fény rájuk glóriát fon:
mi az élet, ha nem álom?” (Alice Tükörországban - a könyv befejező versének részlete)

„Az élet tényleg egyfajta iskola, alkalom a gyakorlásra. Elsősorban a jellem felépítésére és a szellem nevelésére való.” (Lewis Caroll)

 Összeállította: Szabados Éva

Források: Wikipédia, Wikiquote, Magyar Elektronikus Könyvtár, www.konyvtenger.hu, www.nlcafe.hu

A kép a http://commons.wikimedia.org/wiki/Main_Page szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt található.

2015.11.26