1435

100 éve született Lőrincze Lajos nyelvész, nyelvművelő


Lőrincze Lajos 1915. november 24-én született Szentgálon. Édesanyja, Lőrincze Zsófia cselédlány volt. Elemi tanulmányait szülőfalujában végezte, középiskolába már Pápára, a Református Kollégiumba járt, ahová a tehetséges diák Somogyi Zoltán szentgáli református lelkész ajánlására került be.

Az iskola értesítője szerint végig színjeles, kitüntetett tanuló volt. Az 1933/34-es tanévtől a Képzőtársaság aktív tagja, könyvtárosa, jegyzője; gyakran nyert szavalóversenyt, díjazták novellapályázatait. Érettségi tételei magyarból „A XX. század lírája”, történelemből „A magyar nemesi vármegye és alkotmány jellemzői” voltak, a megmérettetést 1936. június 8-án teljesítette kitüntetéssel.

Érettségi után a pápai Református Teológia hallgatója volt, de mivel nem érzett elhivatottságot a papi pálya iránt, inkább a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán folytatta tanulmányait. 1937 őszétől az Eötvös Kollégium tagja lett. 1939-ben megnyerte az első Jó magyar kiejtési versenyt Móra Ferenc Osztozkodás című novellájának felolvasásával. Szakdolgozatát Pais Dezső professzorhoz írta Szentgál helyneveiből.

1941-ben megkapta bölcsészdiplomáját, ezután a Magyarságtudományi Intézet gyakornoka, a földrajzinév-gyűjtés referense volt, a későbbi MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársaként a magyar nyelvjárások atlaszának anyaggyűjtésében vett részt: másfél évtizedig járta az országot és a környező államok magyarlakta vidékeit. Itt először intézeti tanárként, 1952-59 között igazgatóhelyettesként, 1959-1971 között osztályvezetőként, 1971-1985-ig tudományos tanácsadóként tevékenykedett. Innen ment nyugdíjba 1985. december 31-én.

1951-ben megjelent közös munkája Benkő Loránddal: a Magyar nyelvjárási bibliográfia 1817-1948. 1952-től az MTA Nyelvművelő Főbizottságának volt a titkára, majd 1960-tól halálig az elnöke (a bizottság neve 1960-tól Anyanyelvi Bizottság, majd 1990-től Magyar Nyelvi Bizottság volt).

Kodály Zoltán biztatására vállalta az Édes anyanyelvünk című, páratlanul népszerűvé vált nyelvművelő rádióelőadásokat. Az első adás 1952. október 15-én hangzott el, 1955-től vasárnap reggelenként, 1961-től már hetente háromszor sugározták az ötperces műsort, amelyet negyven éven keresztül, szinte haláláig folytatott. Sikerült olyan formát kialakítania, amely szórakoztatva tanított, egyesítette a nyelvi, irodalmi, művelődési tanulságokat. Lőrincze Lajosból katedra nélkül vált a nemzet magyar nyelv tanára. Nevéhez fűződik a Magyar Televízió első telefonos műsora a Tessék kérdezni – a nyelvész válaszol címmel. Ezt Grétsy Lászlóval közösen vezette.

1953-tól a Magyar Nyelvőr, 1972-től a Nyelvünk és Kultúránk, 1979-től az Édes Anyanyelvünk című lapok szerkesztője, szerkesztőbizottsági tagja volt. 1970-ben társalapítója a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának. Sokat tett a határainkon túl élő magyarság anyanyelvének megőrzése érdekében. Az ő áldozatos munkájának eredményeként ült össze először 1970-ben, Debrecenben a nyugati magyarság anyanyelvi és kulturális gondjaival foglalkozó első Anyanyelvi Konferencia.

Az 1966-ban megrendezett, első Kazinczy-verseny létrejöttében, szervezésében jelentős segítséget nyújtott Péchy Blankának, elsősorban tekintélyével, kapcsolataival, a jó ügy felkarolásával. Ettől kezdve pedig rendszeresen részt vett Győrben a versenyek zsűrizésében.

Külföldön is rendszeresen tartott előadásokat a magyar nyelv védelmében. Tevékenysége elismeréseként 1970-ben Állami Díjat kapott, 1985-ben, 70. születésnapján a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki. Számos anyanyelvi és nyelvművelő témájú könyv és cikk szerzője volt.

1993. október 11-én, több, mint kétéves, türelemmel viselt szenvedés után szenderült csendesen halálba. Emlékére hozták létre a Lőrincze-díjat „a magyar nyelv művelése érdekében határainkon belül vagy kívül kifejtett kiemelkedő tevékenység elismerésére”. Sírja a Farkasréti temetőben található. Szülőfalujában, Szentgálon emlékház, emléktábla, dombormű őrzi emlékezetét, a falu iskoláját is róla nevezték el.

Lőrincze Lajosról verssel emlékezett meg Kányádi Sándor: Magyar históriai pillanatokra, Lőrincze Lajos emlékére, 1993.

porában is áldott kiért
és ezerszer áldott ki által
akár a szív fölött a vért
szembefeszült a másvilággal

meg akkor váltódott e nép
és küldetését akkor kapta
mikor a röggel az igék
magyarul hulltak a halottra

hazánkká akkor lett örökre
ez a sokszor ege-se-földje
töredékes nyelvünk-honunk

s a jövendőbe glóriával
léptünk a nyitott síron átal
mondván por és hamu vagyunk

Nagy Mária

Források: wikipédia.hu, http://www.e-nyelv.hu/2015-10-26/100-eve-szuletett-lorincze-lajos/, www.mtva.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2015.11.24