Végül 1934-ben beiratkozott a michigani egyetemre, és itt írta meg első drámáját Még mindig nő a fű címmel. Műve aztán nagyon jó kritikákat kapott. Arthur Miller egész életén keresztül szoros kapcsolatban maradt alma máterével: 1985-ben megalapította az Arthur Miller Jutalomdíj-at, 1999-ben pedig az Arthur Miller Drámaírói Díj-at. 2000-ben az egyetem színházát róla nevezték el.

1938-ban, az egyetem elvégzése után visszatért New Yorkba, ahol különböző rádiótársaságoknál dolgozott. 1940-ben feleségül vette egykori iskolatársát, a katolikus Mary Slattery-t, akitől két gyermeke született, Jane és Robert. Utóbbi filmrendező lett – 1996-ban ő volt a filmre vitt Salemi boszorkányok gyártásvezetője. Arthur Miller a II. világháború idején a hadszíntereket járta, A helyzet normális című riportregényéhez gyűjtött anyagokat. 1944-ben jelentkezett először a Brodway-n Az ember, akinek mindenben szerencséje volt című drámájával, amely nagy bukás lett. 1947-ben azonban az Édes fiaim című darabja azonnali sikert aratott: a történet egy gyártulajdonosról szól, aki hibás repülőgép-alkatrészeket ad el a második világháború idején.

A kedvező fogadtatásra talált Az ügynök halála című művét Miller egy saját építésű kis dolgozószobában írta meg a Connecticutbeli Roxbury-ben, ahol élete végéig lakott. Az első felvonással kevesebb, mint egy nap alatt elkészült, és hat héten belül be is fejezte a munkát. A darab egy egyszerű ügynök, Willy Loman tragikus története. Miközben múltja és jelene váltakozik a színpadon, kiderül, hogy Loman nem az a sikeres ügynök, akinek családja és barátai előtt beállítja magát. Állását elveszti, odalesz a nagy „Amerikai Álom”. Felesége próbál segíteni a helyzeten, beszél két felnőtt fiával, de Loman az öngyilkosságot választja: eldönti, hogy halálával hasznosabb lesz, remélve, hogy az életbiztosításért kapott összeg segíteni fog családján. A darab 1949-ben elnyerte a Pulitzer-díjat, a Tony-díjat, és a New York-i Drámakritikusok Körének díját. A művet több, mint egy tucat nyelvre lefordították.

A Mccarthyzmus árnyékában született meg a Salemi boszorkányok. 1953 januárjában kezdték – szintén nagy sikerrel – játszani a Broadway-n. Mielőtt megkezdte a munkát, Miller Salembe utazott, hogy belenézzen az 1692-ben lefolyt boszorkányperek történelmi hátterébe. A darabot Miller az egyre agresszívabbá váló Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság allegóriájaként fogta fel. Drámája miatt többször is a nevezett bizottság elé idézték Elia Kazan amerikai író és rendező feljelentése miatt. Miller tagadta az ellene felhozott vádakat, 1957 végén azonban bűnösnek találták. Harmincnapi börtönre, hollywoodi feketelistára és 500 dollár pénzbüntetésre ítélték, azonkívül megtiltották útlevele használatát. Csak 1958 augusztusában mentették fel a vád alól.

1956-ban feleségül vette Marilyn Monroe-t, aki két sajátos alkotásának, A kallódó emberek című filmregényének és A bűnbeesés című önéletrajzi drámájának is az ihletője volt. 1961 januárjában elvált Monroe-tól, egy évvel később pedig feleségül vette Inge Morath osztrák származású fotográfust. A házaspár Inge haláláig kitartott egymás mellett.

Harold Pinter társaságában 1985-ben Törökországba utazott, hogy ott átvegye az amerikai nagykövetség kitüntetését. Miután Pintert kiutasították az országból, mert felemelte szavát a politikai kínzások ellen, Miller is ott hagyta Törökországot. 2002 januárjában meghalt harmadik felesége, Inge Morath. Ugyanebben az évben megkapta a spanyol Asturias hercege nevű tekintélyes irodalmi díjat „a modern dráma vitathatatlan nagymestere” indoklással.

2004. decemberében a 89 éves Arthur Miller nyilvánosságra hozta, hogy együtt él a 34 éves Agnes Barley festőművésznővel, és rövidesen összeházasodnak. Erre azonban már nem került sor. Az író 2005. február 10-én szívbénulás következtében meghalt.

Nagy Mária

Források: wikipédia.hu, Világirodalmi lexikon 8. köt: Mari-My. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1982

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.