Rónay Jácint iskolai tanulmányait szülővárosában, Székesfehérváron kezdte el, később aztán Esztergomban folytatta. A bencés rendbe Pannonhalmán lépett be 1831-ben. 1835-től kezdve teológiai tanulmányait Bakonybélben és Pannonhalmán végezte, 1836-ban tett fogadalmat, majd 1839-ben pappá szentelték. 1839-40-ben Pannonhalmán főapáti szertartó, 1842-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett a Magyar Királyi Tudományegyetemen, 1840 és 1848 között a győri bencés gimnáziumban bölcseletet tanított. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt 1848-ban a győri nemzetőrök tábori lelkésze, 1848. május 29-től egyházi főszónok. Miután a császári csapatok bevonultak Pestre, visszatért Pannonhalmára, de 1849. március 19-én a bakonybéli bencés rendházba internálták. Görgei Artúr 1849 májusában tábori lelkésszé nevezte ki, azonban ezt az állást már nem töltötte be. 1849. májusában Bakonybélből Pest érintésével visszatért Győrbe, ahol júniusban a kormánybiztos Győr vármegye egyházi főszónokává nevezte ki.

A szabadságharc leverését követően kezdetben Hegyi Rudolf néven a hortobágyi tanyákon bujdosott. Letartóztatását megelőzendő emigrált Magyarországról, Londonban telepedett le, ahol tanítással foglalkozott, tudományos és irodalmi tevékenységet folytatott, továbbá magyar és angol folyóiratokba írt cikkeket. Londonban például Rónay Jácint keresett nyomdát és könyvkereskedőt Széchenyi István Blick című, a Bach rendszert leleplező és nevetségessé tevő politikai röpiratának kiadására. Annak ellenére nem kért kegyelmet, mondván, hogy semmi bűnt nem követett el, hogy 1860-ban Székesfehérvár országgyűlési képviselőjének, valamit Győr városának törvényhatósági bizottságának tagjává választották. Végül 1866-ban Kruesz Krizosztom, pannonhalmi főapát és Simor János, győri püspök közbenjárására térhetett vissza Magyarországra.

Ezt követően 1867 és 1871 között a Győr vármegyében található péri választókerület országgyűlési képviselője, 1871-től a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban osztálytanácsos. 1871-1872-ben Rudolf trónörökös magyar történelem tanára. 1872-ben a pápa Ferenc József kérésére felmentette szerzetesi fogadalma alól, ettől kezdve az esztergomi főegyházmegye papja: 1872-től pozsonyi nagyprépost, 1873-től skutari választott püspök. 1875 és 1883 között Mária Valéria főhercegnő nevelője. 1883-tól kezdve haláláig visszavonultan élt Pozsonyban, ahol Erzsébet királyné és Mária Valéria többször meglátogatták. Pozsonyban hunyt el 1889. április 17-én.

1847-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1867-től rendes tagja volt. 1867-ben egyik alapítója a Magyar Történelmi Társulatnak, 1867 és 1871 között szerkesztője a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos lapjának, az Akadémiai Értesítőnek. Tagja volt a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának is.

A Dr. Kovács Pál által szerkesztett Hazánk című győri hírlapban megjelentették tudományos ismeretterjesztő cikkeit is, emigrációja idején többek között írásai jelentek meg a Pesti Naplóban, a Magyar Sajtóban, a Győri Közlönyben is, sőt az Egressy Gábor által szerkesztett Magyar Színházi Lapban az egyik legnagyobb angol drámai színész, Edmund Kean (1787-1833) Rónay által írt életrajzát is közölték.

Londoni tartózkodása idején magántanítványokat vállalt, sokféle tantárgyat tanított: latin, görög és német nyelveket, matematikát, történelmet és földrajzot, geológiát, természettudományos ismereteket, sőt még rajzolást is. Többek között Kossuth Lajos gyermekeinek tanára: latint, magyar nyelvet és irodalmat oktatott számukra. Napóleon egyik unokaöccsét, a filológus Louis Lucien Bonapartét magyarra tanította, sőt magyar nyelvű műveket fordított le számára angol nyelvre, többek között Reguly Antal egyik művét is. A tanítás mellett Londonban még tankönyveket is írt az ott megnyitott magyar katonaiskola számára, például magyar nyelvtant és görög nyelvtant angol nyelven. Már hazatérését követően 1871-ben gróf Andrássy Gyula ajánlotta Erzsébet királynénak Rónayt, mint Rudolf trónörökös lehetséges tanárát, végül az országgyűlés is őt javasolta a poszt betöltésére ugyanebben az évben. 1875 februárjától Mária Valéria főhercegnő magyar nyelvű oktatásának és nevelésének vezetésével bízták meg, természetesen Erzsébet királyné javaslatára. Ezt a tisztséget egészen 1883 májusáig töltötte be.

Nyomtatásban megjelenő művei közül az első kettő Győrben, a Streibig Nyomda kiadásában jelent meg 1846-ban és 1847-ben. A Mutatvány a tapasztalati lélektan köréből című művében, ahogy Pál Lajos írja „tapasztalatokra próbálja alapítani a lélektant, nagy fontosságot tulajdonítva az érezetekben. Ez a kísérlet mégsem járt teljes sikerrel, mert az érzetek és gondolkodás viszonyát nem tudja megoldani… Nem tudja – és a tudományos eredmények akkori állása, valamint eredendően vallásos alapállása miatt nem is tudhatta – megoldani a gondolatok, a szellemi élet mechanizmusának kérdését.” Nemcsak lélektani kérdésekkel, hanem társadalmi és filozófiai problémákkal is foglalkozik ebben a művében, sokszor érdekes és fontos következtetésre jut.

A Hazánk című folyóiratban számos karakterológiai írása jelent meg 1847-ben Milyen a magyar! és Milyen a nő! címmel. Ezen írások alapján ugyanebben az évben jelent meg Jellemisme vagy Az angol, franczia, magyar, német, olasz, orosz, spanyol nemzet, nő, férfiu és életkorok jellemzése lélektani szempontból című könyve. A 19. században kezdték el a különböző nemzetekre jellemző ún. nemzeti karakter rendszeres és céltudatos vizsgálatát. A nemzetkarakterológia vizsgálatának egyik korai, egyben kiváló alkotása ez a Rónay kötet. A tűzimádó bölcs az ősvilágok emlékeiről című munkája Széchenyi István pártfogásával Pesten jelent meg 1860-ban. 1854 és 1858 között Jersey szigetén töltötte a nyarakat, az itt felfedezett őskori leletek indították arra, hogy földrajzzal, növény- és állatvilággal kezdjen el foglalkozni. Ebben a művében földtörténeti korszakok sorrendjében mutatja be az egyes korszakokra jellemző növény- és állatvilágot. 1864-ben, szintén Pesten jelent meg Fajkeletkezés – Az embernek helye a természetben és régisége címmel következő műve, amelyben Rónay elsőként ismerteti a magyar olvasókkal Charles Darwin, Thomas Henry Huxley és Charles Lyell evolúciós tanait. Szintén Pesten jelent meg 1865-ben Jellemrajzok az angol színvilágból című könyve, amelyben az Egressy Gábor felkérésére írt cikkek alapján készült nagy angol színészek életrajzai olvashatók. Akadémiai székfoglalóját Az ősember haladásáról címmel 1867 októberében tartotta meg, ez 1868-ban nyomtatásban is megjelent Pesten.

A Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívumában négy műve (A tűzimádó bölcs az ős-világok emlékeiről, Az ősemberek haladása, Fajkeletkezés, Mutatvány a tapasztalati lélektan köréből) is elérhető digitalizált formában.

Ősze Mária

A címlapkép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével az alábbi linken található.