Mind Aba, mind Péter királlyal voltak problémái különböző okok miatt. Mikor a magyarok már nem tűrték tovább, hogy Orseolo Péter kiszorítja a hatalomból a helyi előkelőket, és a tisztségeket saját külföldi embereivel tölti fel – a Képes krónika szavaival: „vadállati módon ordító németjeivel és fecske módjára fecsegő olaszaival” –, sőt vállalta a német hűbért, végül fellázadtak, és behívták Vazul fiait, köztük András herceget, hogy vegye át az ország irányítását. Az országban ekkorra eluralkodott az anarchia, mai divatos szóhasználattal szélsőséges félkatonai csoportok lepték el a vidéket, melyeknek egyik vezetője Vata volt. Gellért és társai (Beszteréd, Bödi, Benéta és Szolnok ispán) Székesfehérvárról Buda felé tartottak, hogy üdvözöljék András és Levente hercegeket. Diósdon Gellért misét celebrált, majd ezt követően közölte társaival, hogy egy nap múlva már mind a mártírság koszorúját viselik az Úr színe előtt, Benéta kivételével, ugyanis éjszaka álmot látott erről.

A törékeny testalkatú és aszkéta életvitele miatt gyenge püspököt kocsival vitték Kelen-hegyéig, ahol rájuk tört Vata és csapata. A pogány élethez visszavágyó támadók kövekkel hajigálták meg a papokat, mire Gellért imádkozni kezdett támadói lelki üdvéért. Az ettől még inkább feldühödő tömeg felborította a püspök kocsiját, majd kirángatta abból, és lándzsával átszúrták. Végül Gellértet a Duna partján álló hegyről egy kordéban a mélybe gurították. A még mindig élő és lélegző püspök fejét végül egy a folyó mellett lévő kövön szétverték. A brutális merényletet Benéta kivételével senki sem élte túl, őt a lázadók fogságából András herceg szabadította ki. Kelen-hegyét pedig a helyiek elkezdték Gellért-hegynek nevezni, amely név aztán rajta is ragadt a Dunára néző magaslaton.

Szent Gellért legendáját olvasva azonban nemcsak a szent, hanem az ember is előttünk áll. Olyan érdekességeket is megtudhatunk a püspökről, hogy aszkéta élete ellenére a miseborra különös figyelmet fordított, és monostorának pincéjében a legjobb borok álltak jégbe hűtve, mivel saját szavaival: „Amit bensőnkben hittel fogadunk, az legyen kedves külső érzékeink számára is.” Olyan ember volt, aki egy szolgálólány egyszerű zenéjében is meghallotta a túlvilági muzsika dallamait.

Gellért szerepe a magyar irodalomban is igen jelentős, hiszen a röviden Deliberatio-nak nevezett műve (teljes címe: Deliberatio Gerardi Moresenae aecclesiae episcopi supra Hymnum trium puerorum ad Isingrimum liberalem, azaz: Gellértnek, a marosvári egyház püspökének értekezése A három ifjú énekéről a tudós Isingrimusnak) az első Magyarországon írott teológiai mű.

Gellértet már életében szentként tisztelték, de mártírhalála után 37 évvel, 1083. július 26-án ténylegesen is kanonizálta Szent László királyunk. A XIV. századból maradt ránk életéről szóló legendája, amely fontos forrása a XI. századi eseményeknek. Természetesen nemcsak az egyház gondoskodott Szent Gellért emlékéről, megemlékeztek róla íróink is. Lázár István 1930-ban Szent Gellért címmel jelentetett meg életrajzi regényt róla, majd Szentmihályi Szabó Péter Gellért-je jelent meg 1983-ban.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: Szent Gellért legendája: http://sermones.elte.hu/szovegkiadasok/magyarul/madasszgy/index.php?file=064_077_Gellert_legenda, Török József: A magyar föld szentjei. Bp.: Tulipán, 1991

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.