1525

Interjú a svéd zenész José Gonzálezzel


Augusztus 16-án, vasárnap a Sziget Fesztiválra látogatott José González. A svéd zenész, akit Magyarország elsősorban a Heartbeats című számról ismer, legújabb, februárban megjelent nagylemezét is elhozta Budapestnek. Az énekes kérdéseinkre elárulta: izgatottan várta, hogy ismét visszatérjen a magyar fővárosba.

Hogyan kezdtél el zenélni? A családod hatására, vagy, mint jó néhányan, az iskolai oktatás keretében?

Azt hiszem, mindkettő fontos volt. Részben biztosan a családomnak köszönhető, hogy nekikezdtem: hangszeren ők ugyan nem játszottak, de az apám rengeteg zenét hallgatott, az elől én sem menekülhettem. Aztán, amikor tinédzserként az iskolában zenélni kezdtem, mind támogatták a döntésemet, ösztönöztek arra, hogy folytassam. Akkoriban került a zene lassacskán az érdeklődésem középpontjába is.

Az, hogy aztán zenészként találtad meg a helyedet, hogy koncerteket adsz, turnézol, gondolom, jelentősen megváltoztatta a mindennapjaidat.

Igazából az első nagylemezem, a Veneer megjelenése volt az, amely teljesen felforgatta az addigi életemet. Akkoriban biokémiát tanultam az egyetemen Göteborgban: az iskolák világától nagyon különböző a turnézásé, a koncertezésé. Rengeteg helyre elutaztam. Szóval igen: 2003 valóban egy mérföldkő volt az életemben, egy pont, ahol az egész addigi életem megváltozott.

A zenédre egyébként kik voltak hatással?

A legjelentősebb mindig Silvio Rodríguezé, egy kubai zenészé volt, de ide sorolnám Mercedes Sosa argentin folkénekest is. Rajtuk kívül főleg brit és észak-amerikai előadók voltak befolyással arra a zenei stílusra, amit az évek folyamán kialakítottam: Simon & Garfunkel, Cat Power… Nagyon különböző és eltérő zenéket játszó dalszerző-énekesek.

Idén februárban, hét év szünet után jelentettél meg újabb szólólemezt Vestiges and Claws címmel. Mennyiben más ez, mint a korábbi albumaid?

A harmadik szóló nagylemezem ez: annyiban biztosan hasonlít az első kettőhöz, hogy főleg akusztikus számok találhatók rajta, amelyeket az ének tesz teljessé. A különbség elsősorban hangzásbéli: több benne a ritmus, az elektronika. Több időt töltöttünk a felvételekkel is, a dalok csiszolgatásával. Már a felvételkészítés procedúrája alatt kitűnt, hogy ez az album egy tudatosabban összerakott lemez lesz, mint az előzők: hiszen maga az anyag is hét év ötleteiből állt össze.
Az együttesemmel, a Junippal ezek alatt az évek alatt több lemezzel is kijöttünk. A Junipban persze mindig több ember lép színpadra, több zenész közös projektjéről van szó – itt viszont csak egyedül vagyok. Ezért is vártam a most zajló turnét és persze a magyarországi fellépést is.

Mindig szívesen dolgoztad fel más alkotók dalait: hogyan állsz neki ennek a feladatnak, hogyan szeded szét darabjaikra ezeket a jól ismert számokat, és formálod aztán őket sajátoddá?

Igyekszem mindig más és más stílusú dalokat választani, amelyeket aztán feldolgozhatok. Persze először azért döntöttem úgy, hogy ilyenbe is belefogok, hogy több számom legyen, amit a koncerten játszhatok. Főleg például Johnny Cash inspirált, az, ahogy ő dolgozta fel más előadók dalait: ő nem az eredeti számot akarta visszaadni, hanem valami újat szeretett volna létrehozni az adott alapanyagból. Én erre először a Heartbeatset választottam, a The Knife egyik ismert dalát: az ő stílusuk teljesen különböző az enyémtől, így nem volt könnyű feladat a sajátommá formálni. De dolgoztam fel Kylie Minogue-ot is, a Hand on Your Heart című szerzeményét. Ezt a kettőt később aztán élőben is szívesen játszottam, és igazán élvezni kezdtem a lehetőségeket, amelyeket a feldolgozások feladata magában rejt.
A Red Hot Organisation válogatáslemezein, amelyekkel a HIV és AIDS elleni küzdelemre szeretnék felhívni a figyelmet, szintén feldolgozásokkal szerepeltem. Olyan dalokat választok, amelyeket én is szeretek, olyanokat, amelyeket a saját módszeremmel, egy kicsit más szemlélettel meg tudok ragadni.

Több dalod szerepelt már filmekben, sorozatokban, videojátékokban, sőt, reklámokban is. Örülsz neki, hogy a zenéd ilyen irányú figyelmet is kap?

Igen, azt hiszem, ez egy új trend része. A zeném például épp azután lett népszerűbb, hogy az interneten, főleg a YouTube-on is elérhető lett. Emlékszem még azokra az időkre, amikor a YouTube nem is létezett – ma pedig már mindenki életének a része. Persze az, ha az ember felvételeit egy filmben vagy egy sorozatban felhasználják, egy más helyzet. Volt, hogy egy adott filmnek még az előzetesét sem láttam, de a barátaimtól visszahallottam, hogy mennyire tetszett nekik benne a zeném. Nagyszerű, hogy így is megismernek. Aztán persze a reklámok… A Heartbeatsnek köszönhetően sokan megismerték a nevem, de nagyon figyelek arra, hogy ne vállaljak el minden felkérést, amivel hozzám fordulnak: hiszen az alkotói integritás megőrzése épp olyan fontos.

Most épp turnézol: mi az, amit ezeken a fellépéseken a legjobban vársz?

Leginkább annak örülök, hogy a zenélést folytathatom: most, nyáron a fesztiválfellépések vannak soron. Úgy gondolom, a dalaim valamiféle átalakuláson estek át, jó lesz ezeket egy ilyen csapattal előadni, értve alattuk mind a zenészeket, mind a többieket, akik velem dolgoznak. Ezt várom a legjobban: hogy velük folytathassam azt, amibe belekezdtem. De abban is biztos vagyok, a turnézás folyamata alatt a dalok változása is folytatódik majd: jó móka lesz ezzel kísérletezgetni a koncertek alatt. Aztán meg az utazásnak az egyik legélvezetesebb része azokkal találkozni, akik szeretik a zenémet: új helyeket látni, új embereket… Ez biztosan megint remek lesz. Budapesten pedig mindig jól érzem magam, nagyon vártam már a Sziget Fesztivált is.

Kolonics Réka
Fotók: Malin Johansson
Forrás: kultura.hu

2015.08.19