3768

Táborozók a harmadikon

Audiovizuális kalandtúra a megyei könyvtárban

Van úgy, hogy az időjárás azért ejt ki a kegyeiből sokakat, hogy keveseknek a kezére játsszon. Nos, valahogy így esett (mert kint valóban esett) azokkal a nyáreleji táborozókkal, akik időlegesen bár, de megszállták a megyei könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának harmadik emeletét, hogy csúcsra kapaszkodván ejtsenek meg látást, hallást és tanulható műveltséget feltételező kalandtúrát a bevett formaságokon túl.

Mert tudjuk, hogy az avíttá rögzült (és sajnos kövült) közvélekedésben a könyvtár az a hely, ahol a poros polcsorok között hasonlóan „friss” szellemiségű (viseletű, modorú, reményű) könyvtárosnénik… nos, szintén porosodnak. Ráadásul néma csendben. Pedig a jelen, még ha majdnem közelmúlt, már akkor sem az az ókor, ahol ezek a sztereotípiák bevésődtek. Ma már szerencsére nem ez az imprinting, ha ilyen intézménybe óvakodunk (be), hiszen mind a tárgyi, mind pedig a személyi állomány él(őbb) és virul(óbb). Hát ha még fölfelé tekintünk!

Ahol a belvárosi Baross út átmegy a „kisbaross útba”, ott áll sziklaszilárdan a Kisfaludy Károly Könyvtár, melynek legfelső szintje annak vividsége és titokzatos belső szegletei okán valódi kalandtúra is lehet az oda tévedőknek. Talán a Liszt Ferenc Zenei Alapfokú Iskola gitártáborának 4-8. osztályos ifjú pengetői (június 23-án), vagy a győrújbaráti Győri Gyermektábor Napsugár Művészeti Iskolából érkezett időszaki nyári bentlakói (június 26-án) sem gondolták volna, hogy ilyen érdekes és izgalmas kihívások várnak rájuk, ha felkergetőznek… vagyis feltekergőznek ide a csigalépcsőn. Már a harmadik emelet előterébe toppanván illusztris az öröklétbe merevedett fogadóbizottság: a Hang- és Médiatár ajtaján dekorációként kígyózó filmszalagon az AC/DC együttese és egy klasszikus vonósnégyes – Marilyn Monroe és Charlie Chaplin figyelő szemei mellett – adják meg a zenei miheztartást.

A még delejezőbb módon zeneműtárként is emlegethető könyvtári szolgáltatás poszterekkel dúsított falain belül szinte minden megszólalni kész: gyűjteményében korokon átívelő „hordozók” várják a kíváncsi és szépre éhes füleket – a trendi módon visszatért bakelit lemezektől zenei- és hangoskönyv cédékig terjed a kínálat, miközben számtalan kottát is felcsapva áldozhatunk az „audioltáron”. A látogató ifjoncok hangtárnokaink, Kriszta és Marcsi szíves idegenvezetése mellett kaphattak szavakba öntött „hangos” történelmet, ki – hol – mikor – és miért tette naggyá a zenei vonalat, valamint hogyan épült mindebből hallgatható birodalom a könyvtár részeként.

Látogatóink ezután pár lépéssel csupán, mégis évszázadokkal csöppenhettek vissza a múltba. Útjukat a hangtár bejárata melletti vitrinben jelenleg látható karmesternőket dirigáló kiállítás kísérte, miközben tapéta-poszterekről Mikszáth Kálmán és Ady Endre vetették feléjük figyelő tekintetüket. A harmadik emelet mélyebb régióiba kalandozván az egyes ajtókon őrként posztoló figurák követték lépteiket: a könyvlapokból formált óriási bagoly- és a számítógép tartozékokból alakított hatalmas elefántbejárat közötti „régikönyves” kapu valóban régi könyvekhez visz: a Muzeális Gyűjtemény régiója – Mari felügyeletében – valóban historikus hátraarcot kínál.

A könyvtár legrégebbi és egyben legértékesebb könyveit rejtő termek gyűjteménye több, mint 8000 példányra rúg, melyek között a legidősebb dokumentumok II. Pius pápa családi levelei (Epistolae familiares) 1481-ből! Mellette említést érdemel még egy ősnyomtatvány: Thuróczy János Chronica Hungaroruma, 1488-as dátummal. A Muzeális Gyűjteménybe 1850-ig megjelent könyvek tartoznak, valamint a Milkovics-Zámory gyűjtemény (1904-1905), illetve a Streibig-nyomda gyűjteménye, amely 1727-től 1850-ig működött Győrben. Vannak továbbá helyi vonatkozású, kéziratos dokumentumok is – a legérdekesebb Ecker János kereskedő 1847-től 1850-ig szóló 4 naplója (amelyet el kellett rejtenie, ezért kormos és fekete a borítójuk), továbbá 2 németül írt színházi naplója. Nos, ebbe a régmúlt korok régmúlt emlékeit őrző világba hatoltak be álmélkodva a táborozók, hogy aztán kisebb „vetélkedő-csoportokra” osztván magukat bátorkodjanak neki a hangtárosok zenei fejtörőjének (feleletválasztás, rejtvény, satöbbi). Akinek nem ment fejből, ösztönből, akaratból, bátran használhatott segédanyagot, a lényeg a tudásvágy és művelődés (na jó, móka és kacagás) volt.

A régi könyvektől búcsúzván a jelige így hangzott: vissza a jövőbe! A már említett, elektromos kütyük alkotta elefántposzter mögött rejtőző ajtó a harmadik emelet legbelső folyosójára vezet, ahol az oktatóterem mellett elhaladván nyílik a digitális csodák birodalma. A rejtélyes DISZOL névre hallgató szakaszban rendszerint pörög a munka – ha lenne bit- és bájtszámláló, talán még igazi forgószél is támadna körbejáró tárcsái nyomán. A könyvtár digitális szolgáltatásainak ütőerén serénykedő „szakemberek” multifunkciós és multitask berendezkedése alapvető követelmény. A táborozó látogatók előtt világosan nyíltak meg azok az összetett munkafolyamatok, amelyek sokszor napi 24 órás, évenkénti 365 napos elfoglaltságot jelentenek, hiszen az információs világsztrádán sosincs pihenőidő.

A digitális szolgáltatások osztályának tevékenysége két ágbogas hajtásra bomlik: egyrészt mi szolgáltatjuk az internetes online felületek tartalmait (közös honlap három aloldallal, blog, twitter, 3 külön Facebook-oldal, valamint az országban egyedülálló könyvtári online kulturális magazin), másrészt pedig a nyomtatott könyv- és dokumentumemlékek digitális transzformációja is itt történik. A kvázi újságírói szerkesztőség (Móni, Éva, Erika és Erika, valamint Krisztián) folyton csörgő telefon- és e-mail áradata éppúgy otthonos a Győri Szalon globális szélességű érdeklődéssé tágult falain belül, mint az információk, hírek, programok, események, cikkek utáni hajsza zümmögő feszültsége. (Fel)készültségi szintünket muszáj folyamatosan naprakészen tartanunk, hiszen tudjuk: ami nincsen (kint vagy fent) az Interneten, az egyáltalán nem is létezik!

A DISZOL munkafüzérének másik, látványos oldalával a Z-generációt képviselő táborozó gyerekek szó szerint kézzelfogható módon szembesülhettek, hiszen a könyvtári digitalizációt az eszközparkunkon informatikusunk, Balázs által bemutatott prezentáció közben saját maguk is kipróbálhatták a szkennelés mibenlétét. Akár egy alternatív Star Wars-univerzumban, rendelkezünk Birodalmi Fényképezővel (64 megapixeles kamerával ellátott A/2-es szkenner), Köpködő Gyorstüzelővel (40ezer kétoldalas lap / nap teljesítményű szkenner), valamint Bólogató Lézerfénnyel (villanyoszlopszerű, „talponálló” mobilszkenner), hogy csak arzenálunk speciális fegyvereit említsük. (Gyakorlati kezelésük a „másik” Balázs alá tartozik.) A gyerekek saját bőrükön (tenyér, arc, fej) tapasztalták meg, hogyan alakul az élő háromdimenzió pixelekké alakított kétdimenzióvá. Talán mondani sem kell, mekkora sikere volt a próbaszkenneléseknek.

Az audiovizuális kalandtúra zárásaként még a bestia gyomrába, vagy ha úgy tetszik, a digitális-virtuális világ szívébe-lelkébe-agyába is pillantást vethettek a látogatók: a mindenki elől zárt szerverszoba majdnem hallhatatlanul (és remélhetőleg halhatatlanul) kattogó, zümmögő, sípoló és zúgó mechanikája egységesen lélegző élőlényként működteti a könyvtár végtelenül összetett, kifinomult informatikai rendszerét, ahol a Titkok Őrzői, a rendszergazdák legújabb verziószáma alá tartozó Nándi és Laci a felelősek a zavartalan működ(tet)ésért.

Így ért véget, és repült ugyan messzire, mégis maradandó nyomot hagyva a két táborcsoport látogatása a megyei könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának harmadik emeletén, ahol csakis azért nem írhatom, hogy „aki nem hiszi, járjon utána”, mert mindez nem mese, hanem valóban valóság!

Szilvási Krisztián
Fotók: Vas Balázs, Pollreisz Balázs, Szilvási Krisztián


2015.06.29