Thomas Mann 1875. június 6-án született Lübeckben, egy patríciuscsalád sarjaként. Édesapja kereskedő és szenátor volt, egy 1790 óta működő gabona-nagykereskedelmi és szállítócég tulajdonosa. Édesanyja Brazíliában született (német apa és portugál-kreol anya lányaként). Thomas idősebb bátyja, Heinrich Mann (1871-1950) is híres író lett. Még két húguk és egy öccsük született, Viktor Mann Öten voltunk címmel 1977-ben megírta a családi emlékeket.

1892-ben, az édesapa halála után a család Münchenbe költözött, Thomas Mann itt fejezte be középiskolai tanulmányait. 1894-ben debütált íróként első rövid novellájával, a Bukottal, amely A társadalom (Die Gesellschaft) című folyóiratban jelent meg. 1895-ben befejezte tevékenységét a biztosítótársaságnál, és beiratkozott a müncheni Műszaki Főiskolára, ahol két szemesztert járt végig. 21 évesen, a nagykorúságot elérve, amikor havi 160-180 aranymárka zsebpénzt kapott, úgy döntött, megszabadul az iskolai kényszerektől, és főállású író lesz.

1895-től 1897-ig Heinrich fivérével együtt Olaszországban élt. 1896-ban jelent meg első elbeszélése, a következő év májusában pedig a Friedemann úr, a törpe című novellája. Szeptemberben adták ki A pojáca című elbeszélését. 1898-ban egy évig gyakornok volt a Simplicissimus szerkesztőségében, és közreműködött a bátyja által gondozott folyóirat szerkesztésében, ebben az évben látott napvilágot a Mindernickel Tóbiás című műve. Ekkor már – a kiadó felkérésére – regényt is írt.

A Buddenbrook ház (1901) első kiadása lassan fogyott el, de később nemcsak az író hírnevét alapozta meg, hanem a század egyik legnagyobb könyvsikerévé is vált, lehetővé téve, hogy szerzője csak az irodalomnak éljen. A mű Mann személyes emlékei alapján egy lübecki patrícius kereskedőcsalád hanyatlásának történetét követi nyomon négy nemzedéken át. Realista családregényként a klasszikus európai polgárság XIX. századi történetét egy tipikus esettel példázza.

1905-ben feleségül vette Katja Pringsheimet, aki Münchenben az első érettségiző nő volt, s egyetemre is járt. Hat gyermekük született, közülük Klaus írói és Golo történészi munkássága ismert nemzetközileg, de Erika és Monika is írt. A család 1914-ben egy új villába költözött, és itt éltek 1933-ig. Közben sorra jelentek meg az új művek: Tonio Kröger (1903, a Tristan című kötetben), Halál Velencében (1912).

1912-ben az orvosok tuberkulózisra utaló jeleket találtak Katja asszonynál, aki így hosszabb szanatóriumi ápolásra kényszerült Davosban. Thomas Mannra nagy hatással volt a betegszálló légköre, Katja elbeszélései az ott tartózkodó vendégekről, valamint saját benyomásai. Elhatározta, hogy megírja élményeit és gondolatait, később ezt örökítette meg Varázshegy című regényében.

Thomas Mann először 1913 decemberében járt Magyarországon Halasi Fischer újságíró ösztönzésére, és a Zeneakadémia kistermében tartott felolvasást. Összesen hét alkalommal tett látogatást Budapesten, a legemlékezetesebbé József Attila tette a Thomas Mann üdvözlése című versében.

Az első világháború kitörését visszafogott rezignáltsággal fogadta, ezzel kapcsolatos reflexióit a Gondolatok háborúban című művében jelentette meg. Időközben teljesen megszakadt kapcsolata Heinrich fivérével, aki Romain Rollanddal, Hermann Hessével és Stefan Zweiggel együtt ellenezte a háborút. Világnézeti fordulata 1922-ben következett be: kibékült Heinrich-kel, és kiállt a köztársaság mellett. Egész további pályája a szociális érzékenységű polgári demokrácia hívének, a nagy humanista hagyományok őrzőjének és továbbvivőjének mutatja.

1924-ben jelent meg még a világháború előtt kezdett, majd évekre abbahagyott regénye, A varázshegy. 1929-ben irodalmi Nobel-díjat kapott első regényéért, a Buddenbrook házért. A fasiszta Németország viszont megfosztotta állampolgárságától és díszdoktori címétől. 1930-ban került nyilvánosság elé a Mario és a varázsló. Október 17-én, a nemzeti szocialisták hatalomra kerülése után politikai beszédet tartott Berlinben, mely „Német beszéd”-ként  vonult be a történelembe. Thomas Mann a nemzeti szocializmus legfontosabb prominens ellenzői közé tartozott, és nagy tekintélye miatt szavai külföldön is nagy hangsúlyt kaptak. Még ebben az évben müncheni házát lefoglalták, lányának csak az ott maradt kéziratokat sikerült kimentenie.

1933 eleji párizsi előadókörútjáról a fasizmus miatt már nem tért haza. Száműzetésnek első állomása Dél-Franciaország volt, aztán Svájcban, majd 1938-tól az Egyesült Államokban élt. Princetonban volt vendégprofesszor, 1941-től Kaliforniában telepedett le. Aktív fasizmusellenes tevékenységet folytatott. Európa, vigyázz! címmel politikai esszéket adott ki (1938), 1940-től a BBC havonta közvetítette rádióüzeneteit a német néphez. Szállóigévé vált Hitler-ellenes írásának kijelentése: „Ahol én vagyok, ott van Németország.”.

1933 és 1943 között dolgozott bibliai tárgyú regényciklusán, a József és testvérein, mely az ótestamentumi történet felidézése úgy, hogy a kultúrák létrejöttének és alakulásának látomásává szélesül. Hiteles régiségtan és játékos képzelődés, feledhetetlen alakok és kalandos történetek, történetfilozófia és mélylélektan, mélységes emberség és fenyegető embertelenség kavarog ebben az óriásepikában.

1943 decemberében készült el a József-tetralógia utolsó része, és még ebben az évben hozzáfogott legkomorabb regényéhez, a Doktor Faustus-hoz, amelyben történelmi és eszmei távlatból vizsgálta a németség tragikus XX. századi kisiklását: a fasizmus és a világháború előzményeit. 1944. június 23-án megkapta az amerikai állampolgárságot. 1946 április-májusában megoperálták a tüdejével. 1947 áprilisától kezdve többször visszalátogatott Európába.

Előadásokat tartott Frankfurt am Mainban és Weimarban, valamint Goethe 200. születésnapja alkalmából. 1949. május 13-án az Oxfordi Egyetem díszdoktori címet adományozott neki. Ez év május 21-én Klaus fia öngyilkos lett. Május 31-én a Lundi Egyetem díszdoktorává avatták. 1950-ben Heinrich bátyja is meghalt.

1952. júniusában a család visszatért Svájcba és a Zürich melletti Erlenbach-ban telepedett le. Mann úgy vélte, akár az egyik, akár a másik Németországban élne, az jelképesen állásfoglalás lenne a másikkal szemben, márpedig magát az egész német nép kifejezőjének tartotta. 1954 áprilisában Kilchbergbe költözött, ebben az évben fejezte be a már 1922-ben elkezdett Egy szélhámos vallomásai című szellemes, vidám regényét.

1955. május 15-én a jénai Friedrich Schiller Egyetem díszdoktora lett. Május 20-án Lübeck városa díszpolgárává avatta. 1955 júniusában, nyolcvanadik születésnapját világszerte megünnepelték, frissessége töretlen volt, tervei voltak.

Néhány hét múlva, júliusban azonban trombózisa lett. Az orvosi kezelés eredménytelennek bizonyult. 1955. augusztus 12-én Zürichben, a Kantoni Kórházban halt meg érelmeszesedés következtében. Augusztus 16-án helyezték örök nyugalomra a Kilchberg-i Temetőben. A világ minden részén úgy búcsúztatták, mint a kor legnagyobb íróját.

Nagy Mária

Források:
Világirodalmi lexikon 7. köt. Lanf-Marg. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1982.
Wikipédia.hu
http://ekultura.hu/olvasnivalo/eletrajz/cikk/2004-10-19+00%3A00%3A00/thomas-mann-eletrajz

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.