1468

A vadászat – Jagten

1 perces filmkritika

Van olyan film, amit a jóérzésű, igazságtalanságra kényes, saját felvilágosult, körültekintő intellektusában hívő embernek nem szabad látnia. A vadászat pont ilyen. A téma kibontása közben, amikor a kislány szájrapuszija után lassan leesik a marcangolnivaló húscafat, már tudjuk, hogy ami ezután jön, azt nem akarjuk látni.

Pedig mégis muszáj. Amúgy a jól futó, nálunk mindenképpen mintaországként feltűnő, sóvárgást gerjesztő Dániának a gyermekmolesztálás terén álszeméremért és álszenteskedésért nem kell a szomszédba poroszkálnia, hiszen ebben a dél-skandináv országban a pedofilok még 2004-ben is gyakorlatilag szabadon tevékenykedhettek – értsünk bármit is ez alatt. A nemzetközi figyelem felháborodottan volt kénytelen szemlélni, milyen elnéző jogi szabályozás és -tiltás vonatkozott a félszigetország beteg és perverz szexuális beállítottságú egyedeire. Akkoriban aktívan virágzott még például a Danish Pedophile Association (DPA) legális szervezete, amelynek tagjai nyíltan lehettek jelen a médiumokban, s politikai lobbikkal próbáltak még nagyobb teret követelni maguknak. Elképesztő módon azt hangoztatták, hogy óriási különbség van a gyerekek molesztálása, és a velük történő, finoman erotikus kapcsolat között. Nem folytatom.

Inkább visszatérek A vadászatra. Thomas Winterberg zseniális drámai érzékkel rendelkező író-rendező (Születésnap, Submarino), nos ehhez a Jagten-ben még a társadalomkritikai érzék mellé felveszi minden helyes(?) erkölcsi beállítódás fundamentumát is. A sterilbe játszó csendes kisközösség puskaporos hordó-jellegének felvázolása bevett dramaturgiai jelzőbóják mentén halad, ahol a ritkított dialógusok extrasúlyokkal polarizálják a kimondott szavak tölteteit. Hát még a ki nem mondottakét! Mads Mikkelsen (egyértelmű kedvenc) figurája egyszerűen uralja a történetet, s nem csak azért, mert ő áll a kellős középpontban. A bűnösnek vádolt ártatlanság (a pokol kapujának kulcshordozója, a Klara-t játszó Annika Wedderkopp elképesztő!), s a belőle kibontakozó, teljesen eszehagyott viselkedéslavina sztorija a felszín mellett (alatt) szatirikus mélységekbe is nyúlik a történet kiemelt elemeivel.

A komoly gyermekpszichológus bevonásának hiánya; a gyermeki törvényszerűségek iránti totális tudatlanság-vakság; Lucas tettei és viselkedése, amelyek pont az ártatlanságát erősítenék, illetve bizonyítanák az alapvető intellektuális megközelítés oldaláról nemcsak azt szemléltetik, hogy az ember az alapvető erkölcsi sérelmek felmerülése esetén képtelen a józan gondolkodását is a tűzben tartani, hanem hogy mennyire törékeny a tisztán látható (bizonyítható) bizalom; hogy a sokszor alaptalan pletykánál nincsen veszélyesebb, torzulékonyabb és valótlansága esetén is lemoshatatlanabb; s hogy egy makroközösség hiszékeny erkölcsi téziseken billegve bájosan virágzóból könnyen rombolóan rothadóvá képes (át)fordulni. Thomas Winterberg olyan vadász, aki nem nagyot durranó puskával jár, hanem sokkal inkább a becserkészésben művész. Az elejtendő vadat hitelesen űzi a képernyő közepére, hogy a ravaszt minden esetben a néző húzhassa meg. Ő megmutatja, mi ítélkezünk. Gonosz dolog ez, akárcsak A vadászat. Bakot lőni ugyanis bizonyos esetekben mindennél egyszerűbb.

2012, dán-svéd, 115 perc
rendező: Thomas Vinterberg
forgatókönyvíró: Thomas Vinterberg és Tobias Lindholm
szereplők: Mads Mikkelsen, Annika Wedderkopp, Thomas Bo Larsen, Lasse Fogelstrom,
Alexandra Rapaport, Anne Louise Hassing, Lars Ranthe Stunts, Susse Wold
 

Szilvási Krisztián

2014.07.28