2010 őszén jött létre a Facebookon a Régi Győr közösség, s azóta már csaknem húszezer tagja van. Ki vagy kik találták ki, milyen céllal, és beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket?

2010-ben egy ismerősöm, Balázs hozta létre az oldalt, s mivel engem is érdekel a téma, csatlakoztam. Először csak nézegettem a fotókat, aztán elkezdtem küldözgetni neki képeket a saját gyűjteményemből, s ezeket ő mindig kirakta. Láttam, hogy érdekli az embereket, ezért egyre több fotót szkenneltem be, és küldtem el az oldalnak. Balázs létrehozott nekem egy külön albumot, és oda kerültek az anyagaim. Én meg továbbra is küldtem a fényképeket, s ez végül olyan mennyiségű lett, hogy Balázs felajánlotta, felvesz adminnak: csináljuk ketten az oldalt. Így is lett. Aztán 2012-ben kezdett átcsúszni a dolog az én kezembe, mert neki egyre kevesebb ideje jutott az egyre nagyobbra nőtt közösségre, én meg jobban ráértem.
Azt tudtuk, hogy elég sok embert érdekel a régi Győr – ezért is jött létre ez a Facebook-profil, hogy legyen egy fórumuk –, de azért ekkora sikerre nem számítottunk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy eredetileg „ember” formában léteztünk, és ismerősöket vettünk fel, de már 2011-re elértük az 5000 tagot, és nem tudtunk tovább bővülni. Ezért alakítottuk át a profilt közösséggé.

Honnan voltak az első, induló fényképek? Hogyan és milyen ütemben gyarapodik a gyűjtemény? Fotókon kívül még milyen kordokumentumokkal foglalkoztok? Kb. mennyi képpel rendelkeztek?

Képeslapokkal indult a projekt, illetve Internetről összevadászott képekkel, de aztán nagyon hamar elkezdtek jönni a fotók a tagoktól. Ez persze nem jelenti azt, hogy attól kezdve nem folytatunk kutatómunkát. Pillanatnyilag több, mint 12000 fénykép és 34 videó található az oldalon (és ez napról napra egyre több lesz), valamint minimális mennyiségű szöveges dokumentum, ez utóbbi ugyanis – sajnálatos módon – nem érdekli az embereket. Ezt a problémát úgy próbálom meg áthidalni, hogy a szöveget nem egyben teszem ki pdf vagy kép formátumban, hanem a képekhez bemásolom a hozzátartozó információkat. Így egyszerre kevés a szöveg, ezt elolvassák, sőt meg is vitatják egymással – és ez a közösség lényege.
Kapok sok-sok digitális képet, de régi papíralapú fotókat is, sőt újabban negatívokat. Ezeket persze csak kölcsönbe. A papírképeket beszkennelem, a negatívokat, diákat pedig egy ismerősöm digitalizálja, mert ezekhez speciális eszköz kell, aztán – természetesen – visszajuttatom az eredetit a tulajdonosnak. Mindig visszakerül a megbeszélt határidőre, mert tudom, hogy egy ilyen fokú bizalmat, amikor egy ember rám bízza az emlékeit, meg kell becsülni. Meg is van az eredménye, ma már az egész közösség tudja, hogy megbízható vagyok. :-)

Szépen albumokba rendezve tároljátok az anyagotokat. Van valami koncepció, rendszer abban, hogy melyik anyagot milyen szempontok szerint „raktározzátok”? Mennyire könnyű keresni ebben az egyedülálló képgyűjteményben?

A rendezési elv fokozatosan alakult ki. Amíg kevés kép volt, addig csak az 1945 előttieket és az 1945 utániakat szedtük szét. Most az idővel jelölt albumok mind a belvárosra vonatkoznak. Aztán, ahogy jöttek a fotók, megszülettek a városrészek albumai – természetesen a kronologikus mappákból át kellett rakni a megfelelőket –, majd a tematikus mappák. Ha egy magánszemély vagy egy intézmény ad jelentős mennyiségű képet – vagy ha a tulajdonos ezt kéri –, akkor ők is külön albumot kapnak. Ha valaki csak egy-egy fényképet küld, az a Ti küldtétek mappába kerül, a sehova be nem sorolhatók pedig a Vegyes képekbe. Aztán ha itt egy idő után túlteng valamilyen téma, kiemelem egy külön albumba. Ez persze azzal jár, hogy a fotókat állandóan rendezni kell, arról nem is beszélve, hogy albumon belül is rendszerezek, hogy a hasonlók lehetőleg egymás mellé kerüljenek.
Ennek ellenére nem könnyű keresni a rengeteg kép között, hiszen a Facebooknak nincs keresője. Ha az ember tudja vagy a városrészt vagy a körülbelüli időt, akkor van esély rá, hogy megtalálja, amit akar, de ha nem rendelkezik semmilyen információval, akkor vagy átnézi az összes albumot (ami nem kevés időt vesz igénybe), vagy ír nekem, hogy segítsek. Eddig még mindenki megtalálta, amit akart.

Hogyan posztoltok? Milyen gyakorisággal és – főleg – mit? Van erre valami szempontrendszer, terv vagy mindig a posztoló pillanatnyi lelkiállapota, hangulata, ráérő ideje határozza meg?

Most már én posztolok egyedül: napi 3-4 kép kerül ki egy kis magyarázó szöveggel, ami beindíthatja a társalgást. Ha valami évforduló van (pl. nemrég volt a győri bombázás jubileuma), akkor igyekszem ahhoz kapcsolódó képeket kitenni. Ha kapok új fotókat, akkor abból válogatok. Ha nincs semmi érdekes, akkor előveszem a feldolgozásra váró anyagot (ez kb. 3000 kép). Ezek olyan fényképek, amelyekről még nem döntöttem el, hogy feltöltsem-e őket (vagy olyan a téma, hogy már sok van belőle, vagy nem elég régi, vagy még nem tudom, hogy melyik albumba kerüljön, esetleg némi kutatást igényel), és ilyenkor ezek átválogatásával is haladok valamennyit, és mindig találok olyat, ami újdonságként hat: ezek kerülnek ki.

Jól működő közösség a Régi Győr, hiszen tagjai nemcsak lájkolnak és nézegetnek, hanem valódi kommunikációt folytatnak egymással: kérdeznek, válaszolnak, emlékeznek, nosztalgiáznak, vitatkoznak, de legfőképp örülnek… S mivel ilyen aktív élet zajlik nálatok, nem lehet túl könnyű az admin dolga. Hogyan moderáltok, azaz hogyan szűritek ki a nemkívánatos tartalmakat? Mit kezdtek azokkal – már ha vannak ilyenek –, akik a kommentekben viselkednek elfogadhatatlanul? Van állandó felügyelet? Ha nincs, hogyan kezelitek az ilyen jellegű problémákat?

Én vagyok az állandó felügyelet. :-) Igyekszem minden hozzászólást észrevenni, és már ez sem egyszerű, ugyanis hiába kapok értesítést mindenről, a Facebook egyszerre csak 99-et tud megjeleníteni…
Szerencsére fegyelmezési probléma nincs. Még soha nem kellett senkit kizárni azért, mert nem megfelelő tartalmat töltött fel, vagy elfogadhatatlanul viselkedett. Összesen négy alkalommal zártunk ki egy-egy tagot (ezek nem emberek, hanem cégek voltak), de őket is csak azért, mert marketing felületnek használták az oldalt, és többszöri felszólításra sem hagyták abba (oldalleírásunkban szerepel, hogy ez tilos). A követők egymással és velem való kommunikációja nem okoz gondot, szinte soha nem kell közbeavatkoznom, mert megteszik helyettem a többiek; ha mégis, az a politika miatt van. Teljes egészében nem lehet kitiltani a politikát, mert az mindent áthat (a múltat meg aztán főleg), de egyszer-egyszer előfordul, hogy vissza kell terelnem a beszélgetést az eredeti témához. Arra pedig egyetlen egyszer sem volt alkalom, hogy törölni kellett volna a hozzászólást durvaság, sértés vagy trágárság miatt.

A közösség nagy létszáma azt mutatja, hogy városunkban sok a lokálpatrióta. Tapasztalatod szerint mennyire vegyes a társaság? Minden korosztály, társadalmi réteg és mindkét nem egyaránt képviselteti magát, vagy egy homogénebb csoportról van szó, ahol hasonló korú, érdeklődésű, gondolkodású emberek találkozhatnak egymással a virtuális térben?

Teljesen vegyes a társaság, minden korosztály jelen van, de persze a létszámban vannak különbségek. A legkevesebben a 17 év alattiak vannak (2%), valamint a 65 év felettiek (5%). 9% az 55 és 64 év közötti korosztály, 12%-ot tesznek ki a 45 és 54 közöttiek, 18%-ot a fiatalok (18-24 év), és több, mint a felét a fiatal felnőttek (25-34 év) a kora középkorúakkal (35-44 év). A nők és a férfiak aránya nagyjából fele-fele (54% nő, 46% férfi). Számomra az a legmeglepőbb, hogy a világ minden részéről vannak tagok, és nemcsak a szomszédos országokból (pl. Ausztria, Szlovákia, Szlovénia, Csehország, Ukrajna, Horvátország, Szerbia, Románia), illetve a kivándorlók által úti célul legszívesebben választott államokból (Egyesült Királyság, Németország, USA, Svájc, Svédország, Írország, stb.), hanem egészen elképesztő helyekről is: Venezuela, Algéria, Új-Zéland, Peru, Thaiföld, Mexikó, Kongó, Egyesült Arab Emírségek, Indonézia, India vagy Izrael.

Te magad is lokálpatrióta vagy, különben nem dolgoznál ezen a projekten. Honnan jött az érdeklődés lakóhelyünk múltja iránt? Mióta próbálsz egyre többet és többet megtudni a régi Győrről? Hogyan gyarapítod ismereteidet?

Nálam nagyon korán jelentkezett a régiségek iránti vonzalom, már gyerekkoromban gyűjtöttem mindent, ami régi… Tinédzserkoromban a szobám falán az együttes-plakátok között ott voltak a régi Győrről készült metszetek… A középiskolában honismereti táborba mentem, ahol a kapuvári múzeumnak gyűjtöttünk tárgyakat a falvak padlásain… És megmaradt a régmúlt iránti érdeklődésem, különös tekintettel Győrre…
Interneten böngészek, könyvtárba és levéltárba járok, régi könyveket, újságokat gyűjtök (s azokat előbb-utóbb el is olvasom), így bővülnek az ismereteim napról napra. Saját helyismereti gyűjteményem van. :-)

Milyen a kapcsolatod a tagokkal? Ismernek téged a közös érdeklődési körön kívül is? Tudják, hogy ki vagy, mivel foglalkozol, van-e családod, milyen ember vagy? Szereztél ebben a közösségben új barátokat?

Jó a kapcsolatom a tagokkal. Ismernek, mert a kezdetektől fogva a saját nevem alatt szólok hozzá a dolgokhoz, nem a Régi Győr név alatt. Sok ismerőst szereztem az oldalon keresztül, hiszen a közös érdeklődés adott.

Végezetül álljon itt Endre ars poeticája: „A város szeretete, múltjának ősi történelmi hagyományainak ápolása késztette a szerkesztőket az oldal létrehozásában. Mi győriek, akik itt születtünk, itt éljük le dolgos életünket ebben a városban, naponta látjuk a képek ábrázolta városrészeket. Nap, mint nap elmegyünk előttük, mellettük, de sokszor nem is veszünk tudomást róluk. Csak amikor a képeket nézegetjük, döbbenünk meg, és vesszük észre kincset érő értékeinket, az emberek alkotta régi és új remekműveket, és csodáljuk meg városunk szépségét.”

tmoni