Apja jogász, a zirci ciszterciták ügyvédje volt. Reguly Antal német nyelvtudását és a történelem iránti vonzódását otthonról hozta magával. Iskoláit Zircen, a ciszterciek székesfehérvári gimnáziumában végezte. Győrött jogbölcseletet, a pesti egyetemen1836-1839 között jogot tanult. Egyetemi évei alatt bontakozott ki az utazás iránt vágya: zirci rokona anyagi támogatásával az első nyári szünidőt Bécs és környéke megismerésére használta fel, a következő év nyarán több felvidéki bányavárost keresett fel, ekkor már jegyzeteket is készített, naplót vezetett. Miután 1839-ben Pesten befejezte tanulmányait, haza sem látogatott, hanem júliusban ismét útnak indult. Nyolc évvel később tért csak haza.

1839-1847 között lovas kocsival, kutyaszánnal, rénszarvasszánnal és gyalog összesen 30 ezer kilométert tett meg – a legkritikusabb időjárási viszonyok között – azért, hogy európai emberként elsőnek kereshesse fel a finnugor népek világát, és a helyszínen ismerkedhessen meg azokkal a rokonságot igazoló tényezőkkel, amelyek addig csak feltételezések voltak. 1839-ben Németországon, Svédországon át Finnországba ment, és a lappok között gazdag etnográfiai anyagot gyűjtött. 1841-ben ismét visszatért Helsingforsba (Helsinki), s az észt nyelvvel kezdett foglalkozni. Kutatóútjára Szentpéterváron készült fel, a keleti finnugor: a zürjén (komi), a mordvin, a cseremisz (mari) és a török-csuvas nyelvet tanulmányozta. Közben a megerőltető munkától Peterhofban megbetegedett.

A Magyar Tudományos Akadémia kutatóútját nagyobb összeggel segítette. 1843-ban indult el Szentpétervárról, a votjákok (udmurtok) és baskírok földjén át jutott az Uralhoz, ezen átkelve Vszevolodszkojban ért el a vogulokhoz (manysik). Közöttük szótárt írt és énekeket gyűjtött. 1844-ben Pelimből indult az északi vogulok földjére, majd az osztják (hanti) nép és nyelv tanulmányozásához kezdett, és 1845 márciusáig volt közöttük. Ezután a cseremisz nyelvet tanulmányozta, és a legdélibb finnugor törzs felé vette az útját. Innen a csuvasok közé ment, 1846 augusztusában tért vissza Szentpétervárra. Itt nekilátott a 180 földrajzi mérföldre terjedő Ural-vidék térképének kidolgozásához. Reguly a nagy útról hétládányi anyagot küldött haza a Magyar Tudományos Akadémiának: néprajzi tárgyakat, gipszmintákat, amelyek emberi arcokat ábrázoltak, nagy mennyiségű feljegyzést. Az Orosz Földrajzi Társaság felkérésére összeállította az Urál északi részének földrajzi és néprajzi térképét. A térképen az erdőkön, mezőkön, folyókon, utakon kívül közel 500 kisebb-nagyobb települést tüntetett fel, a kormányzóságok határai mellett megrajzolva a vidék népeinek etnikai határait, és feltüntetve a saját maga által bejárt útvonalat is. Az ábrázolt vidékhez részletes magyarázatokat fűzött. Később az Urál egyik hegycsúcsát (1711 m) Regulyról nevezték el. Térképének egy példányát az MTA Kézirattára őrzi.

Közben Reguly Antalt a Magyar Tudományos Akadémia is – levelező – tagjává választotta, egyúttal erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy anyagilag is segítse a neves utazót, és – egy második expedíció megalapozása érdekében – albumot adott ki korábbi kutatásairól. Regulyt azonban megviselte a tajga-övezetben töltött két és fél esztendő, állapotát pedig tovább súlyosbította, hogy a hazafelé vezető úton plusz kitérőt tett a volgai népek felé. Ezért az uráli térkép elkészítése után Poroszországba utazott gyógykezelésre, miközben Berlinben kísérletet tett roppant kutatási anyagának rendezésére.

Közben az akadémia ülésén Toldy Ferenc méltatta a kutatóút jelentőségét, és a Reguly által gyűjtött néprajzi tárgyakat is bemutatták. Ez volt az első néprajzi kiállítás Magyarországon. Maga Reguly ekkor már Berlinben tartózkodott, hogy anyaga feldolgozását megalapozza, de egészségi állapota miatt újból gyógykezelésre kényszerült. Ezalatt a pesti egyetemi könyvtár első őréül nevezték ki. Hivatalát 1850 elején foglalhatta el, és haláláig viselte. Amennyire betegsége engedte, rövidebb itthoni utazásokat tett, megtanulta a fényképezés technikáját, és 1857 szeptemberében a palócok körében végzett néprajzi, embertani felmérésein tudományos céllal alkalmazta azt. Életének utolsó évében Hunfalvy Pál segítségével vogul tanulmányai feldolgozásával foglalkozott.

A csuvasok és a finnugor népek között gyűjtött nyelvi, népköltészeti, néprajzi, antropológiai anyagának, jegyzeteinek és naplóinak feldolgozására, közzétételére már nem volt ideje, ez a munka az utókorra maradt. Neki köszönhető a Kalevaláról való első híradás, ő készítette az első fordítástöredéket is belőle. A tehetséges etnográfus, nyelvész és világutazó tragikusan fiatalon, 39 éves korában, 1858 augusztusában hunyt el Budán.

Nagy Mária

A képek a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével itt találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép.