A merész építésű vár legmagasabb pontja és az alatta kanyargó Árva-folyó vízszintje között 112 méter különbség is lehet. Nem véletlen, hogy Varjú Elemér a Magyar várak című könyvében a következő leírást adta: „Mint sasfészek a fa csúcsán, úgy üli meg az Árva-folyó fölött merészen kiugró szirtet, szédítő magasságban uralkodva a völgy fölött… Képe változatos, minden oldalról mást mutat. Északról egyetlen őrtoronynak vélnénk, másfelől épületek hosszan elnyúló tömege áll előttünk. A zordon oldalt mosolygó váltja fel; a függőleges meredek után szelíd lejtő következik.” Ezek után kaptassunk fel a várdombra, és kukkantsunk be az ódon falak közé!

Magyar mozaikok a vár történetéből

Árva vára ezer szálon kötődik a magyar történelemhez, hiszen a Magyar Királyság északi határvidékének védőbástyája volt évszázadokon keresztül, ellenőrizte a Vág völgyéből Krakkó felé vezető fontos kereskedelmi utakat. Posztót, ólmot, sót, komlót, késeket, üveget, vásznat, prémeket és ruhákat hoztak-vittek a kereskedők a távoli városokba. Tekintélyt parancsoló külseje is egyértelművé teszi, hogy „uralkodásra született”. A tatárjárást követően a fa erődítmény helyére a Balassa család kővárat építtetett, amelyet IV. Béla király 1267-ben cserével megszerzett. Ezt követően stratégiai fontosságú királyi várrá vált, tudatos fejlesztés eredményeként egyre erősödött, növekedett. Az évszázadok során többször cserélt gazdát, csak egy dolog nem változott, a feladata, az északi átjárók ellenőrzése, a hegyvidéki utak biztosítása, az Árva-medence igazgatása és katonai központi szerepének betöltése.

Egy legenda szerint Mátyás király 1484-ben ide záratta az ellene összeesküvő Váradi Péter kalocsai érseket és kancellárt, és a történet szerint azt mondta neki: „Árva voltál, Péter, árva leszel, és Árvában fogsz meghalni”. Nem így lett, az átok nem teljesült, az érsek öt év múlva, Mátyás halálakor kiszabadult.

A vár történetének legfényesebb korszaka 1556-ban kezdődött, amikor a dúsgazdag Thurzó család szerezte meg a birtokot. Thurzó György, Magyarország nádora és Árva örökös főispánja, roppant vagyonának köszönhetően, jelentős mértékű reneszánsz és korai barokk stílusú újjáépítést végeztetett. A sasfészek 1611-re kialakult külsejét gyakorlatilag máig őrzi, könnyedén tanulmányozhatjuk különböző stíluselemeit. A virágkor után azonban a romlás ideje következett: többször elhanyagolták, majd 1800-ban az alsó vár konyhájában felcsapó lángok hatalmas tűzvészt okoztak, az épületegyüttes szinte hasznavehetetlenné vált. A későbbiekben zajlottak itt helyreállítási munkálatok, de a Thurzók tündöklését már soha nem tudták elérni. Utolsó tulajdonosai, az Erdődyek és a Pálffyak, 1920-ig lakták az épületet. A II. világháború után az államra maradt, és mára egy szépen karbantartott nemzeti emlékhellyé vált.

A magasba nyúló falakat nézve azt gondolhatnánk: Na, ezt biztos soha nem tudta bevenni senki! De tévedünk. Árva életének volt egy sötétebb időszaka is: 1441-ben Komorowski Péter rablólovag kaparintotta meg, és huszonöt éven keresztül sanyargatta a környéket. Garázdálkodásainak csak Mátyás király tudott véget vetni: sorra elfoglalta a lovag várait, Árvát pedig nyolcezer forintért megváltotta. Arról is szólnak a források, hogy a falak harcedzett védőit a király befogadta, belőlük alakult ki a híres fekete sereg. Többször próbálták ostrommal bevenni, sikertelenül, mondhatnánk, hogy az idő vasfoga súlyosabb károkat okozott, mint a harcok. Utolsó ostromára 1709-ben került sor, de akkor sem tudták erővel megszerezni a császáriak a kurucoktól, csupán a kiéheztetés vált eredményessé.

A 17. század második felében a Habsburg-ellenes mozgalmak egyik fészke lett. Thököly Imre kuruc vezér csapatai 1678-ban el is foglalták a várat a császáriaktól. 1703-ban a II. Rákóczi Ferenc vezette felkelők is bevették az erődítményt, és egészen 1709-ig kuruc kézen maradt.

A Thurzó család férfiágának kihalása után a vár közbirtokosságba került. 1868-ban gróf Zichy Ödön, az akkori igazgató a falak között megalapította a Magyar Királyság egyik legelső vidéki nyilvános múzeumát, megmentve ezzel az utókornak a vár történelmi örökségét.

Séta a történelmi falak között

A méhsejtszerűen egymáshoz kapcsolódó épületekben többféle kiállítást találunk. Ezek bepillantást nyújtanak a régi korok világába, például a várépítészet történetébe, a vidék régészeti eredményeibe, emellett a régió hagyományos életmódjáról, népművészetéről és tárgyi kultúrájáról, néprajzi értékeiről is sokat megtudhatunk. Természettudományi és filmtörténeti kiállítást is találunk itt. Ez utóbbiból megtudjuk, hogy itt forgatták 1922-ben a Drakula című filmet. Az alsóvár kerektornyában levéltár működik, amelynek értékes része Thurzó György nádor és fia családi dokumentációja. Itt található a várkápolna is – Szlovákia egyik legjelentősebb reneszánsz kegyemléke –, amely a Thurzó-család sírboltját rejti, illetve a családfő életnagyságú carrarai márványszobrát (1616). Megtekinthetjük Thurzó György és Czobor Erzsébet halotti címereit, a keresztelőmedencét, a szószéket, az eredeti evangélikus oltár másolatát, mivel a kápolnát a 18. század közepén a katolikusok vették át, akik átépítették barokk stílusban, és Szent Mihály arkangyalnak szentelték.

A magam részéről a legérdekesebbnek Thurzó György reneszánsz kori emlékeit találtam. 1993 óta tartó régészeti feltárásokon sok izgalmas kincs került elő, ezek közül például az egyik leginkább figyelemre méltó egy aprócska reneszánsz gyűrű, amelyet szó szerint a porból szedtek ki. A fáradhatatlan látogató legnagyobb jutalma azonban természetesen a vár tornyából a környékre nyíló káprázatos kilátás.

Árva vára nem törökellenes végvárként írta be magát a történelmünkbe, hanem a Magyar Királyság északi hatalmi központjaként. Királyi erősségként indult, virágzó főúri központtá vált, majd a felívelést követően sikertörténete derékba tört, sőt a tűzvészt követően kétségessé vált. Szerencsére ma újra felvidéki magyar történelmünk megingathatatlan tanúja.

SzaSzi

Fotógaléria: Árva vára, sasfészek az északi végeken

Szabó Szilvia fotói

25 kép

 

Forrás: oravskemuzeum.sk; felvidek.ma; Varjú Elemér: Magyar várak, 2003.; Dénes József – Jászai Balázs – László János: Felvidék – Várak madártávlatból, 2010.; Kresánek, Peter: Szlovákia – A történelmi Felvidék műemlékeinek képes enciklopédiája, 2024.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Közép-Európa egyik leghatalmasabb erődítménye, a szepesi vár
2. rész: Boldogkő vára, ahol beszippant a lovagvilág
3. rész: Regélő romok Regécen