Honnan ez az örökös tenni akarás?

Valószínűleg a családi házból hoztam magammal, Kónyból, ahol középiskolás koromig éltem. Noha 1979 óta győri vagyok, erős szálak kötnek a faluhoz, ma is különleges helyet foglal el a szívemben. Miután a férjem, a szintén kónyi származású Görcs Imre itt hagyta a földi létet, és huszonöt éves lett a családi vállalkozásunk, évente két-két kónyi fiatalt, összesen eddig tízet támogattunk ösztöndíjjal. Majd 2023-ban és 2024-ben kiemelkedő kónyi egyesületek, így a hatvanöt éves Erkel Ferenc Énekkar, a kónyi verbunk hagyományait felelevenítő, öt éve alapított Kónyi Hagyományőrző és Kulturális Egyesület néptáncosai és a közösségi programoknak teret adó Kónyi Faluház is részesültek díjazásban, támogatásban.

Milyen állomásai voltak képzettsége megszerzésének?

A Révai Gimnázium után 1977-ben diplomáztam Szegeden, történelem‒orosz szakon. Az ELTE volt a következő állomás 1993-ban német irodalom és nyelv szakon, majd a pécsi egyetem nyelvtudományi doktori iskoláján 2005-ben kaptam meg a PhD-minősítést. Úgy hozta az élet, hogy folyamatosan tanultam. Otthon azt láttam nagyszüleimtől, szüleimtől, gazdálkodó apámtól, hogy mindig előre kell tekinteni, lépni, tenni, tanulni, újabb lépcsőfokot elérni, apám élete példa erre: százkét éve született, de velem szinte egy időben, esti iskolában elvégezte a hetedik‒nyolcadik osztályt, majd traktorvezetői vizsgát tett, személy- és teherautóra is megszerezte a jogosítványt, és végül ő lett a szövetkezet elnökének a gépkocsivezetője. De a Révaiban és Szegeden, az egyetemen, a kollégiumban, később győri munkahelyeimen is hasonló életutakat, mintákat láttam. Ez a mentalitás végigkíséri a pályafutásomat.

Amelyet feltehetően tanítással kezdett…

Mégpedig mint középiskolai tanár Győrben, az akkor Kék iskolának nevezett, ma Fekete István nevét viselő adyvárosi intézményben, 1977-től hét évig. Hamar az idegen nyelvi munkaközösségi vezetője lettem, közben nyaranta idegenvezetőként dolgoztam, és 1981-ben az Expressz Utazási Iroda szervezésében repülővel vittem tizenhárom‒tizennégy éves fiatalok harminctagú csoportját külföldre, nevezetesen Moszkvába, egy más kultúrával ismerkedni, az itthon idegen nyelvként tanult oroszt gyakorolni. 1984-ben meghívtak, és egészen 2003-ig idegen nyelv-tanítás és nemzetközi kapcsolatok területén dolgoztam az akkor létrehozott Győr‒Moson‒Sopron Megyei Pedagógiai Intézetben. Ez volt a nagy nyitások és lehetőségek korszaka, egy évtizeden át nemzetközi projektekben dolgozhattam, holland, majd osztrák, cseh és szlovák partnerekkel. Jellemző, hogy innovatív holland oktatási tapasztalatok alapján a tanulók egyéni fejlesztéséhez magyar nyelven készült segédanyagot még ma is használják a felvidéki magyar iskolákban.

Milyen változásokat hozott élete harmadik szakasza?

Előbb elindítottam a CED Hungária Humán Szolgáltató Bt. nevű vállalkozást, amellyel 2007-ig tréningeken, továbbképzéseken innovatív tartalmú programokat mutattam be országosan. Akkor keresett meg dr. Cseh Sándor, az akkor még Nyugat-Magyarországi Egyetemhez tartozó Apáczai Kar dékánja: az idegen nyelvi tanszékre keresett PhD-fokozattal rendelkező, német nyelv és irodalom szakos tanárt, aki kellő oktatási tapasztalattal, kutatási eredményekkel, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, és a tanító szakos jelöltek egyik választott műveltség területén német irodalmat, módszertant, célnyelvi kultúra oktatását vállalja. Vállaltam, és intenzív évek következtek, tanítottam, és közben vezettem nemzetközi projektet, adjunktusi, majd egyetemi docensi kinevezést, tanszékvezetői és intézetigazgatói megbízást kaptam. Aztán 2016-tól már a Széchenyi-egyetemhez tartozó Apáczai Karon egészen a 2023 nyarán befejeződött tanévig széles skálán tanítottam szemeszterenként új csoportokat, főleg német szaknyelven – közben turizmus szakos kezdőknek több féléven át orosz szaknyelvet is, mivel harmadik nyelvként többen is felvették ‒, később nemzetközi tanulmányok, kommunikáció és marketing szakosokat. A tanítás tartalma is szélesedett: kommunikáció, üzleti tárgyalás, prezentáció, projektmenedzsment, etikett és diplomáciai protokoll témában. Tavalyelőtt nyáron, 15 év után befejeztem aktív oktatói létemet az egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán és Társadalomtudományi Karán. Öt év híján fél évszázadot dolgoztam az oktatásban, több ezer diákot tanítottam, számos tanítványom írta nálam a szakdolgozatát vagy a tudományos diákköri dolgozatát.

Mit hozott az új helyzet?

Lényegében csak az órarendszerű tanítás fejeződött be. Az 1993-ban a férjem által alapított Gimex Hidraulika Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. tevékenységéből korábban is kivettem a részemet, mint az alapító férjem „háttér országa”, továbbá a családi cégnél tartottam német nyelv és kommunikációs képzéseket. Így tíz évvel ezelőtt, amikor a férjemet legyőzte egy váratlan betegség, társtulajdonosként a társadalmi kapcsolatok területén vállaltam a Gimexnél feladatokat. A cég operatív vezetését a lányom, Görcs Annamária vette át és vezeti, jó csapatot alkotva a munkatársakkal. Gépipari elemeket értékesítünk és egyedi hidraulikus rendszereket tervezünk, gyártunk, a munkadarabok befogása, rögzítése a specialitásunk, összesen huszonöt munkatárssal, évente ezer körüli vevőforgalommal, 2010 óta Presztízs-díjas vállalkozásként (a lenti képen) multinacionális vállalatok beszállítói vagyunk. Noha az országos tevékenységünk szűk szelete az iparnak, mégis sokan tudnak rólunk a környezetünkben, mert a társadalmi felelősségvállalás elve számunkra kötelezővé teszi a szolgálatot, a szponzoráció és a támogatások szerves részét képezik a tervezésünknek. A kónyiak mellett Győrben az egyetem ART – Arrabona Racing Team csapatán kívül számos művészeti produkció szponzorálását vállaljuk, például az egyetem SosemArt Színtársulatát, a Grácia Táncstúdiót.

Görcs Annamária, Görcs Imre és Görcsné dr. Muzsai Viktória 2010-ben, a Kisalföld Presztízs-díjjal

Közben nem került háttérbe a tudományos munkája?

Már csak azért sem, mert felnőtt oktatás nem létezik kutatás nélkül. Pontosan negyven éve kezdtem, azóta írok, publikálok, előadásokat tartok. A tudományos munkámnak mintegy összegzése a Pedagógia, Nyelvoktatás és Innováció a Centrope Régióban című, csaknem hatszáz oldalas könyvem, amely az utóbbi két évtizedben megjelent válogatott tudományos írásaimat tartalmazza, hét jelentős témakörben, négy nyelven. Mindezt egy nagyon régi latin nyelvű mondás, a Novum contra usum, tehát újat a megszokott helyett jegyében. Ez a mű keretbe foglalja az életemet, és azért is lényeges, mert a professzori cím eléréséhez szükséges habilitáció már nem fért bele aktívan az életembe, viszont a tudományos kutatásaim nyomán megírt cikkek antológiába foglalva, kiadva, nyomot hagynak a pedagógia, a nyelvoktatás történetében. És bár letettem a lantot, az egyetemi kapcsolatok megmaradtak, az utóbbi években is több konferencián adtam elő, jelentek meg cikkeim kiadványokban. Vendégoktatóként gyakran visszahívnak a kollégáim kurzusaikra, doktori képzésben résztvevőket mentorálok. Egyetemisták csoportjai jönnek félévente a Gimexhez látogatásra, akiknek a Széchenyi-egyetemen végzett kollégáinkkal mutatjuk cégünk működését. A Gimex jelen van Győrben, a régióban, a társadalmi köztudatban, azaz jó példa vagyunk. Ezt én úgy értékelem, hogy a tapasztalatomat – más módon ugyan, de ‒ át tudom adni, és hasznosul is.

Miként sikerült a művészet világához kapcsolódni?

Lassan egy évtizede, hogy elkezdtem gondolkodni az aktív tanítás utáni időszakon, hiszen nem dughattam homokba a fejem, tudomást kellett vennem az idő múlásáról. A Rotary Klub Győr-Rába tagjaként 2017-ben kigondoltam és klubtag társaimmal megvalósítottuk kortárs művészeti alkotások bemutatását, aukciók szervezését, általuk fiatal képzőművészek támogatását. Szép lassan megismertem a győri művészeti élet jeles képviselőit, az Art World Hungary Egyesület tagjait, festőket, szobrászokat, fotósokat, grafikusokat, textilművészt. A velük végzett munka sokat adott, új úton indított el. Egy 2019-es erdélyi fotótábor után hozzáértők mondták, jók a portréfotóim, a képeim, felvettek a közel hetvenéves Győri Fotóklub Egyesületbe. És úgy éreztem, a fotózással új világ nyílt számomra. Az első fotómat éppen Erdélyben, Nagykárolyban állították ki. A következő lépésben új kihívásként összhangba kellett hozni képet és szöveget: a tíz‒tizenöt oldalas tudományos cikkekhez képest rövid, néhány soros terjedelemben jellemző üzeneteket írtam a portréimhoz, képeimhez. Ez a Kép és Vers Művészeti Társaság inspirálására kezdődött. Ezt csak felerősítette a bakonyi falu, Jásd önkormányzatának kezdeményezése nyári alkotótábor indítására 2022-ben, főleg győri művészekkel, alkotókkal. Fotósként meghívást kaptam a táborba, aztán mára állandó feladatom lett a jásdi tábor és az alkotók közösségi oldalon bemutatása, népszerűsítése. Ráadásul Jásdon egy már nem létező pajtaoldal megörökítése ráébresztett úgynevezett romfotós mivoltomra is, nagyon szeretem a „volt – van – ki tudja, holnap lesz-e” témájú felvételeket. Öt év elteltével azt gondoltam, fotóim és üzeneteim is megértek publikálásra. Így 2024-ben megszületett Az én perspektívám című albumom válogatott fotókkal és hozzájuk tartozó üzenetekkel, öt fejezetben. A tavalyi Könyvszalonra készült el, azóta többször is bemutattam.

Görcsné dr. Muzsai Viktória és Görcs Annamária a köteteikkel

Mit hozhat még a jövő Muzsai Viktória számára?

A fotóalbumom lányommal közös vállalkozásunk, az Impresszió 37 Kiadó gondozásában, második termékként látott napvilágot. Az első Görcs Annamari Lányregény című kötete volt 2023-ban. Annamarinak több novellája is megjelent nyomtatott és online kiadványban, nagy öröm, hogy a cég vezetése mellett van egy írói oldala is a lányomnak. Az Impresszió 37 harmadik kiadványa lehet a férjem élete utolsó szakaszában gondosan összegyűjtött memoárja a családunkról és a vállalkozásunkról. Így is szeretnénk méltó emléket állítani a cégalapítónak. És a kérdésre a válasz: remélem, hogy az itt és most megélését. Kicsit hátralépni, szemlélődni, örülni a lányom által immár egy évtizede sikeresen működő családi cég eredményeinek, az itt dolgozó 30‒40 éves kollégák elhivatottságának. Régi mondás, ha egy ajtó becsukódik, kinyílik egy ablak, nézzük meg, mi van mögötte? Kíváncsiságom a régi, jó élvezni a jelent, utazni, keresni és megtalálni a mindig létező új utakat, célokat, ahogyan Amott című üzenetemben írom:

„Ha keresel, találsz.
Légy kíváncsi.
Ne várj engedélyre!
Végtelen lehetőségek tárháza vár.
Lépj be … és meglátod.”

Mohay Gábor
Címlapfotó: Molnár László

Fotógaléria: Görcsné dr. Muzsai Viktória

10 kép