Békéssy Leó festőművész (1890‒1966)

Várostörténeti puzzle 182. rész – Bedő Mónika írása

bekessy-leo

Békéssy Leó rajztanár, festőművész idén 135 éve, 1890. február 17-én született Nagyváradon, Békéssy János és Fülöp Piroska békési, illetve mezőkeresztesi származású tanítók gyermekeként. (A képen Szabó Alajos róla készült festménye látható ‒ Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteménye)

Az iskolai tanulmányait Nagyváradon kezdte, majd ugyanitt a premontrei főgimnáziumban folytatta. 1903-ban a város által a nagyváradi honvéd hadapródiskolában alapított két díjmentes hely betöltésére több társával együtt Békéssy Leó is pályázott, amit végül nem ő nyert el. Erről a nagyváradi Szabadság 1903. július 10-i számában olvashatunk:

bekessy-leo

A nagyváradi premontrei gimnáziumban érettségizett 1908-ban.

Jászóvári Premontrei kanonokrend nagyváradi főgimnáziumának értesítője az 1907‒1908 iskolaévről (Nagyvárad nyomdája, 1908, p. 145. és p. 149.):

bekessy-leo

bekessy-leo

Mivel az erdélyi területeknek a húszas évek közepéig egyetlen felsőfokú képzőművészeti intézménye sem volt, ezért a tehetségesnek mutatkozó Békéssy Leó, szülei támogatása mellett, 1908-ban felvételt nyert az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, ahol Ferenczy Károly, a modern magyar festészet egyik korszakalkotó mesterének tanítványa lett. A rajztanári diplomáját 1911-ben kapta kézhez. Kiváló tanulmányi eredménye jutalmául még ugyanebben az évben kitüntetésképpen felvették a szolnoki művésztelepre, ahol együtt dolgozhatott barátaival, Szabó Alajos győri festőművésszel és Velten Armanddal, de 1912-ben is visszatért. Az itt töltött idő kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy a három jó barát jobban összekovácsolódjon, és kedvező feltétel kínálkozott ahhoz is, hogy gondtalanul és nyugodt körülmények között dolgozzanak mindhárman. Ez idő alatt a tiszai halászok és pákászok életét festette meg.

1913-ban mestere, Ferenczy Károly többszöri hívó szavára a magyar posztimpresszionizmus „Mekkájának” nevezett Nagybányára utazott. Az ott töltött idő meghatározta majdani munkásságát. Később nyaranta Alsókubinban festett a jó barát Szabó Alajos vendégeként.

Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteménye:

bekessy-leo

Festőművész akart lenni, de megélhetést a tanári pálya biztosított neki. Ezért a tanulásra szánt idő után olyan munka után kellett néznie, amely nemcsak a létfenntartását biztosította, de művész-ambícióinak beteljesülését is lehetővé tette. Így került Győrbe, ahol a Győri Királyi Katolikus Tanítóképző Intézetben az 1913-as tanévtől segédtanárként, majd 1922-től rendes tanárként dolgozott.

A testület legifjabb tagjaként helyettesített (a második évben már hadba vonultakat is), internátusi felügyelő is volt, és az iskola minden osztályában tanította szaktárgyait: a rajzot, a kézimunkát és a szépírást.

Jakab Ferenc: A Győri Kir. Kath. Tanítóképző-Intézet értesítője az 1914-1915-ik iskolai évről (Győr, 1915, p. 15.):

bekessy-leo

A Győri Hírlap Anyakönyvi hírek rovatában tették közzé, hogy 1925. február elején Békéssy Leó megnősült. Felesége, Draskóczy Virginia 1890. június 17-én született Székelyudvarhelyen. 1901-ben a Győri Leány Polgári Iskola elvégzése után a Győri Állami Elemi Tanítónőképző Intézetbe került, ahol tanítói oklevelet kapott. Ezt követően mennyiségtanból és természettudományi tárgyakból egyetemi oklevelet szerzett. Ezután Désen folytatta pályáját, majd 1928-ban a Győri Állami Elemi Tanítónőképző Intézetbe helyezték. 1933-ban igazgatóhelyettesnek nevezték ki, 1943-ban címzetes igazgatóvá léptette elő a miniszter. Békéssy Leóné Draskóczy Virginia 1975. január 1-én halt meg Győrben.

Borsos Miklós visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a fiatal pár a tanítónőképzőben lakott, ahol felesége – „csöndes, finom, szőke asszony” ‒ tanárnő volt.

Békéssy Leó feleségével (Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteménye):

bekessy-leo

Békéssy Leót 1937-től kinevezték tanulmányi szakfelügyelőnek a székesfehérvári tankerületben (Győri Hírlap, 1937. február 11.), majd 1942-től a székesfehérvári és szombathelyi tankerület tanulmányi felügyelőjévé is.

A Győri Kir. Kat. Líceum és Tanítóképző Intézet évkönyve az 1942-43 tanévről (szerk. Förhécz József, Győr, 1943, p. 11.):

bekessy-leo

Szabó Alajos önéletrajzi írásából tudjuk, hogy 1919-ben a három ifjú győri rajztanár Békéssy Leó, Fata Ferenc és Szabó Alajos a KIOSZK kávéházban beszélgetés közben megállapították, hogy Győrben, az akkor 60.000 lakosú városban nincs művészeti élet. Elhatározták egy Képző- és Iparművészeti Társulat létrehozását, amely megalakulása előkészítésének munkájából több neves győri művész is kivette részét: Békéssy Leó, Fata Ferenc, Herritz Oszkár rajztanár, Pandur József festőművész, Schima Bandi iparművész. Az előkészítő és intéző bizottság tagjaként Békéssy Leó nemcsak az 1919. szeptember 28-án megalakult Győri Képző- és Iparművészeti Társulat megszületésénél volt jelen, hanem aktívan részt is vállalt annak munkájában, fenntartásában is.

A Győri Képző- és Iparművészeti Társulatban betöltött tisztségei: 1919‒1925 ellenőr, 1925‒1937 műtáros (1940‒41-ig szintén), majd 1938-tól képzőművészeti titkárként tevékenykedett. A betöltött tisztségeken túl tanára lett a társulat által meghirdetett tanfolyamoknak, és ismeretterjesztő előadásokat tartott a jótékonysági Győri Szociális Misszió Társaság összejövetelein. Az első tanfolyamot már a társulat megalakulása után megtartották, majd évről évre meghirdették. Békéssy az 1921‒22-es évben kapcsolódott be a tanfolyam munkájába, amikor 44 jelentkező közül 12 diák iratkozott be az ő kurzusára. Ezeket a tanfolyamokat egészen 1928-ig folytatták, amikor egyrészről anyagi természetű gondok, másrészről a megcsappant érdeklődés miatt kénytelenek voltak azokat beszüntetni.

1919-től állandó résztvevője volt a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat tárlatainak, és a korabeli dokumentumok szerint ezeken a tárlatokon ő jelentkezett a legtöbb művel. 1921-ben 8, 1926-ban 9, 1928-ban 5, 1929-ben 17, 1937-ben 4, 1943-ban 15, 1947-ben 10, többségében olajfestménnyel képviseltette magát. A társulat kiállításain kezdetben évi egy, 1937-től évi két kiállításon is szerepelt.

1922-ben a Nemzeti Szalonban a Magyar Rajztanárok és Rajztanítók Országos Egyesületének május 15. és 30. között megrendezett kiállításán Békéssy Leó két művel, az Alsókubinyi utca és az Erdő mélyén című festményeivel vett részt.

Olvasó férfi, 1924 (Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteménye):

bekessy-leo

1925-ben rajz- és festőiskolát nyitott. A lakásától nem messze eső, Bagolyvárnak nevezett műtermében fogadta tanítványait, akik közé Borsos Miklós, Endrédy György és Illés Árpád tartozott. Borsos Miklós visszaemlékezésében (Visszanéztem félutamból) többször is megemlékezik róla.

A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat évente megrendezett kiállításai mellett Békéssy Leó feltűnt egyéb képzőművészeti rendezvényeken is. 1928-ban a fővárosi Nemzeti Szalonban került sor a Képzőművészek Vidéki Szövetsége Első Kiállítására – a Győri Hírlap 1928. január 8-án olvasható cikke szerint –, amelyen a Győri Képző- és Iparművészeti Társulatot több társával együtt képviselte. Ezen a kiállításon – a kiállítás katalógusa szerint – Békéssy egyetlenegy képpel, a Két öregasszony című olajkompozícióval szerepelt.

Rajzoktatás, 1928:

bekessy-leo

1929. december 18-án a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat megnyitotta jubiláris kiállítását a vármegyeház nagytermében. Erre az alkalomra a Győri Hírlap nyomdájában készített, egy művészek által illusztrált 60 oldalas emlékkatalógust is kiadtak, a kiállításra kerülő műtárgyak jegyzékével együtt. A kiállító művészek között Békéssy Leó 16 olajfestménnyel és 1 rézkarccal szerepelt, melyek közül a kritikusok a Szegény asszony könyve és a Merengés címűt méltatták. Az említett katalógusban Békessy B. Edithke és Klárika és a Tükör előtt című festményéről készült fénykép található.

B. Edithke és Klárika:

bekessy-leo

Tükör előtt:

bekessy-leo

A társulat 1930. október 19-én, a Lloydban tartott kiállításán arcképekkel, csendéletekkel vett részt. 1931. október 18‒26. között a Lloyd emeleti termeiben megrendezett kiállításon Békéssy Leó gazdag anyaggal jelentkezett. „Csendes szubjektivitását, nyugodtságát leginkább a csendéletei tükrözik” ‒ olvasható a korabeli sajtóban. A 14 alkotása közül kiemelkedett a Mesemondás című képe, amelyen „az ő lelki kifejezésmódjának minden belső szépsége rajta aranylik…” Ezen kívül a Merengő, a Régi nóta, az Öreg asszonyok, a Régi lépcső, a Balaton partja, a Hazafelé című művei érdemeltek jelentős figyelmet.

1934-ben, Sopronban, március 11. és 18. között, a Soproni Képzőművészeti Kör szervezésében megrendezett győri vendégművészek soproni kiállítására Békéssy Leó kezdeményezésére kedvezményes vasúti jegyek biztosításáról döntött a társulat a választmányi ülésen (Győri Hírlap, 1934. február 14., p. 3.).

A kiállításról a Sopronvármegye március 11-i számában olvashatunk (p. 7.):

bekessy-leo

1938 szeptemberében a Szent Imre herceg úti egyházközségben működő Boldog Gizella Oltáregylet tábori szentmise keretében tartotta az egyesület zászlószentelését. A zászló tervezését Schutzbach Antal, hímzését Major János felesége, míg Boldog Gizella képének festését Békéssy Leó tanár festőművész végezte.

Győri Nemzeti Hírlap, 1938. szeptember 20., p. 4.:

bekessy-leo

A templomban található a Szentsír, a sírban nyugvó halott Krisztust ábrázoló kép, melyet Békéssy Leó 1947-ben festett. Csak nagypénteken, szertartás végétől nagyszombatig, a húsvéti vigíliáig látható. A festményről készült kép a plébánia archívumában megtekinthető.

A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat által 1942. december 6-án, a Kultúrházban rendezett kiállításon szerepelt. Majd egy évvel később, 1943 decemberében 15 képpel szerepelt a tárlaton, amely közül kiemelkedik a Kilátás a völgyre, a Magános bükk, az Erdőrészlet és az Ipolyvölgye című festménye.

Az 1944. március 14. és 28. között zajló Dunántúli Tárlaton Békéssy Leót a díjazó bizottság ezüstéremmel tüntette ki.

A második világháború után a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat helyét az ötvenes években a Győr‒Sopron Megyei Képzőművészek Munkacsoportja vette át, melynek tagja volt egészen 1950-ben történő nyugdíjba vonulásáig. A háború utáni években a városi és megyei tárlatokon már nem olyan nagyszámú művel vett részt, mint korábban.

1952 októberében Alexovics László szobrászművész vezetésével képzőművészeti szakiskola nyílt Győrben, a Baross út (akkor Lenin út) 28. szám alatti műteremben, ahol Borsos Miklós szobrász mellett Békessy Leó is tanított. Rajtuk kívül még a meghívott előadók között találjuk Horváth József, Mende Gusztáv, Ágoston Ernő soproni és Reinthaller Nándor győri festőművészeket.

Győr‒Sopron megyei Hírlap, 1952. október 22., p. 4.:

bekessy-leo

Kisalföld, 1957. október 6., p. 6.:

bekessy-leo

1957. október 6-án, délelőtt 12 órakor a győri Ismeretterjesztő Társulat (egykori KIOSZK) helyiségeiben a rendkívül gazdag életművének legjavát felvonultató gyűjteményes kiállítása nyílt. Pernesz Gyula, a megyei művelődési osztály vezető-helyettesének megnyitóbeszéde után a kiállítást Horváth József Munkácsy-díjas soproni festőművész ismertette, az erről szóló cikk a Kisalföld 1957. októberi számában jelent meg. A nagyszabású retrospektív tárlaton a művész 119 alkotása szerepelt: olajfestmények, rézkarcok, akvarellek, vázlatok és tanulmányok.

bekessy-leo

bekessy-leo

bekessy-leo

Kisalföld, 1957. október 10., p. 6.:

bekessy-leo

Békéssy Leó csoportos kiállítására Budapesten az Ernst Múzeumban (1912‒2013) került sor, Mende Gusztávval közösen, 1959 augusztusában.

Kisalföld, 1959. augusztus 5., p. 5.:

bekessy-leo

Kisalföld, 1960. április 9., p. 6.:

bekessy-leo

A Győri Műcsarnokot 1960-ban avatták fel, az erre az alkalomra rendezett kiállításon megyei képzőművészek mutatták be munkáikat, köztük Békéssy Leó is

Almási Tibor írásából tudjuk, hogy a Győrben élő és tevékenykedő művészek sorából talán senkit sem övezett akkora köztisztelet, megbecsülés, mint Békéssy Leót. Közepes termete, mindenkor elegáns, csokornyakkendős öltözete, csillogó fémkeretes szemüvege, felejthetetlen szerénysége – a már említett egykori diák visszaemlékezései alapján – alapvetően egy félénk, szelíd, művelt embert takart. Békéssy az oktató, nevelő munka mellett sohasem mondott le eredeti elhivatottságáról, a képzőművészetről. Alkotói szemléletét döntően befolyásoló első élményeit még a főiskolán tanárától, Ferenczy Károlytól kapta, aki elültette tanítványaiban „a természet iránti alázatos tisztelet igényét és a szakma tökéletes elsajátítása szükségességének gondolatát”, amely megerősítést nyert a szolnoki és nagybányai művésztelepeken eltöltött évek alatt.

Kompozíciói témáit a természetben, a hétköznapi eseményekben kereste. Zsánerképein előszeretettel ábrázolta piaci kofák, falusi emberek munkáját. A legjobb arcképfestők közé tartozott. Műveit leginkább gazdag színhasználat jellemezte. Rézkarcait, vízfestményeit is elismerte a kritika.

Békéssy Leó 77 éves korában, 1966. december 25-én hunyt el Győrött. A győri Szent Imre templom kriptájában helyezték örök nyugalomra.

bekessy-leo

Halála után Borbáth Sándor írt róla nekrológot (Kisalföld, 1966. december 31., p. 2.):

bekessy-leo

1975 áprilisában a Xántus János Múzeum képtárában rendezett kiállításon találkozhattak az érdeklődök Békéssy Leó képeivel.

Kisalföld, 1975. április 7., p. 3.:

bekessy-leo

Köszönöm dr. Pápai Emese művészettörténész, főmuzeológusnak és a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum dolgozóinak a segítségét a cikkem megírásához!

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:
Almási Tibor: Békéssy Leó 1890‒1966. (Győri művészek 4.)
Almási Tibor: Évről évre…1.: Győr képzőművészeti élete, 1896-1918. Szany, 2018. 312 p.
Almási Tibor: Évről évre…II köt. Győr képzőművészeti élete, 1919-1932. Győr, 2022. Rómer Flóris MTM. 439 p.
Almási Tibor: A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat 1919-1944. Győr, 1999. XJM. 118 p.
Győri életrajzi lexikon. Győr. Győr Városi Könyvtár, 1999.
A Győri Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat emlék katalógusa, 1919-1929. Győr, 1929. Győri Hírlap, 55 p.
A Dunántúli Tárlat képes tárgymutatója 1944. március 14-28. / Rend. Reinthaller Nándor, Káró Géza, kiad. Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat, Győr. [Győr], 1944.
Salamon Nándor: Kisalföldi művészek lexikona : építészek, szobrászok, festők, műgyűjtők, művészeti írók : XVI-XX. század : A-Z. Győr, Kisalföld Művészetéért Alapítvány, 1998.

A cikk a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér sajtó- és képgyűjteménye alapján készült. A Szabó Alajos: Békéssy Leó (grafika); Triumvirátus (fotó), 1915; Békéssy Leó feleségével (fotó); Olvasó férfi, 1924 (festményről fotó) képeket a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteménye engedélyével közöljük.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.

2025.02.04