Az indiai Kalkutta közelében, Dzsamsedpurban született Gerald Malcolm Durrell néven, egy angol és ír felmenőkkel rendelkező négygyermekes családban. Mindössze hároméves volt, amikor útépítő apja meghalt, ezért visszatértek Angliába, majd Korfu szigetére költöztek (1933). Hat évig éltek a görög szigeten, amely Gerry számára valóságos és felfedezésre csábító édenkert volt, ahol örökre elkötelezte magát a természet mellett. Tanára, mentora, Teo Sztefanidesz rendkívüli módon inspirálta, bevezette a környezet titkaiba. Mivel magántanárok oktatták, iskolába nem járt, így minden idejét az állatok, növények megismerésére fordította. Ezeket a különleges és inspiráló éveket – a tanár-természettudós alakja is felbukkan – mutatja be rendkívül sok humorral a Családom és egyéb állatfajták című regényében, amely az egyik legnépszerűbb írása lett. A Madarak, vadak, rokonok és Istenek kertje című regényeivel a család története trilógiává kerekedett, amelyből 2016 és 2019 között Durrellék címmel sorozat is készült. Gyermekként nemcsak rajongott a „házi kedvenceiért”, hanem azt is elhatározta, hogy egy napon saját állatkertet nyit.

A második világháború alatt Angliában egy kisállat-kereskedésben kezdett el dolgozni. A besorozás alól gyenge egészségi állapota miatt felmentést kapott. A háború után állatgondozónak állt a Londontól északra fekvő whipsnade-i állatkertbe, közben állandóan állatgyűjtő expedíciókról álmodozott, saját terveket szövögetett. 21. születésnapja alkalmából jelentősebb összeget örökölt, így 1947-ben végre megvalósulhatott valami a tervekből: megszervezte első kameruni expedícióját. A begyűjtött állatokkal számos állatkert állományát gazdagította, így például a londoniban 25 új fajt honosított meg, de a chesteri, paigntoni, bristoli és manchesteri állatkertek is vásároltak tőle. Gyűjtőútjai során járt Brit Guyanában, Argentínában és Paraguayban, Új-Zélandon és Ausztráliában, Malájföldön és Sierra Leonéban, Mexikóban és Mauritiuson, Indiában és Madagaszkáron. Bár elég kegyetlennek tűnik állatokat elragadni eredeti élőhelyükről, de Durrell fő célja már ekkor is elsősorban a veszélyeztetett fajok befogása volt, hogy azok az állatkertek védelmében fennmaradhassanak. A korabeli szokásokkal ellentétben állatait nagy gonddal szállította, nem csoda, ha a költségekre minden pénze ráment.

Tizenhárom évvel idősebb bátyja, Lawrence George Durrell, a világhírű költő, regény- és drámaíró (az Alexandriai négyes írója) – aki már a gyerek Gerry-nek is azt javasolta, hogy jegyezze le megfigyeléseit – tanácsára kezdett komolyabb írásba. A közönség szerette rendkívüli, gyakran ironikus humorát, de a természetről alkotott, magával ragadó, izgalmas megfigyeléseit is. Legelső könyve 1953-ban jelent meg The Overloaded Ark (magyarul Noé bárkáján, 1966) címmel, és szinte azonnal bestseller lett belőle. Könyvei nem várt sikert és új anyagi forrásokat hoztak számára. Gyűjtőútjairól szólnak például A bafuti kopók, A részeg erdő, az Állatkert a poggyászomban, a Kalandorok az őserdőben, az állatkertje szervezéséről a Vadállatok bolondja, az Állatkert a kastély körül, a filmes expedícióiról pedig a Vadászat felvevőgéppel. Ismeretterjesztő könyve a Vadak a vadonban, szakmai tapasztalatait Az amatőr természetbúvár című kötetében foglalta össze, nagy sikert arató regénye a Rokonom, Rosy. Második feleségével is több könyvet írtak, de a filmek világa is beszippantotta őket. Legismertebb Az amatőr természetbúvár című angol ismeretterjesztő televíziós sorozat.

Dodó, az állatkert emblémája, Gerald Durrell szobra Miskolcon és Jersey-n

Az így nyert bevételeiből fedezte állatmentő expedícióit, és alapozta meg a hőn áhított állatkertet, gyermekkori álmát 1959-ben. Az Anglia és Franciaország között fekvő Jersey szigetén létrehozott parkban érvényesíthette a forradalmian új gyűjtési és állattartási elképzeléseit, például, hogy minden védencének a lehető legjobb ellátást igyekezzen biztosítani, minden fajt egyformán kívánt óvni és bemutatni. Az intézmény egyre inkább a veszélyeztetett fajok védelmére szakosodott, célja ezek megmentése lett. Felismerését, alapelvét így is megfogalmazta: „A világ különleges és bonyolult, akárcsak a pók hálója. Ha megérinted egy fonalát, remegése végigfut az összes többi szálon.” Emblémának is a 17. században kipusztított mauritiusi dodó-madarat választották. 1963-ban megalapította a Durrell Természetvédelmi Alapítványt. Az állatkert szakmai továbbképzéseket, kutató, szaporító programokat és népszerűsítő előadásokat is szervezett, maga az alapító igen sokszor adott elő a brit rádióban, és öt, állatokkal foglalkozó nagyobb filmsorozatot is készített a BBC tévé megbízásából.

Több mint harminc nyelvre lefordított műveiben az élvezetes ismeretterjesztés, a kalandos útleírások, az elképesztő szakértelem és a végtelen állatszeretet ötvöződik. Élete vége felé már csak állatkertjének szentelte energiáit, amely 200 ezer látogatót fogadott évente. Egészsége ekkor már megromlott káros szenvedélyének, az alkoholnak is köszönhetően, és 1994-ben, amikor egy csípőprotézis műtétet követően májátültetést végeztek nála, már nem tudott felépülni. A legendás zoológus és író 1995. január 30-án, 70 évesen hunyt el. Hamvait a Jersey-i állatkert területén temették el.

Tevékenységét még életében több kitüntetéssel is elismerték, 1982-ben megkapta a Brit Birodalom Rendje (OBE) díjat. Korfu városában iskola és park viseli nevét, több állatfaj kapta róla a nevét, és számos veszélyeztetett faj fogságban született egyedeit nevezték el tiszteletére Geraldnak vagy Gerry-nek. Az intézmény 2019-ben ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját, ma is a Durrell Vadvédelmi Alapítvány (Durrell WildLife Conservation Trust) tartja fenn. Emléke, világlátása, állatszeretete regényeiben tovább él!

Érdekesség: A világ első Gerald Durrell szobrát a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban állították fel 1998-ban, ahol szintén fontosnak tartják az eszmeiségét. A jeles eseményre a zoológus özvegye, Lee Durrell – aki a mai napig az állatfajok megmentésén dolgozik – is ellátogatott.

Gerald Durrell kötetei a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér polcain is megtalálhatók!

SzaSzi

Forrás: wikipedia, mult-kor.hu, she.life.hu/kulturmi

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép.