Rowan Sebastian Atkinson színész, komikus és forgatókönyvíró Angliában, a Durham megyében található Consett városában született 1955. január 6-án. A kis Rowan és két bátyja Consettben nevelkedtek, és a leendő miniszterelnökkel, Tony Blairrel jártak egy iskolába, a Durham Choristersbe. A természettudományos tantárgyakból jeleskedő fiatalember könnyedén felvételt nyert a Newcastle Egyetemre, ahol 1975-ben villamos- és elektronikai mérnöki BSc, majd villamosmérnök MSc fokozatot szerzett. Rövid időre még PhD tanulmányokba is belefogott az oxfordi The Queen’s College-ban, mielőtt teljes figyelmét a színészetnek szentelte volna. Autók iránti szenvedélyét egyébként a mai napig megőrizte. 2006-ban az egyetem tiszteletbeli tagjává választották.

Színészként legelőször a BBC Not the Nine O’Clock News (1979–1982) című szkeccssorozatában kapott jelentősebb szerepet, amellyel 1981-ben BAFTA-díjat nyert. Legismertebb televíziós alakításai a Fekete Vipera és a Mr. Bean. 1990-ben a Fekete Viperával egy második BAFTA-díjra is szert tett.

Fontosabb filmjei közé tartozik a Soha ne mondd, hogy soha (1983), a Négy esküvő és egy temetés (1994), az Igazából szerelem (2003) és Az eltakarítónő (2005). Mr. Bean szerepében feltűnt a Bean – Az igazi katasztrófafilm (1997) és a Mr. Bean nyaral (2007) című vígjátékokban, továbbá címszereplőként egy kétballábas titkos ügynököt alakított a Johnny English-trilógiában (2003–2018). Nem mellesleg a Brit Birodalom Rendjének birtokosa (OBE).

A világ egyértelműen Mr. Beanként ismeri Rowan Atkinsont, aki egy interjúban elárulta, hogy egy dologban hasonlít legjellegzetesebb karakteréhez: a belső vívódásban. Gyermekkorunkból ismerhetjük azt a feszültséget, amit a megfelelési kényszer és annak a vágya kelt bennünk, hogy mindent felrúgva azt tegyünk, amit csak akarunk. Egy normális felnőtt már nem nagyon meri áthágni a szabályokat, de Mr. Bean simán átlép a társadalmi normák szabta határokon. Mindezt olyan polgárpukkasztással fűszerezett gyermeki ártatlansággal, sőt ügyefogyottsággal teszi, hogy nem lehet rá haragudni – főleg a képernyőn szemlélve természetes anarchizmusát –, inkább a hasunkat fogjuk a nevetéstől.

Atkinson szerint éppen azért nézzük olyan szívesen Mr. Bean „ámokfutását”, mert általa végre felszabadulhatunk a szabályok alól, és őszintén megengedhetünk magunknak olyan infantilis attitűdöket és fantáziákat, amelyeket egy felnőtt embertől már nem fogad el a világ. Azaz a grimaszoló, plüssmackós Mr. Beannek köszönhetően rövid időre ismét felhőtlenül szórakozó gyerekek lehetünk. Talán egyfajta kellemes lelki tisztítókúrának is nevezhetjük ezt az állapotot, amelynek előidézése valaha az udvari bolondok és bohócok feladata volt.

Isten éltesse Rowan Atkinsont! Reméljük, még sokáig kacagtatja meg a világot frappánsan kidolgozott, zseniális jeleneteivel és filmjeivel.

Szabados Éva

Forrás: Wikipédia, thestudentpocketguide.com

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.