Kezdjük néhány megmosolyogtató és ízlés szerint komolyan veendő hazai babonával és humoros szokással.

• A malac előre túrja a földet, vagyis „kitúrja a szerencsét”, így aztán garantálhatjuk a szerencsénket a következő évre. A lábasjószág, csirke vagy tyúk fogyasztása azonban ebben az időszakban tilos, mert az hátrafelé rúg, és így elkaparja a szerencsénket. A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), másutt viszont baljós állat, hiszen elúszik vele a szerencse. Jó tudni azt is, hogy a gazdagságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani.

• Egy egészséges középkori babona szerint ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. Szintén jó hatású szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt.

• A moldvai csángók lakta Lujzikalagoron (Bákó megye) a hejgető legények ostorpattogtatással, kürtöléssel, csengettyűszóval, nagy zenebonával mentek végig a falun. Mikor egy lányos házhoz elérkeztek, megkérdezték: „Szabad-e, gazda, urálni dobval, csengettyűkvel, s bikával?”. Megálltak az udvaron, és az uráló elkezdte hangosan recitálni a köszöntőszövegét. A refréneknél az uráló megrázta a csengettyűit, és a többieket is zajkeltésre biztatta. Mire azok is nagy lármát csaptak ostoraikkal, a bikával, a harangocskákkal, és közben nagyokat kurjongattak. Ezt követően a búza élettörténetét mondta el az uráló a mag elvetésétől a belőle történő kenyérsütésig, majd jókívánságokat a ház népének. Az urálás közben a medve is táncolt egyet, ijesztgette a háziakat, elsősorban a lányokat meg a fiatalabb menyecskéket, gyermekeket. A szokás elsődleges célja a gabona, a kenyér, tehát a termékenység mágikus, rituális biztosítása volt az elkövetkezendő esztendőre.

• Sok családban szokás volt ezen a napon a szerencsepogácsa sütése, amely úgy készül, hogy a hagyományos pogácsák egyikének közepébe érmét teszünk, és aki megtalálja, azt éri abban az évben a legnagyobb szerencse. Fontos azonban, hogy a pogácsa még az óévben elfogyjon. A hagyományos ételek fogyasztása is bőséget varázsol: a lencse, a bab vagy bármilyen apró szemes étel fogyasztása szerencsét hoz.

• A „kizökkent időben” a legények gyakran megtréfálták a gazdákat. A kilincshez kecskét kötöttek, így a háziak nem tudták kinyitni az ajtót. Ennél elterjedtebb szokás volt, hogy a kertkapukat és az ajtókat kicserélték egymással, esetleg elrejtették. Ilyenkor a gazdának olykor több napjába telt, amíg megtalálta a sajátját.

Most pedig keljünk útra, és nézzünk körül néhány európai országban.

• A szomszédos Ausztriában Sylvesterabendkor szintén a malac a nyerő, olyannyira, hogy még a sütemények, a csokoládék és a marcipánfigurák is a disznó alakját mintázzák a jószerencse érdekében. Az ünnepi fogások után pedig következik az elmaradhatatlan mentás jégkrém, amely csakis négylevelű lóhere alakú lehet. Italként „puncsot” készítenek vörösborból, fahéjjal és cukorral ízesítve. Mécseseket is gyújtanak, hogy úrrá legyenek a gonosz szellemeken és negatív energiákon, és hogy biztosítsák az elkövetkező esztendő boldogságát.

• Svájcban érdekes szilveszteri jellegzetesség, hogy az ünnepet nem is egyszer rendezik meg egy évben. Természetesen december 31-ének éjjelén a világ többi részéhez hasonlóan itt is óriási buli veszi kezdetét (sok helyen hangos dobszó is hallatszik), ám mivel az ország a Julián naptárt követi, az egész „cécót” (ünneplés, hagyományos családi és baráti összejövetelek) megismétlik január 13-án is. Ilyenkor az utcákat ellepik a színes jelmezesek, és mindenféle szelleműző rituálékat végeznek. Egy másik érdekesség pedig, hogy náluk a tejszínhab vagy a jégkrém szimbolizálja az új év gazdagságát, amelyet a padlóra pottyantanak, sőt, a gyerekek meg is dobálják vele egymást.

• A spanyoloknál december 31-e az úgynevezett „régi/öreg éjszaka”, a Nochevieja. Az idősebbek egy tradicionális, gyűrű alakú tortát készítenek, amelyet pontosan éjfélkor, a család összes tagjának jelenlétében kell felvágni. Ez jelképezi számukra az eljövendő jószerencsét. De nem csupán egy egyszerű tortáról van szó, amikor ugyanis a „szakács” elkészíti, apró ajándékokat (például talizmán, amulett) rejt el benne, aki pedig ezeket evés közben megtalálja, bizonyosan szerencse éri az új esztendőben. Éjfélkor azonban van egy másik hagyomány is: a 12 harangütés minden kondulásakor egy-egy szőlőszemet kell bekapni, a következő év hónapjainak szimbólumaként, hogy folyamatos szerencse elé nézhessenek. Általában mindannyian világos színű ruhákat viselnek a fényes jövő reményében.

• Az olaszoknál is fontos családi esemény és ünnep a három napig tartó La Fiesta di San Silvestro. Az emberek feldíszítik otthonaikat és munkahelyeiket, rengeteg fény és virág költözik mindenhová. Új ruhákba öltöznek, és szokás ajándékokat osztogatni egymásnak, amelyek természetesen szimbolikus jelentéssel bírnak: (mézes)csupor – béke; arany, ezüst, különféle érmék – jólét; lámpák – fényes jövő. A legtöbb partin édes kenyerek és sütemények kerülnek felszolgálásra, valamint a nálunk is ismert lencse és csicseriborsó, amely a szerencsét jelképezi, a zsíros sertéskolbász pedig a duzzadó pénztárcát idézi. Újévkor a hagyomány szerint makarónit, spagettit vagy más hosszú tésztából készült ételt fogyasztanak a hosszú és egészséges élet reményében. Nápolyban nem árt óvatosan közlekedni szilveszter éjszakáján, mert meglepő tradíciót űznek a dél-olaszok: előszeretettel hajítják ki a régi, elhasznált bútordarabokat az ablakon, ezzel szimbolizálva a régi terhektől való megszabadulást és az új kezdetet.

Ezzel a temperamentumos hagyománnyal át is evezhetünk távolabbi kontinensekre, hogy néhány Európán kívüli szokásra is rácsodálkozhassunk.

• Ecuadorban is nagy hangsúlyt helyeznek a megújulásra. Gyakran égetnek el madárijesztőket szilveszter éjfélkor, mivel úgy tartják, hogy ezzel az elmúlt 365 napban történt bajokat, szerencsétlenségeket is megsemmisítik, és nem viszik át őket az új esztendőre. Régi fényképeket is szoktak elégetni, amelyek azokat a rossz emlékeket jelképezik, amiket szintén maguk mögött hagynának.

• Peruban kissé furcsának tűnő szokás a Takanakuy, a „verekedés”, amelynek lényege, hogy a szomszédokkal és barátokkal minden sérelmüket és nézetkülönbségüket elrendezzék, és tiszta lappal futhassanak neki az új évnek.

• Japánban a családok az egész házat feldíszítik, méghozzá nem is akárhogyan. Annak érdekében, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket, szalmából font kötelet helyeznek a bejárati ajtó fölé. A sintó vallás követői zöld növényekkel (az új élet szimbóluma) és bambusszal (becsület, őszinteség, tisztesség) dekorálják az otthonaikat. Szilveszterkor bőséges vacsorára ül asztalhoz a család, a tradicionális választék között megtalálható főtt hínár, tört édesburgonya gesztenyével, halpogácsa, sütemények, édes fekete szójabab és párolt bojtorján gyökér. Jellemző elfoglaltság ilyenkor a (társas)játék. Mielőtt aztán éjfélt ütne az óra, a japánok templomba mennek, ahol pontosan 108 harangütés hangzik el, távoltartván a gonosz erőket. Az újév pillanatában pedig hangosan nevetni kezdenek, szintén az ártó szellemek elűzése érdekében.

• A tárgyak kidobálása az ablakon Dél-Afrikában is szilveszteri hagyomány. Főképp Johannesburg környékén érdemes a fejünkre vigyázni, ha ilyenkor sétára adnánk a fejünket.

• Kubában veszélytelenebb az éjféli korzózás, maximum nyakon öntenek egy kis hideg vízzel. Náluk ugyanis szilveszter napján minden kéznél lévő edényt megtöltenek vízzel, amelyet éjfél után kizúdítanak az ablakon. Ezzel kívánnak tiszta, sima lefolyású újesztendőt.

Összeállította: Szabados Éva
Fotók: Canva