A lehetséges extatikus állapota

Fülöp Péter kiállítása a győri Rómer Házban

fulop-peter-kiallitas

2024. október 25-én nyílt meg Fülöp Péter fotográfus, költő sajátosan egyéni fotóiból álló kiállítás a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Rómer Házában A lehetséges extatikus állapota címmel a művész barátainak, ismerőseinek, tisztelőinek részvétele jelenlétében.

Dallos István tatabányai fotóművész, esztéta, Fülöp Péter művészetének régi ismerője egy alkalommal rendkívül érdekes módon elemezte a képek gondolati kisugárzását: „Ez a kép nem a valóság képe, ezt a képet én vetítettem a valóságra. Ez a gondolat lehetne Fülöp Péter fényképezési intenciójának tömör megfogalmazása. A valóság igénye egyenlő az igazság utáni vággyal – a fényképezők nagy csapdája –, mintha az igazság egy élőlény lenne, nem pedig egy ítélet lehetséges tulajdonsága.

A kiállítást Székely Zoltán, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatója nyitotta meg a Rómer Házban:

„Ha végignézünk a bemutatott közel másfél tucat fotográfián, a szűkszavú, fekete-fehér, mégis – vagy talán éppen ezért – poétikus hangvételű fényképnagyításokon, a legtöbbjükön mintha falakba ütköznénk. A fotók belső terét a képsíkkal párhuzamos falak zárják le:
• Egy kocsma lambériázott fala, amely előtt egy élet tapasztalataitól megőszült férfiember néhány korsó sörrel öblíti le a napot, mielőtt nejlontáskáját fogva hazabandukolna. Felette, mintegy groteszk kontrasztként, az amerikai „szellemet” (spirit) hirdető whiskey reklámról egy igéző tekintetű, életerős fiatal macsó néz át felettünk lazán koszos pólójában.
• Házfal, amelyen gondos kezek lefestették az oda nem illőnek vélt graffitit.
• Omladozó házfal, amelyen egy szűk ablak résén függöny takarja el szemérmesen a szegénységet.
• Házfal, amely előtt karóhoz kötözött satnya fák vegetálnak, vagy amelyre elszáradt kóró veti árnyékát.
• Omladozó házfal, amelyről lassanként lemálik a talmi életörömet sulykoló reklámplakát.
• Máskor léckerítés zárja el a kilátást, zárja szűkre a létezés terét, amelynek geometrikus rendjével az organikus természet, virágok, levelek szállnak szembe.
• És van, ahol felhasad a világokat elválasztó membrán szövete – ez a lehetséges eksztatikus állapota, ahogy azt a fotó címe felfedi.

E képcím, amely egyben a kiállítás mottója is, kulcs nemcsak az itt látható művek, hanem Fülöp Péter többszólamú, helyesebben több művészeti ágat, így a költészetet, a fotográfiát és a filmet egyaránt átfogó művészetének megértéséhez is. Érdemes tehát e kifejezés mindegyik elemét újra és újra megízlelni és mélyebben elemezni.

A lehetséges, illetve a lehetséges világok fogalmát a modalitást vizsgáló filozófiai diskurzus állította a középpontba, amely hozzásegít minket ahhoz, hogy megfelelő módon értelmezzük és helyesen használjuk a legkülönfélébb modális kifejezéseket, mint amilyen a „lehetséges”, a „lehetetlen”, a „szükségszerű”, az „esetleges” etc. Továbbmenve abban is segít, hogy meghatározzuk, mit is jelent valami számára lehetségesnek, szükségszerűnek lenni. Szükségszerűen vezet-e az élet a kocsmai sörözések banalitásához? Erre rögvest rávágjuk a választ: nem szükségszerű. Lehetséges-e szegénység nélküli világ? Erre is könnyedén rávágjuk: lehetséges. Lehetetlen az emberi és a természeti világ harmóniája? Több-kevesebb meggyőződéssel erre is azt válaszoljuk, hogy nem lehetetlen. Amennyiben úgy gondoljuk, hogy az iménti kijelentések lehetségesek, azaz mindennek fennállhat az esete, akkor úgy gondoljuk: van a dolgok elrendezésének olyan módja, amelyben mindez fennáll, illetve megvalósul. A dolgok tehát lehetnének más módon is, mint amilyen módon ténylegesen vannak. A filozófiai diskurzus e pont után ezernyi ágra szakadva vizsgálja e lehetséges világok ontológiai státuszát. Akik tagadják e világok létét, azok számára a lehetséges világok a jelen jobb megértésének eszközei. Más irányzatok viszont ugyanolyan realitásnak tekintik a lehetséges világokat, mint a sajátunkat, amelyben létezünk. Ebben az összefüggésben Fülöp Péter fotói olyan médiumok, amelyek (1) a lehetséges világoknak a saját életvilágunkban való megvalósítása mellett érvelnek, vagy (2) rést ütnek saját világunk falán és a fotók révén, mint valami metafizikai féregjáraton keresztül, átléphetünk a lehetséges világok valamelyikébe.

Ám most lépjünk tovább a kiállítás címének második felét alkotó „eksztatikus állapot” kifejezés elemzéséhez, amelynek eksztatikus tagja ógörög eredetű: az „ekstasis” szóból ered, ami annyit jelent, hogy „kivonulás”, illetve „kiugrás”. A görög filozófiai tanítások alapján az eksztázis állapotában a lélek elszakad a testtől, amely során olyasmit tapasztal meg, amely független a testtől, tágabban értelmezve a testeket alkotó anyagi világtól. Eredetileg a Dionüszosz-ünnepek misztikus, rituális elragadtatottságát értették alatta, a tudatvesztettség állapotát, amelyben a személyiség, kilépve hétköznapi tudatállapotából, kívül kerül önmagán és feloldódik az univerzálisban. Ahogy Platón mondta a Phaidrosz című dialógusában: „kiragadtatás a megszokott dolgok köréből.” Aquinói Szent Tamás szerint az eksztatikus állapot a földi tapasztalás ideiglenes fölfüggesztése a kinyilatkoztatott isteni misztérium közvetlen értelmi megtapasztalása által. Hasonló idézeteket hozhatnánk a hindu, buddhista, szufi misztikával foglalkozó gondolkodóktól, jelezve, hogy az eksztatikus állapot elsősorban olyan szubjektív tapasztalat, amely a vallásos élmény felől közelíthető meg. Ám már az ókorban, Pszeudo-Longinosz A fenségről írott értekezésében az eksztázis misztikus tapasztalatát deszakralizálva esztétikai kontextusba helyezte, és így a vallási eksztázis az esztétikai élmény analógiájává vált. Bár Pszeudo-Longinosz eredetileg az eksztatikus állapotot mint a retorikai meggyőzés egyik hatásos eszközét tételezte, de elmélete a művészeti alkotások hatásmechanizmusára is alkalmazhatónak bizonyult. Hisz a művészi–esztétikai élménynek is alapvető sajátossága, hogy – miként a rituális eksztázis – a tudatot kiemeli a hétköznapi állapotából. A természeti rendből – a platóni „megszokott dolgok köréből” – feltörő művészi kreativitás, a művész eksztatikus alkotói tudatállapota az, amely hozzáférhetővé teszi számára a természeti rend mélyen rejlő, a mindennapi tapasztalat elől elzárt, sajátos belső logikáját. A műalkotást szemlélve a néző is az eksztázis állapotába kerül, és így számára is felismerhetővé válik az igazság. Vagy ahogyan Hamvas Béla fogalmazott: „Eksztázis annyit jelent, mint kívül lenni. Az ember kívül van a nyugtalan szétszórtságon, és kilépett a residuumokból oly nehezen felbontható csomóvá összenőtt énjéből, amely számtalan inkarnáció alatt szövődött benne, és amely az ember valódi énjének helyét bitorolja. Kívül van a külső világban való tévelygésen és az értelmetlen körforgáson. Az eksztázis iránya nem követi a természet körforgását, hanem abból merőlegesen kiáll. Az élet magasabb körében tulajdonképpen mindig eksztatikus, vagyis mámor, a művészi alkotás, a gondolkodás, a műalkotás átélése, az olvasás, a tanulás, a szerelem, a gyönyörködés, a tánc, a zene, az utazás, az ima.”

Fülöp Péter fotóin az eksztatikus állapot kapcsán ne bacchanáliát, tudattalan révületet, spirituális elragadtatást, avagy a világszellemmel, Istennel való misztikus egyesülést várjunk. A fotográfia maga az eksztázis, a szó eredeti értelmében vett kilépés: a fotó kimerevített időpillanata a „megszokott dolgok” révén töri át és haladja meg a „megszokott dolgok körét”, és mutatja fel az időn és téren túli igazságot. Ahogy Heidegger fogalmaz: „A műben az igazság megtörténése működik.” Ez az igazság a címbeli lehetséges, amelyet az önmagunkból való kilépés állapotában találhatunk meg. A természeti rend sajátos belső logikája azonban a diszkurzív gondolkodás számára nem hozzáférhető. Ezt csak a természeti rendből feltörő művészösztön ismeri fel, és az elméleti tudás segítségével teszi megjeleníthetővé. Ez, a természeti rend és az emberi természet egyesülése, az ekszatatikus tapasztalatban revelál.”

A megnyitót követően Fülöp Péter a kiállított képek hangulatához rendkívüli módon illő, két filmjének megtekintésére invitálta a tárlat látogatóit.

A továbbiakban a vendégek megtekintették Fülöp Péter kiadványait, átadták magukat a beszélgetéseknek, együtt-fotózásnak, pogácsák, üdítők fogyasztásának.

A kiállítás 2024. december 22-ig tekinthető meg, keddtől vasárnapig, 10 és 18 óra között (9021 Győr, Teleki László utca 21.)

Molnár György művészetbarát
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2024.10.31