Veterán autók vonzásában
A hetvenes években a jugoszláv gyártmányú, bogárhátú Zastava kisautók tulajdonosai alkottak feltehetően először társas közösséget, az országúton reflektor villantásával üdvözölve egymást. Aztán a járműpark bővülése magával hozta az idehaza hosszas várakozási időkkel megvásárolható autók „társaságait”.
Kialakultak a baráti körei a Trabantoknak, Wartburgoknak, Skodáknak és Zsiguliknak is. A legutóbbi évtizedekben a gépkocsik számának további, véget nem érő növekedése adott lehetőséget az autók szerelmeseinek egy-egy régebbi típus képviselőjének megszerzésére, felújítására. Innen pedig már csak egy lépés volt a mára mind gyakoribb veterán autók találkozóinak megrendezése.
Születni kell arra, hogy valaki a veterán csodák bűvkörében töltse a szabadidejét, vállalva az anyagi ráfordítás nehézségeit is?
Sokak érdeklődését csak később keltik fel apáink, nagyszüleink országúti útitársaival közelebbi ismeretséget kötni, nekem szerencsém volt, édesapám autószerelő műhelyében ugyanez nem volt nehéz – árulja el a 30 éves győri Mile András, a témakör jó ismerője. – Engem sokkal jobban lekötöttek a régebbi évjáratú japán kocsik, mint az újabb gyártmányok. Sose felejtem, legelőször egy 1982-es kiadású Toyota Supra sportkocsi ejtett rabul a digitális kijelzőjével, bukólámpáival, hathengeres motorjával. Aztán sorban ismerkedtem meg újabb és újabb korosabb kocsikkal, és a jogosítvány megszerzésekor már eltökélt szándékom volt, hogy egy ilyennel kezdjek autózni. Ez egy 1987-es kiadású Suzuki Swifttel valósult meg, az 1992-től Esztergomban gyártottnak az elődjével. Nagyon szerettem, a mai napig megvan, 320 ezer kilométer megtétele után sem kellett a motorjához nyúlni. De a leglényegesebb, hogy a felújítása során ismerkedtem meg szakemberekkel, akik azóta is a barátaim, akikkel együtt szervezzük a japán autók találkozóit.
Mikor kezdtek bele a találkozók lebonyolításába?
A Covid első hulláma után, a gyülekezés akadályainak elhárulása hozta magával az igényt. Minden ismerős intézte az ügyes-bajos dolgait, kellett tehát egy olyan esemény, amely közelebb hozza a keleti kocsikat és azok őseit kedvelőket, így került sor 2020 nyarán az első találkozóra, a TofuTalira. Nemcsak veteránokat, hanem bármilyen japán autót szívesen láttunk a Praktiker Áruház parkolójában. A részvétel létszáma felülmúlta a várakozásunkat, mert másfél száz gépkocsi sorakozott fel a bemutatóra, amelyre nagyon sok érdeklődő látogatott el az esemény egyetlen délutánján. És miután nem kevesen voltak kíváncsiak a következőre, elhatároztuk, hogy folytatjuk a veterán japán autós tárlatok lebonyolítását. Összesen pontosan tízen vagyunk túl, a növekvő látogatottság miatt mindig alkalmasabb helyszínt keresve. Téten például kétszázötven, a Rábaringen már háromszáz autót járhattak körbe a nézők. Büszkék vagyunk arra, hogy találkozóinkon nincsenek erőltetett „kötelező” autótalálkozós elemek: ezek családbarátok, szombat délutáni események, a menjünk valahova játszótéri, kirándulási séták alternatívái, ahol apa megmutathatja a gyerekeknek, milyen sokat tud az autókról, összefuthat régi barátaival. A piciket kifestőkkel, origamival várjuk, amíg apuka leragad egy-egy autó mellett.
Mikorra tervezik a következőt?
Különböző okok miatt az őszre tervezett találkozót kénytelenek voltunk jövő tavaszra halasztani, az előzetes információk alapján a kiállított járgányok száma a Rábaringen meghaladja majd az ötszázat. A közvetlen szervezésben továbbra is három társam segédkezik. A táti Mátyus Bence a helyfoglalásokban és az útvonalak készítésében van otthon, a ravazdi Majoros Zsolt intézi a hangosítást és a rendezvény zenei aláfestését, míg a győrújbaráti Kun János rendezvényszervezőként a narrátor szerepkört és a helyszíni beszélgetéseket vállalja. Összeszokott csapat a miénk, töretlen barátságokkal.
Mivel tudják csábítani a veterán japán autók szerelmeseit?
Az A-csoportos rali világbajnokságot megjárt autók utcai változatait láthatták idén. Így például a háromszoros rali világbajnok Mitsubishi Lancer EVO-t, a boxermotoros Subaru Impreza WRX STi-t, az egyetlen Magyarországon létező Mitsubishi Galant VR4-et, valamint a Nissan Sunny GTi-R-t, és volt egy Toyota Celica GT Four is, nagyon tetszettek a műértő közönségnek. Tavasszal a 90-es évek sportautóit tervezzük összetrombitálni, Honda NSX-ek, Toyota Suprák, Nissan Skyline-ok lephetik el a Rábaringet. Nekünk, szervezőknek és persze újjávarázslóinak mindegyik alkotás valóságos csodának számít, a mostani, elektronikával telepakolt új gépkocsik világában. Rengeteg időt, energiát, pénzt kell belefektetni a veterán autók felújításába, de készítői számára ez minőségi szabadidő eltöltést jelent, és azért is megéri a befektetést, mert sok száz embernek ad kulturált szórakozási lehetőséget. Mi annak is örülünk, hogy ebben a tevékenységben nem vagyunk egyedül, más, például amerikai autók találkozóit is megrendezik, sőt, legutóbb a Győri Automobil Klub a rendszerváltás előtti típusokat állította ki az Audi Aréna parkolójában – zárta szavait Mile András, aki természetesen egy autójavítással foglalkozó cég alkalmazottja.
Mohay Gábor