„…A’ minden jóktól olly rég ohajtott józan átalakulás a’ lehető legbékésb uton történik,’s fog véghez menni. Ennek boldog reménye, sőt mondhatnók – vallásos szent hite lelkesité városunkat, midőn annak egyetemes lakossága, a’ múlt lapunkban közlött kedves hirek által olly édesen lepetve-meg, minden aggodalmai szétoszolván, magát egy nagyszerű nemzeti ünnep szokatlan élveinek, mintegy ösztönszerüleg egész általánosságban engedé-át.

Mihelyt az országgyűlési Rendek ismert feliratának, a’ m. főrendek által történt egyhangú elfogadtatása nálunk köztudomásra jutott, a’ senkitől össze nem hivott, nem buzdított nép a’ legbékésb indulattal csoportosult utczáinkon, nemzeti dalainkat vig megelégedés közt zengedeztetve, – a’ város egyszerre közakaratból kivilágítva lőn, – a’ polgári őrsereg zenekara kedveltebb nemzeti indulóinkat harsogtatá, – e’ mellett háromszinü lobogók egy pár százra menő fáklyavilágnál hordoztatának minden rangu ’s színezetű önkénytesek által utczáinkon, kikhez, töméntelen nép mindkét nemből, öröm-rivalgások közt csatlakozók, Nem hijányzottak szónokok, a’ népnek, az ünnepély czélját ’s fontosságát szelíd népszerű szavakkal magyarázók, – ’s különösen a’ szükséges rend ’s csendesség fentartására polgártársaikat testvéri szeretettel intők. A’ nagyszerű menet, zene ’s énekszó közt utczáinkon éjjeli 11 óráig tartott a’ nélkül, hogy a’ rend csak pillanatra is háborittatott-, vagy bárminemű kihágás is történt-volna. Mint rokonok, mint testvérek váltunk-el egymástól ’s mentünk nyugodalomra, várva jó lélekkel, nem csak a’ reggel, de szeretett hazánk uj, jobb korszakának is boldog felvirradását! – És igy Győrnek jutott a’ szerencse, honunkban legelőször ünnepelhetni az alkotmányos szabadság legszentebb ünnepét.

A’ múlt lapunkban közlött pozsonyi tudósítások kívánt ’s remélt jó hatása el nem maradt. Ezeknek nyomtatásban olvashatása által az aggodalmak megszűntek, a’ kedélyek tökéletesen megnyugtatva ’s lecsillapítva lőnek. – Másnap csak elégedett, mosolygó, barátságos arczokkal találkozhatánk utczáinkon, mint egy jó atyának engedelmes gyermekei, mintegy boldog laknak elégült lakosai. Egyek levénk a’ nemzeti kokárda színei alatt, ha nyelvben mindnyájan nem is; de honszeretetben ’s imádott fejedelmünk iránti hűségben – igen! – Még az idő is kedvezett ’s boldogságunk iránt részvétre látszék gerjedni. Délután langy esőben örömkönyüit hullatá az ég; a’ nap pedig egy jó reményű szivárványban, nagyszerű nemzeti kokárdát tüze-fel annak végetlen ivére!

Estve színházunk teljesen kivilágítva, ’s az Idő rövidségéhez képest, valóban meglepő csínnal feldíszítve lőn. A’ karzaton nemzeti szalagokkal összefűzött zöld koszorúk diszlének, – a’ páholyokból apró zászlócskák lobogának, ’s a’ körülfolyó háromszinü díszítmények közt hőn tisztelt nádorunk, Deák, Kossuth, Batthány, Eötvös – ’s több nevezetes honpolgáraink arczképei arany rámákban ragyogának. Hölgyeink általában nemzeti kokárdát viselének fej- vagy mell-ékül ! A’ Rakoczy induló’ erélyes eljátszatása után a’ zenekar által, dalszinészeink tizenketten a’ ,hazádnak rendületlenül’ nemzeti hymnuszt énekelék zajos tapsok között, – mit felvonások között a’ színházi közönség egy szívvel és szájjal többször ismétele. Ugyan ez a’ ,Hunyady induló’ játszatásakor nagy lelkesedéssel énekelé: ,megbukott a’ cselszövő, nincs többé rut viszály; éljen soká a’ hon, – és a’ magyar király! Itt ismét csak a’ legboldogabb öröm sugárzék minden arczról, – jövénk, mint egy jó barát által családi ünnepélyre összehívott kedves vendégek, – ’s távozánk azon édes hitben, hogy máskor is hasonló kedves körökben idvezelhetendjük egymást!

Igy ültük-meg első valódi nemzeti ünnepünket, melly bár történetünk naptárában utolsó ne legyen! ’S ezzel be is zárjuk mai naplónkat, nehogy egyéb apróságok ennek nagyszerűségéből valamit levonjanak.”

Berente Erika

A tudósítás a Hazánk című győri újság hasábjain jelent meg a történtek után nem sokkal. A címképül választott kézírásos szöveg Ecker János – Győr város hűséges krónikása – naplójából származik. Ő jegyezte le teljes szöveggel azt, miképpen költötték át Erkel operájának szövegét a Metternich menesztéséről értesülő lelkes győri polgárok. A szövegben elismeréssel említett V. Ferdinándról itt olvashatnak.