Anna másfél éve már magával ragadta a győri közönséget olvasásról, könyvekről vallott gondolkodásmódjával, ezúttal sem történt ez másként. A téma a könyvek körül forgott, ám sok más érdekes dolog is szóba került, többek között az egyre népszerűbb podcastjai, a Margó Feszt, a gyerekkönyvek, az irodalmi értékrendjének kialakulása és a Pécsi Tudományegyetem biblioterápiás képzése. A beszélgetés fonalát Kiss Tünde, a Győri Nemzeti Színház művésze tartotta a kezében. A két, kisgyermekes anyuka hamar megtalálta a közös hangot, és hamar felvetődtek a Hogy van erre időd? és a Hogyan oldod meg? kérdések.

Anna rendszeresen moderált könyvklubjai mellett most a leginkább aktuális programjai a Margó Irodalmi Fesztiválhoz kapcsolódnak. Mindig nagy várakozás előzi meg ezt a könyves ünnepet, hiszen rendkívül sok munka érkezik, ezek közül többet már korábban beharangoztak, vagy a külföldi közönség már megismerte őket. Erre a néhány napra nemzetközivé válik Budapest, és 2024-ben már a tizedik alkalommal keresik a fesztivál legjobb első prózakötetes szerzőjét. „Ennek kiválasztása legalább annyira egyszerű, mint összehasonlítani az almát a körtével” – mondja Anna, aki képes nagyon lelkesen beszélni az örmény, a norvég és az olasz–amerikai alkotók írásairól, merthogy idén csak külföldi szerzőkkel fog beszélgetni. Érdekes, hogy többnyire a saját nyelvükön folyik velük a diskurzus, tolmács segítségével, ami komfortosabb, segít az alkotónak, hogy könnyebben megnyíljon és pontosabban fogalmazzon.

Az irodalmi értékrendje, ízlése kialakulásával kapcsolatban határozottan kijelenti, hogy egyértelműen a kíváncsisága szabja meg, mit és mennyit olvas, a téma vagy egy-egy írói gondolkodásmód, ami éppen foglalkoztatja. Imádja a kihívásokat, ha a szerző felnőttként kezeli, ha egy olyan játékba hívja, amelyhez egy kicsit fel kell nőnie. Lehetne sokkal tudatosabb és kevésbé szubjektív a válogatása, de jelenleg azt élvezi, ha nem befolyásolja az író kiléte, csak a könyvre koncentrál. A pandémia alatt, amikor csak a szöveggel találkozhatott, jött rá igazán, hogy ez mekkora szabadságot ad.

Anna életében újabb mérföldkő, hogy beiratkozott a Pécsi Tudományegyetem biblioterápiás kurzusára. Belső indíttatásból döntött így, szeretne mélyebben belelátni egy-egy szerző gondolatvilágába, és nem utolsósorban a könyvklubok alkalmával is érzi, hogy a mély fájdalmak, traumák felbukkanásakor már kevés az empátia, szeretne továbblépni. A kurzus negyedrészben önismereti órákból áll, aminek örül, mert ezen a téren is haladni akar.

A gyerekkönyvek és az olvasás terén jelenleg a két és fél éves Misával kapcsolatban nincsenek nagyon komoly edukatív elvárásai, két fő cél csupán, hogy legyenek meg az esti meséhez kapcsolódó intim együttlétek és a könyves élmények. Szerencsére a traktor és a mesekönyv Misának egyformán fontos még.

A Nem rossz könyvek és az Ezt senki nem mondta podcastok készítéséről, vendégeiről, témáiról is sok érdekességet mesélt, például, hogy mennyire inspiráló együtt dolgozni Horváth Bencével, akivel nagyon jó munkakapcsolatot alakítottak ki, vagy hogy milyen jó visszajelzés bekerülni a 444 körébe, ahol a Nem rossz könyvek podcastok helyet kaptak, jó érzés egy jól működő csapat része lenni.

Összességében Ott Annát éppen azért szeretjük, mert amit éppen olvas vagy csinál, azért nagyon tud lelkesedni, hitelesen tolmácsolja, mert számára az irodalom élhető világ. Mi, olvasók pedig sokat köszönhetünk neki abban, hogy mit és mennyit olvasunk, hogy felfedezünk újat, a kortárst, hogy tágítsuk a látóhatárunkat.

SzaSzi
Fotók: Pozsgai Krisztina