Az uros indiánok úszó szigetei

Hát ez csúcs! 80. rész – SzaSzi írása

uros-indian-uszo-sziget

Messze kis hazánktól, a Titicaca-tavon élnek az uros indiánok a saját maguk által készített szigeteiken. Az alapot a totora nád gyökérzete adja, erre szövik rá nádból az újabb rétegeket. Házaik, csónakjaik és sok használati tárgyuk alapanyagát is nádból készítik évszázadok óta. A történelem viharai ellenére sikerült megőrizniük identitásukat.

A Titicaca-tó az Andokban található, Bolívia és Peru határán. Víztérfogata alapján ez Dél-Amerika legnagyobb tava (a Balaton tizenháromszorosa), és ha már a legeknél tartunk, ez a világ legmagasabban fekvő hajózható tava is, közel négyezer méteren fekszik. A vízen lebegő mesterséges szigetek alapját adó totora nád gyökerei 5 méter hosszúságúra is megnőhetnek, és bár jól megkapaszkodnak a mederben, az uros (vagy uru) indiánokat sem kerüli el a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás, így például az 1980-as években egy hatalmas vihar következtében a szigetek többsége lakhatatlanná vált vagy messzire sodródott. Az uros indiánok igazi szívós, túlélésre teremtett nép, új szigeteket építettek maguknak, amelyeket rögzítettek a tó fenekéhez. Magukat tartják a tó tulajdonosainak, gazdáinak, mindig is itt éltek, távol a parttól, a tó közepén. Az említett vihar miatt Puno közelébe települtek át.

uros-indian-uszo-sziget

Jelenleg közel 120 mesterséges sziget van, egy központtal. Egy-egy telepen a hely nagyságától függően (a legnagyobb kb. 15x15 méteres) több család is él, a kisebbeken pedig 2-3, akik a törzsfőnök óvó-irányító figyelme alatt élik mindennapjaikat.

A sziget alapjául szolgáló nád a vizes közeg miatt gyorsan tönkremegy, paraziták telepednek meg, elrothad, így körülbelül félévente újabb rétegekkel kell takarni. Erre építik egyszerű, sátorszerű házaikat az itt élők, ugyancsak totorából, ami meglehetősen szellős, márpedig a hegyi levegő igencsak hűvös. Padló nincs, a szigetlakók mezítláb járkálnak, megszokták már ezt, és a nedves közeget is. Fűtés sincs, hiszen a nád rendkívül gyúlékony, csak minimális mértékben, elsősorban főzésre használnak tüzet. A szívós kis népről már emiatt is legendák keringenek, állítólag nem érzik a hideget, és a vérük fekete.

uros-indian-uszo-sziget

Az biztos, hogy az évszázadok alatt hozzászoktak az extrém körülményekhez. Már az ősidőkben, pontosabban az inka kolonizáció előtt is a tó környékén éltek. Egy legenda úgy tartja, hogy elődeik az Amazonas őserdőből vándoroltak a tó partjára, de konfliktusba kerültek a már itt élő más törzsekkel, és az állandó támadások elől a vízre menekültek. Akkor alakult ki a szigetépítés technikája. Isteneik – a Nap, a csillagok, a tó, a hegyek – a perui őslakosokéval rokonok, éppen ezért tudták viszonylag könnyen elfogadni az inka uralmat. Az inkák hódítási módszere érdekes: először a Nap fiának üzenetével érkeztek, a jó termés és béke érdekében adót kértek, aki elfogadta, az békében élhetett, igaz, inka irányítás alatt. Cserében azonban sok-sok dolgot tanulhattak a fejlettebb néptől, az öntözőrendszereiket, ami a jó termés záloga volt, de védelmet is biztosítottak alattvalóiknak. Aki nem hódolt be, azt behódoltatták, vagyis katonai eszközökkel szereztek érvényt akaratuknak. Az uros indiánok az előbbit választották, többek között ezért maradhattak fenn mindmáig. Igaz, szívósságuk miatt gyakran dolgoztatták őket rabszolgaként.

Később, amikor az Inka Birodalom lehanyatlott, és megérkeztek a spanyol hódítók, akik tűzzel-vassal kezdték terjeszteni a keresztény tanításokat, akkor újra jól jött a természetes oltalom. A parttól távol eső szigeteken élők viszonylagos védettségben élhettek, meg tudták őrizni az őseik által rájuk hagyományozott tudást.

Azért ne higgyük, hogy mindenből kimaradtak, minden rossztól sikerült megóvniuk magukat, a nyelvül például – egy-két szót kivéve – kihalt, jelenleg a kecsua (quechua) nyelv déli dialektusát beszélik.

uros-indian-uszo-sziget

Ma már nem elérhetetlen messzeségben élnek az uros indiánok. Bár a világ zaja nem hallatszik ide, a turizmus itt is megjelent. Sokakat lenyűgöznek a nádból készült csodák, vagy a törzsfőnök történetei az ott élők mindennapjairól. Ki lehet próbálni a szintén totorából készült csónakjaikat. Ne nagy hajókra gondoljunk, inkább csak kis kétszemélyes lélekvesztőkre, amelyeket szerelemhajóknak is neveznek, ugyanis az uros fiatalok ezeken mentek családjuktól távolabb randizni. Az is kiderült, hogy a szigetek élettartama körülbelül harminc év, nagyobb kötéllel rögzítik, de még így is megtörténhet, hogy egy nagyobb vihar után arra ébrednek a lakók, hogy máshová sodorta őket a szél. Viccesen lehet ennek előnye is: ha az ember összeveszik a szomszéddal, egyszerűen csak odébbáll. Mindenesetre az uros indiánok élete lenyűgöző, ám nem irigyelendő.

SzaSzi

Fotógaléria: Az uros indiánok úszó szigetei

9 kép

Forrás: travelaround.hu, termeszeti.hu, Wikipédia, inkakektura.hu, alomutazo.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép.

2024.09.15