Esztergom 2024-ben a magyar fotográfiai élet egyik központja lett. Az év elején elindult André Kertész születésének 130. évfordulója kapcsán egy kiállítássorozat (egyik világhírű fotója, a „víz alatti úszó” a város uszodájában készült 1917-ben), a Vármúzeum ad otthont Magyarország egyik legrangosabb fotográfiai pályázatának, a XXIII. Esztergomi Fotográfiai Biennálé kiállításának, illetve ezzel egy időben Szabó Béla fotóművész Tenger Csend című kiállítása a Rondella Galériában.

A megnyitón Gál András fotóművész, az Esztergomi Fotográfiai Biennálé művészeti vezetőjenek gondolatai vezették be a résztvevőket a kiállítás képeinek világába:

„TENGER CSEND

Micsoda kettősség, A TENGER és A CSEND. A morajlás, a TENGER hullámainak hangjai, amint a szikláknak csapódnak a parton, vagy csak korbácsolja őket a szél, a madarak zaja mind-mind szemben állnak azzal, amit a CSEND-ről tudunk, gondolunk.

CSEND… Szabó Béla

Önéletrajzában olvashatjuk: „Számomra a FOTOGRÁFIA se nem munka, se nem hobbi, kikapcsolódás, hanem egy életforma.” Ezzel a mondattal 100%-ban egyetértek, ennek a hitvallásnak a tudatában készültem erre a mai megnyitóra, és persze a képek megnézése után. Abban a bizonyos lelkiállapotban.

CSEND… Szabó Béla

Fotóművész és Fotográfus, Profi és Amatőr, Autodidakta, de Oktat is, Autonóm és Közösségformáló... Fekete és Fehér... CSEND és TENGER.

CSEND…

Nincs könnyű dolgom újat mondani erről a kiváló anyagról, előttem többen megtették, Tolnay Imre méltatásában vagy Juhász Attila verseiben. Így arra jutottam, hogy azt próbálom meg felfedezni, ami közös bennünk, és azt próbálom meg megérteni, amit magamban sem biztosan értek.

Miért is fényképez ma valaki? Miért is fényképezek én vagy Béla? Andrew Dewdney Zombi Fotográfia című munkájában ezt írja: „...az Instagramra több mint 50 milliárd képet töltöttek fel, a Facebookra pedig több mint 250 milliárdot – 1,8 milliárd képet minden egyes nap. Kétpercenként több fényképet készítenek az emberek, mint 150 évvel ezelőtt összesen. A jelenlegi ütemben naponta 2,5 kvintillió bájtnyi adat jön létre. A világ adatainak kilencven százaléka csak az elmúlt két évben keletkezett. A kép mindenhol, bármikor és bárhol jelen van, adatjelek formájában érkezik okostelefonokra, táblagépekre, laptopokra, asztali számítógépekre és a városok építészetét alkotó LCD-képernyőkre.” És ebben még nincs benne az AI által generált, ránk ömlő zuhatag… Miért is fényképezünk hát? Miért is fényképeZZünk hát?

CSEND…

Akárcsak én, Béla is utazik, Béla is a tengereket járja, Béla is fényképez. Megkerülhetetlen a párhuzam az általam is nagyra tartott angol fotográfus, Michael Kenna világhírű képeivel. Akár a Balti-tengerből kiálló cölöpök vagy az Atlanti-óceán horizontja teremt geometrikus rendet a képeken, mindegy, hogy Izland vagy a Bakony a helyszín, a „végeredmény” mindig ugyanaz. Jó, persze, nem ugyanaz, na… de… szóval értik… értitek. Béla mindenhol ugyanazt keresi…

CSEND…

Ő is, akárcsak én, fekete-fehérben dolgozik, ő is az időtlen időt kutatja, szűrőket használ és persze állványt. Vélhetően a nyaralás végére az ő válla is véraláfutásos az állványcipeléstől, és ahogy én, úgy Béla sem a mindent eldöntő pillanatban hisz, hanem a líraibb, leíró művészet képviselője, aki az emberi szem számára láthatatlan látványokat mutatja meg képein.

CSEND…

– A fotográfia objektív.
– Nem, a művészet szubjektív.
– Na jó, akkor most mi van?
– A fotóművészet egy autonóm, és mint ilyen, szubjektív „izé” műfaj, amit egy olyan géppel művelnek, amelynek az elején többnyire egy objektív nevű alkatrész figyel. Hm…
– Akkor hogyan?
– Hát így… pontosan így, ahogyan ezeken a képeken látjuk.

CSEND…

Nézzék hát meg jó alaposan a képeket! Nézzék a TENGER-t, és lássanak is, lássák a CSEND-et! Köszönöm a figyelmet, a kiállítást ezennel megnyitom!

CSEND…”

Szabó Béla kiállítása 2024. október 6-ig, hétfő kivételével 11 és 16 óra között ingyenesen tekinthető meg.

Szöveg és fotók: Szabó Béla

Fotógaléria: Tenger Csend a Duna partján – Szabó Béla kiállítása Esztergomban

Szabó Béla fotói

12 kép