Nyolc évvel később találkoznak újra, aznap, amikor Otto Hahn a maghasadás felfedezéséért odaítélt Nobel-díjat készül átvenni. A regény a Trend Kiadó gondozásában jelenik meg magyarul, A Díj címmel színdarab is készült belőle, melyet Magyarországon a Rózsavölgyi Szalonban mutattak be és játszanak jelenleg is, Herendi Gábor rendezésében.

Cyril Gely regényíró és sikeres drámaíró, 1968-ban született Franciaországban, Boulogne-Billancourt-ban. Pénzügyi területen tanult, érdeklődése később fordult a színház felé. 2003-ban mutatták be első darabját, azóta elismert szerzővé vált. Többször jelölték a Molière-díjra, megkapta az Académie Française Grand prix du jeune théâtre díját, a Sanghaji Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb forgatókönyv díját, 2015-ben pedig a legjobb adaptációért járó Césart a Volker Schlöndorff által rendezett, Az utolsó éjszaka Párizsban című filmért.

A Hasadás a huszadik század sűrűjébe kalauzol. 1946. december 10., Stockholm. Otto Hahn német kémikus a Nobel-díjat készül átvenni a maghasadás felfedezéséért. A délelőtti órákban váratlan látogató keresi fel szállodai lakosztályában: Lise Meitner osztrák fizikus, akivel harminc éven át szoros munkakapcsolatban és barátságban álltak Berlinben. Meitner származása miatt 1938-ban Svédországba menekült a náci Németországból, de egy ideig még intenzíven leveleztek. Bár az uránhasadásra vonatkozó felfedezésüket is közösen tették – a folyamatra Meitner adott magyarázatot –, egyedül Otto Hahn aratja le a babérokat. Képes-e a két tudós a díjátadóig megérteni a másik „igazságát” és szembenézni saját múltbeli döntéseivel?

A múltról beszélni szükséges, hiszen ezáltal a jelenünk is érthetőbbé válik. Könnyebb személyes történeteken, egyéni helyzetek megismerésén keresztül kapcsolódni társadalmi jelenségekhez. Cyril Gely-t különösen is foglalkoztatják azok a történelmi események, amelyekben tetten érhető az egyéni felelősség, a döntések szerepe. Nem a Hasadás az első történet, amelyben valós, múltbeli helyzethez nyúl, Diplomácia című darabja a második világháború feszült légkörű Párizsába repít vissza. Írásai nem adnak egyértelmű választ arra, hogy elkerülhető-e a múlt hibáinak a megismétlése. Hiszen vannak olyan tényezők, amelyek állandóak – például egyfajta emberi őrültség, amelynek gyakran háború a következménye. Más területeken azonban érzékelhető a haladás: a Nobel-díjjal ma már ugyanúgy elismerik nők munkáját, mint férfiakét, pedig korábban ez elképzelhetetlen volt.

Néha érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mit tettünk volna egy-egy híres történelmi személy vagy egy bizonyos korban élő embertársunk helyében. Kire szavaztunk volna? Felszólaltunk vagy hallgattunk volna? Maradtunk vagy menekültünk volna? – Cyril Gely a XX. század viharos időszakát kutatva akadt rá Lise Meitner és Otto Hahn történetére. A két tudós kapcsolata számos kérdést vetett fel a számára. Vajon Otto Hahn azért biztatta a zsidó Lise Meitnert arra, hogy meneküljön el Németországból, hogy életben maradjon? Vagy inkább saját magát akarta ezzel védelmezni? A szerző Otto Hahn naplóját és Lise Meitner leveleit tanulmányozva próbálta felfedezni a döntéseik mögött meghúzódó egyéni indítékokat. Azt, hogy pontosan mi történt kettejük között azon a találkozón, persze nem tudhatjuk. Cyril Gely a saját forgatókönyvét tárja elénk, amely azonban elvezethet bennünket egykor élt embertársaink élethelyzetének megértésén keresztül a saját jelenbeli felelősségünk felé.

Móra Kiadó