Alfons Mucha: Költészet

Remekművek világszerte 102. rész – Szabados Éva írása

alfons-mucha-poetry

Alfons Mucha, a kozmopolita cseh festőművész, grafikus 1898-ban készítette el Művészetek című sorozatát, amelynek harmadik darabja a Költészet. A szépséget és nyugalmat árasztó alkotás egy tájba révedő, allegorikus női alakot ábrázol – a háttérben a lenyugvó Nap és a felkelő Vénusz.

A művészet csak azért létezik, hogy spirituális üzenetet közöljön.Alfons Mucha tehetsége már fiatal korától kezdve nyilvánvaló volt, és már azelőtt szépen rajzolt, hogy járni tudott volna. Mégis rögös út vezetett számára a sikerekig, hiszen szülei szerény körülmények között éltek. Ám sorsa olyan támogatókkal hozta össze, akik felkarolták, és segítették abban, hogy tanulhasson és utazhasson. Talán éppen életútja tette érzékennyé a szegényebb emberek iránt.

1895 és 1900 között vált vezető plakátművésszé. Ebben az időszakban hat Mucha-plakát jelent meg a Les Maîtres de l’Affiche című lapban, Jules Chéret havi kiadványában, ahol bemutatta az általa legjobbnak tartott plakátokat. Mucha jellegzetes stílusát ettől az időszaktól kezdve „le style Mucha”-nak nevezték el, és ez vált a jelenlegi „szecessziós” stílus szinonimájává.

Mucha egy új műfajban, a dekoratív táblaképek („panneaux décoratifs”) készítésében is sikereket aratott, amelyek tulajdonképpen a mai művészeti plakátok prototípusai. Champenois nyomdásszal találták ki ezt a jól jövedelmező formát, amit Mucha tehetségével és igényességével művészi szintre emelt (pl. a Gismonda című kőnyomatos plakát). A táblakép megfizethetőbb volt, mint a hagyományos műalkotások, így a szegényebb rétegek számára is elérhetővé vált, míg a festmények csak a kiváltságos kevesek otthonát díszítették.

Muchának belső meggyőződése volt, hogy a gyönyörű műalkotások szemlélése táplálja a lelkünket és jobbá teszi az életünket. Kötelességének érezte hát, hogy a művészetet minél szélesebb körben népszerűsítése, és hozzáférhetővé tegye. „Boldog voltam, hogy egy olyan műfajban alkothatok, amely a népnek szól, nem pedig a privát szalonoknak. Olcsó volt, a nagyközönség számára hozzáférhető, és otthonra talált a szegény családokban éppúgy, mint a tehetősebb körökben.

Az első táblakép sorozat az 1896-ban megjelent Évszakok volt. A tizenkét állatöv jegyeivel körülvett női fejeket ábrázoló naptárt is készített. Majd következett a Virágok és a Művészetek sorozat (1898), a Napszakok (1899), a Drágakövek (1900), valamint A Hold és a csillagok (1902). A Művészetek sorozat harmadik része a több változatban elkészült Költészet. A nyomaton a költészetet egy női alak személyesíti meg, aki elmélázva nézi az alkonyi tájat. Fejét egy babérág keretezi, amely a jóslás és a költészet attribútuma.

A harmonikus alkotás kiváló példája Mucha szecessziós stílusának. A pasztell színek visszafogottak és természetesek. A gyönyörű, hosszú hajú nőt díszes virágok veszik körül. Lefolyó ruhája halványkék és zöld árnyalatokban úszik, amelyek az eget és a földet idézik. A háttér arany színbe hajlik, nyugalmat árasztva a kép szemlélője felé, és egybeolvadva az allegorikus női alak hosszú, aranyszínű hajával. A kép főszereplője talán maga a Múzsa, aki magasan a Föld felett ülve figyeli az emberi világot, inspirálva a költőket, akik közvetítik felénk az égiek üzenetét.

A háttérben a lemenő Nap és a felkelő Esthajnalcsillag, a Vénusz, amely a harmadik legfényesebb égitest az égbolton, a Nap és a Hold után. Ez a bolygó kapcsolódik a szépség és szerelem görög‒római istennőjéhez, Aphrodité‒Vénuszhoz.

Mucha egy olyan idealizált korszakot idéz alkotásaival, amelyet még áthat a klasszikus szépség és harmónia. Képeit nézve derűs nyugalom száll meg bennünket, amelyre napjainkban egyre nagyobb szükségünk van. „Munkám célja soha nem rombolás volt, hanem mindig az alkotás, hidakat építeni, mert abban a reményben kell élnünk, hogy az emberiség összefog, és minél jobban megértjük egymást, annál könnyebb lesz.

A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből kölcsönzhetők Alfons Mucha alkotásait bemutató kötetek.

Szabados Éva

Forrás: Alfons Mucha – Magyar Könyvklub Budapest 2001.; Wikipédia; muchafoundation.org; thehistoryofart.org; tallengestore.com

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók
62. rész: Míg a halál el nem választ... ‒ Sten Sture jegygyűrűje
63. rész: A Lánchíd
64. rész: A Szamothrakéi Niké
65. rész: A Bostoni Operaház
66. rész: Sandro Botticelli: Tavasz
67. rész: A Gyugyi-gyűjtemény

68. rész: Claude Monet: Nő napernyővel – Madame Monet és fia
69. rész: Az agyaghadsereg
70. rész: San Gimignano tornyai
71. rész: A Las Lajas bazilika

72. rész: M. S. mester: Kálvária
73. rész: Bomarzo – A rejtélyes szent erdő
74. rész: Eugène Delacroix: Villámlástól megriadt ló
75. rész: Hohensalzburg vára
76. rész: Élisabeth Vigée Le Brun: Önarckép portréfestés közben
77. rész: Knidoszi Déméter
78. rész: A winchesteri székesegyház
79. rész: A Festetics-kastély
80. rész: Raffaello: Sixtus Madonna
81. rész: Mont-Saint-Michel
82. rész: Jan Vermeer: Csipkeverőnő
83. rész: A millau-i völgyhíd
84. rész: Flora Farnese
85. rész: Thomas Pitts: Pagoda epergne
86. rész: A Kuangcsoui Operaház
87. rész: A brüsszeli csipke
88. rész: Mercurius di Giambologna
89. rész: A Laokoón-szoborcsoport
90. rész: Michelangelo: Pietà
91. rész: Leonardo da Vinci: Mona Lisa (és az a bizonyos mosoly)
92. rész: Michelangelo: Dávid-szobor
93. rész: Sandro Botticelli: Vénusz születése
94. rész: Pablo Picasso: Avignoni kisasszonyok
95. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus
96. rész: Auguste Rodin: Gondolkodó
97. rész: A szamurájok elveszett kardja: Honjo Masamune
98. rész: Sydney-i Operaház: az építészet és a kultúra szimbóluma
99. rész: Hüpnosz – az álom istene

100. rész: Székely Bertalan: Egri nők
101. rész: Claude Monet: Japán híd, tavirózsák

2024.05.12