3952

Bates Motel: Psycho a kezdetektől

Tévésorozatok – 9. rész

„Úristen, vér, nézd mama, vér!” Na ez az egyik mondat, amelyet sosem fogok elfelejteni. Amikor Norman Bates a zseniális hitchcocki Psycho-ban rohan a lépcsőkön a dombon álló gótikus ház sziluettje felé, majd a világos ablakok mögött beszélget évek óta halott anyjával. Aki természetesen válaszol neki… legalábbis Norman elméjében.

Alfred Hitchcock tudott valamit, bár ez így közel sem fejezi ki a filmművészetben általa lerakott mérföldkövek súlyát. Csupa közhelyeket sorolok, jó? Szóval a lélektani horror, a feszültségteremtés, a suspense nagymestere több remekművet is filmre vitt a thriller műfajában (bár az általa megteremtett suspense a „szakirodalom” szerint elkülönítendő a mezei thrillerektől), életműve (egyik) legjelentősebb darabja azonban a (szinte) mindenki előtt ismert, 1960-as Psycho volt. Aki nem látta a zuhanyzós jelenetet, ahol a „mamának” öltözött (paróka, köntös) Anthony Perkins számtalan késszúrással gyilkolja meg a zuhanyozó nőt a hegedűk sikító hangjai közepette úgy, hogy gyakorlatilag néhány csepp vér szimbolizálja csupán az eszement kegyetlenséget, az nem látott még semmit. Legalábbis a hitchcocki zsenialitásból.

38 évvel később az amúgy roppant tehetséges Gus van Sant gondolta úgy, hogy ideje a remake-nek, erre fel kockáról kockára lemásolta az eredetit – most mondjam azt, hogy minek? Viszont az alapötletben és a témában (egyfajta skizofrénia) van potenciál, így immár a harmadik évaddal folytatódik majd a Bates Motel lélektani horror-dráma tévésorozata. 2013-ban indult az A&E Television Networks szériája a Universal Television-nal karöltve Carlton Cuse, Kerry Ehrin és Anthony Cipriano kidolgozásában, EZ a Bates Motel azonban nem AZ a Bates Motel. Illetve dehogynem, csak… hogy is mondjam… egy parallel univerzumban. A pszichopata gyilkos Norman Bates itt még csak egy középiskolás srác, aki anyjával költözik az Oregon állambeli White Pine Bay-be, miután az apa váratlanul, gyanús baleset következtében elhalálozott. És a totális jelenben, 2013-ban járunk (na ezért a párhuzamos világ).

Szóval a Bates Motel a hitchcocki, Robert Bloch-regényen alapuló Psycho „kortárs” előzményeiről szól: arról, hogy a félénk, gátlásos, magányos Norman Bates hogyan válik erőteljes, manipulatív, tinikorában komoly pszichikai sérüléseket szenvedett anyja, Norma Bates szimbiotikus befolyása alatt azzá a mentálisan beteg felnőtté, aki a jövőben majd fiatal nőket gyilkolászik a szállodájában. Frissen érkezettekként vásárolják meg a Bates Motel földszintes épületét a dombon álló, félelmetes házzal együtt azzal a szándékkal, hogy új életet kezdvén felvirágoztassák vállalkozásukat. Csakhogy nem számolnak azzal az elkerülő úttal, amelyet a városvezetés éppen ebben az időszakban szavaz meg, s amely, ha megépül, teljesen eltereli majd a forgalmat a motelüktől. Normát azonban nem olyan fából faragták, hogy mindent azonnal feladjon, ez pedig – ahogyan a sorozat gördül előre – fia nevelésében is meglátszik.

Az első évadban lábuk megvetésekor rögtön (jogos) önvédelmi gyilkosságba sodródnak, s előkerül Norman bátyja is, aki komoly haragot táplál anyjával szemben. Csakhamar fény derül arra is, hogy a városka a jólétét elsősorban a fű alatt termesztett fűnek köszönheti: a báty Dylan a kábítószer-termesztésben kezd dolgozni, míg a helyi rendőrség, élén Alex Romero sheriffel a gyilkosság (illetve eltűnés) miatt egyre nagyobb gyanúval tekint Bates-ékre. Az első 10 részben Norman lassú, de biztos „jellemfejlődését” figyelhetjük meg, ahogyan zavart kamaszból egyre magabiztosabb (ugyanakkor pszichésen sérülékenyebb) fiatalemberré válik. A második évad a történetet hónapokkal később folytatja, az első szezon végi cliffhanger hullámai lassan elülni látszanak – nem úgy Norman elméjében. Ebben a 10 részben egyre nagyobb hangsúlyt kap a kábszer-termesztés, valamint Norman, Norma és Dylan kapcsolata. Mind több múltbéli motívum, attitűd, magyarázat és indok kerül elő, Norman egyre kiszámíthatatlanabb „black out”-jai, emlékezetkiesései (miközben mintha idegen tudattal cselekedne) pedig komolyabb veszélyt hordoznak magukban, mint azt Norma és a jóbarát Emma Decody sejteni mernék…

A Bates Motel epizódjai a kanadai Vancouver mellett, valamint Brit Columbia tartományának egyéb helyszínein kerültek dobozba, a motel és a félelmetes ház másolata Aldergrove-ban, a 272-edik úton épült fel (az eredeti a Universal Studios hollywoodi telephelyén található). A sorozat jellegéről Carlton Cuse egy interjúban elárulta, hogy „a Twin Peaks inspirált bennünket, meglehetősen sokat nyúltunk le belőle. Ha mindezt egy vallomásként akarták hallani, hát akkor a válaszom: igen. Imádtam azt a sorozatot! Sajnos csak 30 epizód készült belőle, Kerry Ehrin és én pedig úgy gondoltuk, szívesen megcsinálnánk a hiányzó 70 részt”. A sorozat fogadtatása túlnyomórészt pozitív volt, erős 3 milliós nézettséget hozott részről részre, a mérvadó Rotten Tomatoes oldala meg is jegyezte: „A Bates Motel okosan használ elmebeli manipulációt és nyomasztóan félelmetes taktikai repertoárt ebben a következetesen éles jellegű, karakterekre alapozó szériában, amelyek csodálatosan kényelmetlen családi kapcsolatokat szülnek”.

Aki pedig ebben a munkában vita nélkül, minden síkon viszi a prímet, az nem más, mint a (második szériát már producerként is jegyző) Vera Farmiga. Persze, kézzelfogható bizonyítéknak ott van a 2013-as Emmy jelölés is, de aki látta, nézi a sorozatot, tudja, hogy a Bates Motel (és benne Norman Bates figurája) nem lenne az, ami, az ukrán gyökerekkel rendelkező amerikai színésznő nélkül. Közbevetésként muszáj megemlítenem, hogy az 1973-as születésű Vera húgocskája, a nála 21 évvel fiatalabb Taissa Farmiga az Amerikai Horror Story-ban szokott megfordulni – nem tehetek róla, de Farmigáék az érzelmi gyengéim! Míg Taissa imádnivaló, addig Veránál izgalmasabb, szexibb, karakteresebb nőt talán még sohasem láttam a vásznon-képernyőn. Ez a (színész)nő valami elementáris beleéléssel, megvalósítással alakul – jelen esetben – Norma Bates-szé, ellentmondást nem tűrően válik a pszichésen sérült, ugyanakkor bivalyerős (néha azonban össze-összeomló) anyává, aki ragadozóként áll ki fia mellett, már-már erkölcsileg megkérdőjelezhető egészségtelenséggel ragaszkodik hozzá, és a végsőkig képes elmenni saját maga és Norman érdekében. Lenyűgöző megszemélyesülése olyan speciális érzelmi-hangulati atmoszférát ad a sorozatnak, amely a lélektani vetületek legszélesebb spektrumán képes hatni.

Freddie Highmore Norman Bates-sze megint csak érdekes jelenség. Elsőre, de még talán sokadszorra is úgy tűnhet, olyan nagyon semmilyen, steril, halvány és dimenziótlan, ám ehhez a karakterhez pontosan ez a játék szükséges, hiszen amikor Norman „normális”, eszméleténél van, akkor valóban ilyennek kell lennie. Az ő figurája Norma meghatározásán, meghatározottságán keresztül kell, hogy hasson, másrészt pedig, amikor ezt a békésen működő idegrendszert erősödő, vagy erősebb behatás éri, elkezd kibújni belőle a sérült psziché. A Psycho. Amikor ideges, Highmore tétova-váratlan, „rángatózó” mozdulataiban, sötét tekintetében látványosan ott bújik az a félelmetes „másik”, aki – miután a két évad alatt egyszer ténylegesen megnyilvánult már – anyja fiatalon sérült énjének tűnik. Szóval jó ez így, így jó ez, egyre markánsabban jelez előre valamit, ami 1-2 évtizeddel később a hitchcocki figurába torkollik majd. Így lesz a Bates Motel hatásos, hangulatos, drámába fojtott lélektani horror, amelynek a belső atmoszférája úgy sötét, hogy külsőleg sokszor kevés jel utal vagy figyelmeztet erre.

A felsorolás szintjén megemlítem, hogy Max Thieriot Dylan-je képviseli az egyensúlyt (ellensúlyt) Norma-val és Norman-nel szemben, miközben saját sztorija eléggé furcsán (a történettől) idegen szálon fut; Olivia Cooke, a Cystic Fibrosis tüdőbetegségében szenvedő Emma Decody a Norman-t a normalitásban tartó érzelmi vetület; Nestor Carbonell Alex Romero sheriffje pedig remek átmenet az erkölcsös-jogszerű igazsághős és a közösség érdekében törvényt másképp értelmező, öntevékenykedő igazságosztó között. Érdekességként mondható el a sorozat történetével kapcsolatban, hogy a Bates család valamennyi tagja megölt legalább egy embert a széria folyamán, szóval jó lesz tényleg vigyázni velük! A sorozat 2015-ben folytatódik tovább a 3. évaddal, amelytől bátran remélhetjük, hogy Norman Bates (tudat)hasadása hátborzongatóan halad majd tovább azon az úton, amelynek a (majdnem leg)végén felhangzanak a félelemmel vegyes meglepődéssel elkiáltott mondatok: „Úristen, vér, nézd mama, vér!”

Eredeti cím: Bates Motel
Műfaj: lélektani horror, dráma
Forgalmazó tévécsatorna: A&E Television
Amerikai adásba kerülés: 2013-
Eddigi évadok száma: 2
Eddigi részek száma összesen: 20

Szilvási Krisztián

Tévésorozatok korábbi cikkei:

- 1. rész: Befutó (Luck)
- 2. rész: Jim szerint a világ (According to Jim)
- 3. rész: Gyilkosság (The killing)
- 4. rész: Sikersorozat (Episodes)
- 5. rész: The Walking Dead
- 6. rész: Amerikai Horror Story (American Horror Story)
- 7. rész: Helix
- 8. rész: Gyilkos hajsza (The Following)

2014.06.24