Honthy Hanna 1893. február 21-én született Hügel Hajnalka néven egy varrónő, Hanrich Emma és egy nyomdász, Hügel János gyermekeként – utóbbi a kislány 3 éves korában otthagyta őket. Szegénységben, egy földszinti szoba-konyhás lakásban éltek. Hajnalka – mert szégyellte nincstelenségüket – csak négy elemit végzett. A bérházban jómódúak is laktak: az ékszerüzlettel rendelkező Spitzeréknél, egy szülinapi zsúron csodálkozott rá a polgári jómódra. Mikor felbukkant a házban egy sánta hegedűs, a kislány kipenderült az udvarra, és táncba kezdett, amit Spitzer néni meglátott. Nem sokkal később, a családnak köszönhetően ott állt az Operaházban a felvételin. 1903-ban került be a balettiskolába, az első év vizsgája után pedig rögtön a harmadik évfolyamba. Elsőként az Aidában lépett fel az Operaház színpadán: etióp gyermeket alakított a negyedik sorban, majd hamarosan előrelépett. 25 korona lett a fizetése, több mint anyja és nagyanyja együttes keresete. Egy családos zalai földbirtokos, gyártulajdonos – akit csak D. Lovagként emlegetett – kiszúrta magának, és „mecenatúrát” ajánlott neki. Nagy lakást bérelt mindhármuknak (vele együtt anyjának és nagyanyjának) az Opera közelében, tisztes apanázst ígért, még német nyelvtanárt is fogadott mellé.

A Váci utcán, Váci utcán című új esztrádműsor próbája a (ma) Pesti Színházban: Solymosy Imre, Honthy Hanna, Rátonyi Róbert és Tábori Nóra (1957)

Öt éve táncolt az Operaház balettkarában, amikor egy farsangi mulatságon először találkozott dr. Halmos Géza miniszteri tanácsossal. Nirschy Emília táncpedagógusnál vett magánórákat: „Maga nem táncos, hanem színész. Arca, szeme, de még a kezei is többet tudnak a lábainál.” 1914-ben D. Lovag mint a „pártfogója” fizette ki neki Rákosi Szidi színiiskolájában a tandíjat: a színészpedagógus azonnal felismerte a Hügel lány őstehetség, aki ösztönösen elemezte a darabokat, színpadi helyzeteket. A zalai patrónus azt javasolta neki, hagyjon fel a színitanulmányokkal, és koncentráljon az énekre. Nem hagyta el Szidi iskoláját, viszont énekleckéket vett (később a világhírű tenorista, Anthes György tanította). D. Lovag – családját elhagyva – el akarta venni feleségül, ha felhagy színészi terveivel, ám a lány nemet mondott. D. Lovag továbbra is állta a költségeit, de nem találkozhattak többé.

Összefutott az utcán dr. Halmos Gézával, aki biztatta: színésznőnek született. Ezután rendszeresen megvárta őt az iskola előtt, irodalomról, képzőművészetről mesélt a lánynak, aki hamarosan felmondott az Operában. Színi tanulmányai végén az Elvált asszony főszerepében vizsgázott 1915-ben, és rögtön színházi igazgatók vetélkedtek érte: Szidi fia, a Magyar Színház direktora, valamint Márkus Dezső, a Népopera igazgatója – utóbbi tett ajánlatot először, és szerződtette is. Mikor Berky Lili a Tengerész Kató előadása előtt beteget jelentett – mivel tudta a szerepet – színpadra állt Hajnal Hajnalka művésznéven. 1916-ban a Vígszínház szerződtette a Három a kislány egyik lányka-szerepének eljátszására, de a várt siker elmaradt. Az ország első színészügynöke, Réti István segített neki vidékre szerződni, mellé adott egy jó tanácsot: aki karriert akar csinálni, az ne faragjon szóviccet a nevéből, találjon primadonnához méltó nevet. Későbbi férje, Halmos Géza tanácsára (1919-ben házasodtak össze) olyan nevet választott, hogy ne kelljen megváltoztatni a monogramját az ezüst evőeszközökön: Honthy Hanna.

Honthy Hanna és Rátonyi Róbert (1962)

1917 őszén megjelent a Pozsonyi Színház évadnyitó társulati ülésén, de fagyosan fogadták. A csárdáskirálynővel nyitották a szezont, címszerepben az új primadonnával. Hannát a premieren többször visszatapsolták, állva ünnepelték. Ezt írta róla a Nyugat-magyarországi Híradó: „Honthy Hanna a mi ízlésünkre alkotott művész. Szép hang, finom játék, ízléses, alakításának minden mozzanatában.” A bécsi Zeitung pedig („Az új csillagok közül első helyen Honthy Hanna kisasszonyt kell megemlítenünk.”) elemezte kivételes képességű, nemzetközi színvonalú színészetét, ének- és tánctudását. Egymás után kapta a főszerepeket, és mindegyikben sikert aratott. „Honthy Hanna leheletszerű könnyűség, de finom vonalú termetével, csodás ritmikájával, mégis az istennő illúzióját adja. … Amikor színpadra lép, különös szertartásnak lehetünk tanúi. Honthy több, mint színésznő, Honthy egy színre lépő legenda. Honthy Hanna mítosz. Nemzeti intézmény. … Taps fogadja. Köszöntik, mint a magyar színpadok fejedelemasszonyát… az is tapsol, aki nem szereti.” (Nyugat-magyarországi Híradó) A pozsonyi évadot akkora osztalékkal zárta, mint a bankigazgatók vagy a tábornokok éves jövedelme.

Ezután Réti István meggyőzte, szerződjön le Heltai Jenőhöz Debrecenbe, mert ha nem ragad le egy helyen, akkor a fővárosból is megpróbálják majd megszerezni. Marasztalni akarták, végül árverésen dőlt el, melyik igazgatónak ér többet a művésznő. Debrecen győzött, néhány héttel később pedig már az ottani közönség kedvence volt. Heltai kibérelte a Fővárosi Orfeumot, ott mutatta be társulatával A falusi kislány Pesten c. daljátékot. A Pesti Hírlap megállapította: „Honthy Hannát pesti mértékkel kell mérni, de a legmagasabbra kell helyezni a mércét. Az újabban felbukkant színházi csillagok között a legkészebb, a legtöbbet nyújtó.” A Revü Színházban játszották a Casanova c. operettet, melyről a Pesti Hírlap így írt: „Honthy Hanna a revü-operett létét alapozta meg briliáns szereplésével! Fedák Sári óta senki sem testesítette meg ilyen tökéletesen az operett-gráciát!” 1922 végén mutatta be a Király Színház Kálmán Imre operettjét, A bajadért. Honthy Hanna és a 14 évvel idősebb Fedák Sári először találkoztak színpadon: Fedák volt a primadonna, Honthy a szubrett. A premier után egy pozsonyi újság ezt fogalmazta meg: „A Bajadért parádés szereposztásban hozták. A premier nagy meglepetést hozott. Fedák Sári ma már csak külsőségekkel tud hatni, ezen a ponton bukott meg. Döntő sikert Honthy Hanna aratott. Hangja, játéka, megjelenése, egyéni bája lenyűgöző.” Még ebben az évben nagy változás történt a magánéletében: elvált dr. Halmostól, és hozzáment dr. Pethő Miklós fogorvoshoz, aki minden este ott ült az előadásain.

Honthy Hanna és Udvardy Tibor operaénekes (a felvétel a Szabadtéri Színpad öltözőinél készült, a Garden party című előadás idején, 1965-ben)

1925-ben átszerződött a Fővárosi Operettszínházba, egy évvel később pedig a Városi Színházba, elsősorban zenés előadásokban játszott. Tagja volt a Belvárosi Színháznak is, ahol viszont prózai szerepekben aratott sikereket. Két prózai év után aztán újra többségbe kerültek pályáján a zenés feladatok. 1931-ben az Operettszínházban játszotta Fényes Szabolcs Maya c. operettjének főszerepét. Elvállalta Lehár Ferenc operettje, a Friderika főszerepét. Sikerei csúcsán primadonnaként is viselkedett: nemegyszer hisztériás rohamot kapott, ha nem állt elő időben az autó, de olyan is előfordult, hogy előadás előtt órákkal mondta le a szereplést, mert valami nem tetszett neki. A harmincas években a pletykalapokban is állandó főszereplő Honthy egyházi folyóiratban is téma lett: azt írták, „színpadi toalettjei támadást jelentenek a közerkölcs ellen”. Kimerült, egy klinikára vitték, ahol időnként eltöltött egy kis időt, amikor túlhajszoltnak érezte magát. Több hónap kihagyás után tért vissza a színpadra, majd néhány éven át legfeljebb két bemutatót vállalt évadonként. Még 46 évesen is az ország első számú primadonnájának számított.

Egy újabb férfi jelent meg az életében: a gazdag családból származó autószalon-tulajdonos, Rácz László irányításával épült meg a sváb-hegyi Honthy-villa. Házaspárként költöztek 1940-ben a Deres utcába. Utolsó primadonna szerepét 1943. április 13-án játszotta az Egy boldog pesti nyár c. operettben, majd beteget jelentett. 1945. július 12-én lépett fel újra. Partnerei többek között Csortos Gyula, Tolnay Klári, Rátonyi Róbert, Latabár Kálmán voltak. Az Operettszínházban felújították a Sybillt, melynek főszerepét Karády Katalin, a nagyhercegnét pedig Honthy alakította. Magánszínházakban is fellépett, főként zenés szerepekben. Ekkor már túl volt az ötvenen, de évekkel fiatalabbnak tűnt a koránál.

Honthy Hanna az otthonában, a Deres utca 9-ben (1965)

A csárdáskirálynő Cecíliájaként aratta legnagyobb sikerét (a darab 1600 előadást ért meg), a negyvenes évek végén azonban úgy érezte, hogy változtatni kellene: az Operettszínház élén álló Gáspár Margit átterelte az „idősödő asszony” szerepkörébe. A különböző „mama”-szerepeiben is idézte gesztusaival a hajdani nagy primadonnát. Szinetár Miklós mondta róla: „A »klasszikus« operettben a primadonna a közönség lába elé borul, ő elintézte, hogy az ő lábai elé boruljanak. Ismerte a színpad valamennyi trükkjét. Olyan szuggesztivitás, olyan magabiztosság áradt belőle, hogy senki nem tudott neki ellenállni. Ha egy színésztársa harcba keveredett vele, biztosan Hanna került ki győztesen. Őstehetsége, precizitása és felkészültsége mellett óriási szerencséje volt, hogy Gáspár Margit a színház alappilléreként kezelte. A vidéki közönség úgy fogadta, mint egy szentet. Előfordult, hogy ott sorakoztak a gyerekekkel a bejáratnál: »Tessék rátenni a kezét! Tessék megáldani!« Ő nem engedte meg magának, hogy ne legyen tökéletes, ugyanezt a fegyelmezettséget követelte a karmestertől, a rendezőtől, a díszletestől, az öltöztetőtől. Ilyen ember kevés van, ezért állandóan összeütközései voltak.”

Fényes karrierjét számos kitüntetéssel jutalmazták. 1950-ben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett, és megkapta a Kossuth-díjat is. 1958-ban elveszítette harmadik férjét, Rácz Lászlót. Ettől kezdve a színésznőnek csak a színház maradt. Úgy döntött, pótolja, amit elmulasztott: bejárja Európát. Turistaként tervezte utazását, ám híre ment. Telt házak előtt lépett fel operett-összeállításával Romániában, Olaszországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Svédországban, Angliában. 1969-ben, 76 évesen végigturnézta az Amerikai Egyesült Államok és Kanada nagyvárosait, ahol színházakat töltött meg. Hazatérve játszott tovább, járta a városokat, falvakat. 80. születésnapját A csárdáskirálynővel ünnepelte az Operettszínház, majd lekerült a műsorról. Összesen öt mozifilmben volt látható: Budapesti hangos filmkabaré, Régi nyár, Déryné, Díszelőadás. Az utolsó 81 éves korában készült, Gazdag Gyula rendezésében, a Bástyasétány 74.

Honthy Hanna az otthonában, a Deres utca 9-ben: balra Ráday Imre színművész (Honthy-est készül az MTV-ben a művésznő 80. születésnapja alkalmából, 1973)

A nézők nemzedékeken át tapsoltak Honthy Hannának. Változtak a korok, változtak az igények, de ő maradt. A rajongó közönségnek mindig ura és hűséges szolgája volt. Tudatosan létezett a színpadon, minden kis rezdülését kiszámította. Elengedhetetlen volt, hogy tapsra jöjjön be, és arra menjen ki a színpadról. (El)várta, hogy mindenki rajongjon érte, hogy ő legyen a középpontban. Utolsó évei a Deres úti villában teltek, az egyik legnagyobb magyar primadonna 85 éves korában, 1978. december 30-án távozott örökre.

Sulyok Attiláné

Forrás: origo.hu; mandiner.hu; Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora Bp, 1967.; Magyar Színművészeti Lexikon, Tükör 1973. január 3.; Mesterek és tanítványok - Komár István interjúkötete Bp, 2015.

A képek a Fortepan gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői / tulajdonosai. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők / tulajdonosok megnevezéseivel itt találhatók: 1. kép: FORTEPAN / Szalay Zoltán; 2. kép: FORTEPAN / Bauer Sándor; 3. kép: FORTEPAN / Bauer Sándor; 4. kép: FORTEPAN / Kotnyek Antal; 5. kép: FORTEPAN / Bojár Sándor; 6. kép: FORTEPAN / Szalay Zoltán.