Az 1893. február 21-én született Andrés Segovia Torres nemcsak óriási hatást gyakorolt a 20. század klasszikus gitárjátékának fejlődésére, hanem meghatározta azt. Az ő nevéhez fűzik a tényt, hogy a gitár újra a koncerttermek főszereplőjévé válhatott. Ez manapság természetes, ám száz éve legfeljebb kocsmai zenélésre használták a hangszert. A szerény, ám fantasztikus tudással játszó Segoviának más zenészeket, mint például Miguel Llobet-et is sikerült a népszerűsítő munkába bevonnia. Világ körüli turnéi nemcsak számára hoztak világhírnevet, hanem a klasszikus gitárzenére is ráirányították a figyelmet. A hírnévig vezető útja azonban nem volt zökkenőmentes.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Segovia Bach-ot játszik

A rokonainál nevelkedő fiú fejlődését a szülei figyelemmel kísérték, jogásznak szánták, ám nem zárkóztak el, hogy zenét tanuljon. Hatévesen kezdte felfedezni ezt a világot. A hangszerek közül a zongora és a cselló jöhetett szóba, bár élénken érdeklődött a gitár iránt is. Az akkoriban lebecsült hangszert apja azonban nem engedélyezte, több gitárját is széttörte. Tízévesen rokonaival Granadába költöztek, ahol a helyi zeneiskola növendéke lett. Természetesen itt sem volt gitároktatás. Ez azonban nem akadályozhatta meg Segoviát, hogy ezt a hangszert felfedezze. Magát képezte, legfeljebb a flamencojátékosoktól tanult el fogásokat, így a játékot, a technikát nagyrészt saját megérzései alapján tökéletesítette.

Először 1909-ben lépett szólistaként közönség elé a Granada Musical Institute hallgatójaként. Olyannyira a szereplés hatása alá került, hogy végleg a gitár mellett döntött. 1916-ban Barcelonában, majd Madridban lépett fel, 1919-23-ban Dél-Amerikában turnézott, 1924-re, amikor először lépett fel Párizsban, hírneve már bejárta a világot és megelőzte őt. A családot azonban sem példás önszorgalma, sem remek átiratai nem győzték meg végleg. Segovia mégis töretlen maradt.

Mester és tanítványa

Repertoárját számos átirattal bővítette, ezek eredetileg lantra, vihuelára (spanyol gitár alakú lant) vagy csembalóra íródtak, olyan szerzők műveit dolgozta át, mint Johann Sebastian Bach, François Couperin, Jean-Philippe Rameau. Hatása abban is jól felismerhető, hogy sok 20. századi zeneszerzőt inspirált gitárművek megírására (a spanyol Federico Moreno Torroba, Federico Mompou, Joaquín Turina és Joaquín Rodrigo, az olasz Mario Castelnuovo-Tedesco, Alfredo Casella, a brazil Heitor Villa-Lobos, a mexikói Manuel M. Ponce és a francia Albert Roussel). Repertoárjában a kortárs darabok rendszeresen szerepeltek a klasszikus szonáták, concerto-k mellett.

Első dél-amerikai turnéja idején (1919) kezdett műveket rendelni a maga számára, bátorítva, segítve ezzel a gitárzenében korábban járatlan szerzőket. 1922-ben Manuel de Fallával szervezte meg a Concurso de Cante Jondót, azzal a céllal, hogy a flamenco zenét művészi szintre emeljék. A következő években járta a világot, számtalan koncertet adott Európában, Dél- és Észak-Amerikában.

Magyarországon is járt 1937-ben, budapesti fellépésén a magyar közönség először hallhatott gitármuzsikát koncertteremben. A második világháborút Montevideóban vészelte át, majd a béke helyreálltával folytatta az ingázást az Atlanti-óceán két partja között. Koncertezett és tanított haláláig. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a csak ujjheggyel való pengetést a köröm használatával kombinálta, ami nemcsak a technikát, hanem a hangzást is befolyásolja. De foglalkozott a bélhúrokat helyettesítő nejlonszál kifejlesztésével is az 1940-es években Albert Augustine-nel és a Du Pont céggel karöltve, ami újabb jelentős állomást jelentett ezen a téren.

Az angol nyelvű dokumentumfilmből még jobban megismerhetjük őt

Kimerítve az akusztikus gitárzenében rejlő lehetőségeket, piedesztálra emelte a hangszert, tevékenysége felbecsülhetetlen. 1981-ben I. János Károly spanyol király a Salobreña márkija címet adományozta neki. Elképesztően sok elismerést kapott, 1986-ban például átvehette a Grammy Életmű-díjat is. Műveiben, hatásában tovább él!

SzaSzi

Forrás: britannica.com, wikipedia, maestros-of-the-guitar, classicalguitarmagazine.com

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép.

A YouTube-ra feltöltött videók beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videók a következő linkeken találhatók a feltöltő megnevezésével: 1. videó, 2. videó, 3. videó.