Giuseppe Verdi első operáját Oberto címmel 1839. november 17-én mutatták be a milánói Scalában, a tisztes sikert követően három opera megkomponálására szóló szerződést kapott. A pünkösdi királyság című vígoperája bukását követően az 1842. március 9-én műsorra tűzött Nabucco mindent elsöprő sikere „a fiatal komponistát Itália legkeresettebb operaszerzői sorába emelte, a színházak versengeni kezdtek egy-egy újabb műve bemutatásáért”.

Egyes feltételezések szerint Verdi negyedik operájával az alkotóknak és a színház vezetőinek egyetlen céljuk volt, hogy a Nabucco sikerét megismételjék. Ennek érdekében Bartolomeo Merelli (1794-1879), a milánói Teatro alla Scala igazgatója a bevált recepthez fordult. A költőként, színműíróként, zenészként és impresszárióként egyaránt tevékenykedő, kalandos életű Solerát ajánlotta librettistának, aki – ahogy a Nabuccónál is tette – a cselekményt ezúttal is „egy vallási témájú esemény köré építette”. A mű Szentföldön játszódó története lehetőséget biztosított egy mozgalmas történelmi esemény megidézésére, „látványos díszletek tervezésére, nagy létszámú tömegek mozgatására”. A lombardok szerkezetében is hasonlóságot mutat a Nabuccóéval, valamint ugyanúgy a középpontjába egy nőalak került, továbbá „a haza iránti vágy is nagy hangsúlyt kap”.

Ez volt Verdi első olyan operája, amelynek bemutatóját megelőzően gondjai akadtak a cenzúrával. Milánó érseke ugyanis, miután tudomást szerzett arról, hogy „az egyik jelenetben a Jordán folyó mellett történő keresztelés is szerepel, mint szakrális eseményeket profanizáló művet betiltotta az opera bemutatását”. A teátrum vezetője és a szövegíró a rendőrprefektus közbenjárását kérték, aki a librettó átolvasását követően végül engedélyezte a színrevitelt, csak egy ária kezdősorának változtatását kérte, az Ave Maria helyett Salve Maria hangozzék el.

A zenedrámát Verdi Mária Lujza (1791-1847) pármai hercegnőnek (az egykori francia császárnénak) ajánlotta. Az ősbemutatón Giseldát a korábban Donizetti és Bellini operákban is szép sikereket arató Erminia Frezzolini (1818-1884) olasz szoprán, Arvinót Giovanni Severi olasz tenor, Paganót Prosper Dérivis (1808-1880) francia basszista, Viclindát Teresa Ruggeri olasz szoprán, Orontét pedig Carlo Guasco (1813-1876) olasz tenor énekelte. Az előadást Eugenio Cavallini (1806-1881) vezényelte, aki nemcsak számos ősbemutató karmestereként tevékenykedett a Scalában, hanem az operaház zenekarának egyik első hegedűse is volt.

Habár az operát kedvezően fogadta a premier közönsége, a Nabucco sikerét minden gondos előkészület ellenére nem sikerült megismételni. A 4. felvonásban szereplő kórusrészt mindenesetre a nézők óriási ovációval és hosszú ideig tartó tapssal jutalmazták. A visszafogott fogadtatás egyik oka az is lehetett, hogy a női főszerepet éneklő Frezzolini sem hangjával, sem színészi játékával nem tudta ábrázolni Giselda összetett alakját.

A lombardokat már a bemutató évében játszották a velencei Teatro La Fenicében, 1845-ben Odesszában, Barcelonában, Korfun, Berlinben, Szentpétervárott és Bukarestben, 1846-ban Londonban és Bécsben, 1847-ben pedig Koppenhágában is színre került. Ez volt az első olyan operája az itáliai maestrónak, amelyet a tengerentúlon is bemutattak, a New York-i Palmo’s Opera House-ban.

Amikor a párizsi Nagyopera felkérte Verdit egy új mű komponálásra, az 1847 novemberére kitűzött időpontig nem állt elég idő a zeneszerző rendelkezésére teljesen új zenedráma megírására, ezért megegyeztek abban, hogy A lombardok nyomán kreál egy operát. Ehhez új francia nyelvű librettó készült, „módosult a cselekmény, a zene kiegészült a párizsi közönség igényeihez igazodó nagyoperai elemekkel”, emiatt például a harmadik felvonásba egy hosszabb balettbetét került. Az alaptörténet és a cselekmény főbb szálai megmaradtak, de „a lombard keresztesekből francia vitézek lettek, az első felvonás cselekménye Milánó helyett Toulouse-ba helyeződött”, továbbá a szereplők neve is megváltozott. Az új verziót végül 1847. november 26-án mutatták be Jérusalem (Jeruzsálem) címmel.

oszem

Felhasznált irodalom: Winkler Gábor: Barangolás az operák világában; wikipedia

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.