Életrajz – „Zsugorodik a zsugori idő”

Várady Szabolcs Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő 1943. január 27-én született Budapesten. A József Attila Gimnáziumban érettségizett 1961-ben, utána a Szépirodalmi Könyvkiadónál volt korrektor 1961-65-ben. 1969-ben magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát szerzett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán, 1969-től 2005 végéig a főleg külföldi irodalmat megjelentető Európa Könyvkiadónál dolgozott, 1971-ig mint kézirat-előkészítő, azután mint felelős szerkesztő, 2002-től mint főszerkesztő. A Holmi című irodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője volt a lap 1989 szeptemberi indulásától egészen 2014 decemberi megszűnéséig. Miután az alapító főszerkesztő, Réz Pál leköszönt, az utolsó évben megbízott főszerkesztőként Várady Szabolcs töltötte be a posztot. 2004 óta rendes tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 2012-ben beválasztották a Digitális Irodalmi Akadémiába. 1971 óta házas, két fia van.

„Az életem nagyrészt egy helyben telt. 1945 óta Budán, a XI. kerületben, abban a lakásban, ahol ma is lakom. És amíg közben nem itt, addig is Budán laktam, a II. kerületben. Budapesten kívül a legtöbb időt Szigligeten töltöttem, az alkotóházban, negyven év alatt több mint három évet, ha összeadom a januári és júliusi jobbára két-két heteket. A házassági évfordulónk is már a negyvenegyedik volt az idén. Az egy munkahelyen (az Európa Könyvkiadónál) eltöltött idő, ha nem is éri el a negyvenet, de több a harmincötnél.”

Irodalmi munkásság – „Tudok-e írni egyáltalán…”

„Az első élményeim Arany és Petőfi volt. Ezeket olvasgattam. Amire prózában emlékszem, az a Don Quijote ifjúsági kiadása volt, Radnóti fordításában: az nagy mulatság volt. Aztán ’56-hoz kötődik, hogy karácsonykor volt egy vállalati könyvvásár. Emlékszem, Robert Gravesnek akkoriban jelent meg a két Claudius-könyve, ez volt az egyik első olyan irodalmi élmény, ami erősen hatott rám.”

Várady Szabolcs számos területen alkot. Két verseskötet után 2003-ban, hatvanadik születésnapjára A rejtett kijárat címmel egybegyűjtötte „komoly” verseit, legjobb versfordításait, prózai írásait (kritikák, tanulmányok, verselemzések, emlékezések stb.) és humoros, alkalmi verseit. De írt már tanulmányt, kritikát és számos színpadi produkcióhoz dalbetéteket, sőt operalibrettót is (Vajda János: Leonce és Léna, 1999; Karnyóné, 2007; Don Perlimplín és Don Cristóbal, 2013; A képzelt beteg, avagy Őfelsége komédiása, 2020; Tóth Péter: Árgyélus királyfi, 2016; Tóték, 2019; Gyöngyösi Levente: A Mester és Margarita, 2020). Legtöbbet angolból fordított, verset, drámát, értekező prózát.

Fontosabb díjak, elismerések:
1981 – Graves-díj
1983 – Radnóti-díj
1987 – Déry Tibor-jutalom
1988 – A Jövő Irodalmáért Díj
1991 – József Attila-díj
1992 – Soros-életműdíj
1992 – Forintos-díj
1995 – a Soros-alapítvány díja
2003 – Palládium-díj
2003 – a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (ezt 2016-ban visszaküldte)
2005 – Artisjus-díj szépirodalmi alkotásért
2007 – Nemes Nagy Ágnes-díj (Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány)
2011 – Kossuth-díj
2011 – Nádasdy Kálmán-díj

„A legfőbb kérdés mindig az, hogy élő vers keletkezik-e. Előfordulhat az is, hogy minden hűségi szempont teljesül, csak éppen a szöveg halott, a testben nem kering a vér.”

„Világvégi elegancia” – így foglalta össze Réz Pál a 80-as évek elején Várady Szabolcs költészetének stílusát, ízlését. Ez a mesteri formákra és a rezignáltságra is vonatkozik. A dolgokat közelről, de tőlük függetlenedve szemléli. Mindehhez a humornak egyfajta kesernyés változata társul. Várady verseit egyszerre hatja át az indiszkrécióig menő személyesség és az élményekkel szembeni tartózkodás. Számára sohasem maga a szituáció a fontos, hanem az élmény emléke, amelyet csaknem mindig általánosít. Kedvetlenség és irónia, a klasszikus költői szerep elutasítása határozza meg írásait.

Margócsy István így jellemezte: „E költészet mozgatóerejét mindig is az analitikus látásmód finomsága és élessége biztosította: Várady kicsiny dolgokat tesz mindig versének kiindulópontjául, kegyetlenül körbejárja őket, elemeire szedi szét mindazt, amit első pillanatra egyben láttatott – s aztán, majdhogynem klasszicista versszerkesztési stratégiával vagy trükkel, úgy tágítja ki kicsinynek koncipiált versének horizontját, hogy aki akarja, akár még tanulságot is találhat bennük. Várady az elsők között volt, akik programszerűen is le akarták bontani a költő társadalmi szerepvállalásának hagyományos magasztosságát s ’természetes’ emberfelettiségét, s a költészetet, különleges jellegének megőrzése mellett is, a személyes életproblémák kiélésének és kimondásának ’mindennapi’ terepeként fogalmazták meg.”

„Éldegélek: halogatok.” – „vers-interjú” Várady Szabolccsal

Befejezésül egy képzeletbeli, lírai beszélgetéssel szeretném teljesebbé tenni az írói arcképet.

Miben hisz?

„a rendszertelen őrületben,
a semmi sem lehetetlenben;
vagy a semmi sem lehetőben,
az általános temetőben,
a jó nyugalmas semmiben?
miben is, hogy valamiben?” (Mégis miben? - részlet)

Hogyan viszonyul az életkorához? 80 év már szinte történelem…

„Ma megint húz valami. Merev vállal
járkálok. El kell számolni maholnap.
Tevődik ez s az – helyre-e? tönkre-e?

De az idő kimetszett szívvel ujjong,
vak sugárzásban, a holtpont derűje:
áll, megáll – maradjunk ennyiben most.” (Holtpont derűje – részlet)

Van valami kívánsága?

„Ha ott élhetnék! Szelidült morajjal
ablakomban a tenger találkozása
a partszegéllyel. Sziklák heverészni
ég-víz közt. Mintha repülni tudnék.” (Ha ott élhetne – részlet)

Szokott még írni?

„Csak fejben forognak a verssorok,
elmúlik egy hang, félreáll az útból,
de hol az út, és hol, aki menne rajta?” (Holtpont derűje – részlet)

Szabados Éva

Forrás: wikipédia, pim.hu, litera.hu, elteonline.hu, nepszava.hu, jelenkor.net, mek.oszk.hu, feltetelezesek.blog.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.