„Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót, hogy a világi gondok ne töröljék el a szép érzését, amelyet Isten beültetett az emberi lélekbe.” (Johann Wolfgang Goethe)

A kultúra, a művészetek nem luxus, hanem létszükséglet a lelkünk számára. A népművészetek, a zene, a tánc alapvető funkciókat töltött be az emberi közösségekben. Segítette a harmonikus kapcsolatok létrejöttét és azt is, hogy mindenki formát adhasson érzéseinek, gondolatainak. Ennek komoly mentálhigiénés szerepe volt.

Kulturális gyökerek

A művészetek minden korban lakmuszként jelzik az adott emberi közösség lelki-szellemi állapotát. A virágzó civilizációkban az istenek ajándékának tartották őket, amelyek segítenek visszatalálni az elveszített Egységhez – az égivel, egymással és saját lelkünkkel.

A görög mitológiában a Múzsák, Zeusz és Mnémoszüné (az emlékezet istennője) lányai ihletik a művészeket. Ők a múlt, jelen és jövő ismerői, akik az emberi és isteni szféra közötti összekötő kapcsot is szimbolizálják. A nagy költőket a Múzsák kegyeltjeinek tartják; küldetésük: emlékeztetni, felidézni az emberben valódi önmagát, hidat verni a látható és láthatatlan ember, a látható és láthatatlan világ közé.

A költő és törvényhozó Szolón szerint a Múzsák a „jó élet kulcsai”. Karvezetőjük nem más, mint Apolló isten, a rend, a kozmikus törvényen alapuló harmónia megtestesítője. Püthagorasz, amikor Krotónba költözött, első tanácsa az volt, hogy a városközpontban emeljenek templomot a Múzsák tiszteletére, mert ők biztosítják jelenlétükkel az egyetértést a város polgárai között.

A zenében rejlő lehetőségekről a nevelés, a jellemformálás és a gyógyítás területén

A mítoszok szimbolikus nyelven szólnak a zene erejéről: Orpheus hárfája harmonikus hangjával táncra késztette a vadállatokat. Ez a szent művészet hatásának allegóriája, amely kiemeli az embert az ösztönök szintjéről, és megszelídíti, finomítva, nemesítve érzelmeit és gondolatait.

„Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.” (Kodály Zoltán)

Kodály zenepedagógiai koncepciójának lényege az volt, hogy Magyarországon a zenének vissza kell nyernie központi szerepét, amit az ókori görög világban is élvezett. Célja, hogy mindenki számára hozzáférhetővé tegye a muzsikát. A legkönnyebben hozzáférhető hangszer pedig az énekhang.

A mindennapi éneklés lelkileg formálja a gyerekeket; a kórus a közös gondolkodást is fejleszti, és javítja a koncentrációt. A tudományos kutatások rámutattak, hogy semmi nem hangolja úgy össze a két agyféltekét, mint a zene. És ha ezt már 5-6 éves korban elkezdjük, akkor a gyermek egy olyan alapot kap, amelyre mindig építhet, bármilyen hivatást is választ felnőttként.

A Frontiers in Neuroscience című folyóiratban megjelent tanulmány megállapította, hogy „a strukturált zeneórák jelentősen javítják a gyermekek kognitív képességeit – beleértve a nyelvi alapú érvelést, a rövid távú memóriát és a tervezést – ami jobb tanulmányi teljesítményhez vezet”.

A Kodály-módszer, amit többek között Japánban és az Egyesült Államokban is alkalmaznak, fejleszti a zenei intonációt és a ritmusérzéket, növeli a zenei írástudást, és segíti az egyre bonyolultabb darabok előadását. Fejleszti továbább az érzékelést, a motorikus képességeket és a gondolatok megformálását, ezzel támogatja más készségek, így az írás-olvasás és a matematikai készségek működését is. Emellett az erkölcsi érzékre, az emberségre is hatással van.

„A jó zenének feltétlenül van általános embernevelő hatása, mert sugárzik belőle a felelősségérzet, az erkölcsi komolyság. … A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” (Kodály Zoltán)

Hasonló dolgokról beszélt Platón is, aki a múzsai nevelésnek nagy fontosságot tulajdonított: „Nem a zenében rejlik-e a leghatásosabb nevelés? Hiszen semmi sem hatol be olyan mélyen a lélekbe, mint a ritmus és a dallam; megragadja, felékesíti és megnemesíti a lelket, ha az ember helyesen nevelkedett – ha pedig nem, éppen ellenkezőleg hat rá... Valóban, a zene mélyén ott rejlik a nevelés... A muzsika nem vezet máshoz, mint a szép szeretetéhez.”

Arisztotelész pedig azt írja, hogy egyedül a „musziké” képes az „éthoszok” (erkölcs, erkölcsös magatartás) közvetlen megjelenítésére.

„A zene természeténél fogva rokonságban áll velünk, és nemesítheti vagy lealacsonyíthatja jellemünket.” (Boethius)

Az ókor-középkor határán élt római államférfi és tudós Boethius a De Institutione Musica című művében foglalta össze az ókori görög zenei alapelveket, a matematika és a zene püthagoraszi egységét, valamint a zene és a társadalom kapcsolatának platóni koncepcióját.

„A hallható, hangszeres zene mellett létezik a „musica humana”, az ember belső harmóniája, valamint a „musica mundana”, a világrend összhangja. A hallható zene megszólaltathatja, illetve kiválthatja az ember békéjét önmagával, és részesíthet a világrend érzetében.” (Boethius)

A zene gyógyító hatását már számtalan komoly tudományos kutatás támasztja alá. Izgalmas köteteket töltenek meg a témát taglaló tanulmányok.

Csépe Valéria pszichológus, az elemi akusztikus információfeldolgozás, valamint a kognitív pszichológia és idegtudomány neves kutatója írja a Zene és egészség című kötetben:

„A zene érzelemkiváltó hatása mindenki számára jól ismert. A zene fel is szabadíthatja érzelmeinket, s a hangokban rejlő hatások segítik a rendszeres zenefogyasztót, befogadót és művelőt, lelki egészségének megőrzésében.”

„A zene ellazíthat, megrendíthet, felvidíthat, energizálhat, mozgósíthat... Az ének és a zene sokféle hatását jól ismeri a zeneterápia. Az energizáló zene eszközei az ütős hangszerek. Ezeket a zeneterapeuták elterjedten használják a depresszió gyógyításában. A zene alkalmazható a stressz oldásában. Nem csak a relaxációt segítő zene lehet jó, hanem az aktív, energizáló zene is. A stressz sokféle, így zenei oldása is az.”

„De kapcsolódhat a zene életünk számos eseményéhez. Tapadhat kellemetlen élményekhez, boldog pillanatokhoz, nagy eseményekhez, s zenei emlékekben őrződnek saját életünk epizódjai, a pszichológia szóhasználatával élve; önéletrajzi emlékezetünkben is ott a zene. Emlékeinket a zene előcsalogatja. Ez segíthet az időskori elbutulásban (demencia) és az Alzheimer kórban szenvedők emlékeinek mobilizálásában s így kezelésében is.”

A zene taója című kötet – amelynek alcíme Hangpszichológia – azt ígéri, hogy zenével megváltoztathatjuk az egész életünket. A szerző, John M. Ortiz PhD pszichológus, zenész és zeneszerző tapasztalatai azt mutatják, hogy a muzsika segít rátalálni belső forrásainkra. Könyvében azt írja, hogy zeneterápiás módszerekkel hatékonyan kezelhetőek az olyan problémák, mint például a krónikus fájdalom, az önbecsülés hiánya, a depresszió, a düh, az álmatlanság és a kontrollvesztés. A gondosan összeválogatott zenei menükben bárki rátalálhat kedvenc dalaira és dallamaira, dr. Ortiz szerint ezek segítségével ráhangolódhatunk adott érzelmi állapotunkra, beazonosíthatjuk fájdalmunkat, majd kigyógyulhatunk belőle.

Dr. Janka Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Pszichiátriai Klinika professzor emeritusa szerint még a stroke utáni rehabilitációban is segíthet a muzsika. Hiszen a beszédnek és az éneklésnek jelentős agyterületi átfedései vannak. A motoros afáziában az éneklés gyakorlásának, a dallamalapú intonációs kezelésnek komoly szerepe van a beszédzavar, az afáziás tünetek gyógyításában. Még az autizmus egyes eseteiben is javíthatja a kommunikációs zavart a zene, egyfajta különleges ablakot nyitva a világra.

„Legyen a zene mindenkié!” (Kodály Zoltán)

A zeneterápián belül született újabb irányzat a közösségi zeneterápia, amely a hagyományos, gyógyításra vonatkozó értelmezést tágabb perspektívába helyezi, és az egészségmegőrzés, törődés és társadalmi változás jelentésével ruházza fel.

A zenének valóban az az egyik legfontosabb hatása, hogy képes összehangolni az embereket. Leginkább az együtt zenélésnek, éneklésnek van jótékony hatása a közösségekre. Erre pedig ma különösen nagy szükségünk van.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Szabados Éva

Forrás: cmed.ku.edu, parlando.hu, goodreads.com, citatum.hu 1, shivpreetsingh.com, citatum.hu 2, literatura.hu, arcanum.com, wikipédia, real.mtak.hu, moly.hu, u-szeged.hu, disszertacio.uni-eszterhazy.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.