A történet ezúttal az I. világháború idején kezdődik, mikor a templomnak Jézus-feszületet farigcsáló Gepetto és fia, Carlo idilli életet élnek, mígnem egy tragédia miatt Gepetto elveszti a fiát, és ezzel együtt két évtizedig a józanságát is. Aztán a Carlo sírja mellett növő fenyőből a fafaragó mester egy fabábut csinál, hogy ezzel újraalkossa elhunyt fiát. Ezt a reménytelenséget veszi észre a Fatündér, aki látva Gepetto végtelen gyászát, a fabábunak életet ad, és elnevezi Pinokkiónak, valamint megbíz egy tücsköt, hogy legyen a lelkiismerete. Pinokkiónak egy célja van: szeretni az apját. Csak hát Gepetto nem éri be egy mozgó bábuval: neki az igazi fia kell, nem pedig egy rosszalkodó, naiv báb. Pinokkió azonban feltétel nélkül szereti az apját, és tudatlansága, no meg a környezete sugallatára rosszabbnál rosszabb szituációkba keveredik. Mindez történik a 30-as évek végén Olaszországban, Mussolini fasiszta rendszerében.

Del Toro már 2008-ban szerette volna elkészíteni saját Pinokkióját, de senki sem támogatta ötletét. Ilyenkor szokott mentőövet dobni a Netflix, ám legtöbbször ezek a megmentések kudarcba fulladnak. Legnagyobb örömünkre ebben az esetben erről szó sincs: Guillermo ugyan meglehetősen hullámzó minőségű életművel bír, de a Pinokkióról nyugodtan el lehet mondani, hogy színvonalban A Faun labirintusa mellett van. A rendezőről elvárható technikai maximalitás mellett – és nem nagyon túlzás azt mondani, hogy ennyire szép stop motion filmet még nem alkottak – hatalmas szívet is adott a produkciónak. Érezni rajta, hogy igazi szerelemprojekt, és minden egyes képkocka, minden mozdulat igazán emberi törődés útján jött létre.

Kellett is a sztorihoz ez a fajta elhivatottság, mivel az, hogy a cselekmény a második világháború idejére rakódott, egészen új perspektívákat is adott a már ezerszer megcsócsált történetnek. Ugyanis Pinokkió igazi kisfiúvá válása itt nem lett annyira előtérbe helyezve, és nem is úgy történik meg, ahogy azt elvárjuk. Cserébe egy cseppet sem szájbarágós, a nézőit abszolút intelligensnek tekintő tanmesét kapunk életről és halálról, az elmúlás kegyetlenségéről és annak elfogadásáról. És meg lehetne rettenni attól, hogy ezeket sokszor mennyire giccsesen adják el mesékben, azonban Del Toro és a másik rendező, Mark Gustafson inkább járja Miyazaki és a Pixar útját. Főleg a Fel!, a Coco és a Toy Story 3 egyes érzelmi csúcspontjai jutottak eszembe a megtekintés közben. És pont amiatt hatásos a film, hogy egyáltalán nem akarja manipulálni nézőit olcsó eszközökkel.

Nem szeretnék túlságosan sokat írni a cselekményről, mert ahogy Pinokkió, úgy a néző is bele van vonva a felfedezésbe. Ehhez tartozik egy nagyszerű színészcsapat, akik hangjukat kölcsönzik a filmhez, valamint ki kell emelnem Alexandre Desplat zenéjét is, aki a szokásosan visszafogott, nem tolakodó, de a cselekményt tökéletesen kiszolgáló dallamokat szerzett. Ennek csúcspontja a Ciao Papa című szerzeménye, ami már most büszkélkedhet egy Golden Globe-jelöléssel, és bízom abban, hogy eljut egészen az Oscar szoborig is.

Guillermo del Toro Pinokkiója kisebb hibái ellenére is ott van az év legjobb filmjei között. Az alkotás egyetlen vesztese Robert Zemeckis: a jó ideje kiégett rendező élete egyik legrosszabb művét rendezte meg a szeptemberben bemutatott Pinokkióval. Most szembesülnie kell azzal, hogy mennyi lehetőség is volt ebben a történetben, és ahelyett, hogy élt volna a helyzettel, inkább a lehető legegyszerűbb módon, tökéletesen ki akart szolgálni minden igényt.

Talán naiv elképzelésnek tűnik, mindenesetre ez egy jó lecke a folyamatosan középszert szállító Hollywoodnak, hogy érdemesebb lenne kockáztatni egyes projektekkel. Lehet a Netflixre sok rosszat mondani, mindenesetre nem lehet elvitatni tőlük, hogy mennyire nyitottan állnak hozzá a filmesekhez. Jelen esetben a zsenialitás határát súroló, nagyobb gyerekeket és felnőtteket célzó produkciót eredményezett a befektetésük, amelynek megtekintése valóban gazdagabbá teszi az embert. Ha lehet ilyet mondani: Guillermo del Toro életművében ezentúl két magnum opus található.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Zoltanek
Forrás: hetediksor.hu