Új operája témájának maga Donizetti választotta a tragikus sorsú skót királynő történetét. A cselekmény Stuart Mária utolsó napjaiban játszódik.

Az ősbemutató helyszíne eredetileg a nápolyi Teatro San Carlo lett volna, a premiert 1834 júliusának elején tartották volna, azonban a szövegkönyvíró Felice Romani nem készült el a művel. A zeneszerző maga kérte fel az ekkor még csak 17 éves joghallgató Giuseppe Bardarit a librettó megírására, de feltételezések szerint maga Donizetti is foglalkozott a szöveggel. Végül a librettó 1834. július 19-én készült el. A próbák ez év augusztusának végén kezdődhettek el, de számos nehézség adódott. Egyrészt a két főszerepet alakító énekesnő, Giuseppina Ronzi de Begnis (Stuart Mária) és Anna Del Serre (I. Erzsébet) között viszály kezdődött, rosszindulatú pletykák szerint Donizetti kegyeiért. A Stuart Máriát alakító énekesnő a szerep szerint gyáva fattyúnak (vil’ bastarda) nevezte I. Erzsébetet, a szerepet alakító Del Serre azonban személyes sértésnek vette mindezt, és „hajánál fogva kezdte ráncigálni a másik énekesnőt, amit utóbbi egy jól irányzott ökölcsapással torolt meg”. Miután az énekesnő térdre rogyott, a próbát felfüggesztették.

Másrészt a cenzúra számos szövegrész megváltoztatását írta elő, végül azonban II. Ferdinánd nápolyi uralkodó a teljes operát betiltotta, részben amiatt, hogy az opera cselekménye szerint „a királynő visszaél hatalmával”, részben pedig amiatt, hogy erkölcsileg problémásnak ítélte meg, hogy egy uralkodó „a magánérdekét helyezi előtérbe”. Így a nápolyi bemutatóra Pietro Salatino átdolgozta a szöveget, a két uralkodóból két nemes hölgy lett, akik ugyanazon hercegbe szerelmesek, a történet pedig a reneszánsz kori Itáliában játszódott. Donizetti néhány zenei változtatást is foganatosított a végül Boundelmonte címmel színpadra állított operájában. Ilyen előzményeket követően végül az 1834. október 18-án megtartott ősbemutatón a mű sikert aratott.

Ez vezetett oda, hogy a milánói Scala vezetősége az eredeti Maria Stuarda bemutatása mellett döntött. Donizettinek azonban néhány helyen módosítania kellett a partitúrán. Egyrészt Stuart Mária eredetileg szoprán hangra komponált szólamát át kellett transzponálnia a korszak egyik legjelentősebb énekesnőjének, Maria Malibrannak mezzoszoprán hangjára, másrészt az előjáték helyett egy nyitányt komponált az operához, I. Erzsébet egyik áriája rövidebb lett, egy együttesben pedig Stuart Mária szólama kapott nagyobb hangsúlyt.

Ezt a premiert is több dolog árnyékolta be. Donizetti már december elejétől személyesen vett részt a próbákon, azonban 9-én tudomást szerzett édesapja haláláról. Sofia dall’Oca-Schoberlechner Erzsébet királynő szólamát nem tartotta elég jelentősnek, ezért visszaadta a szerepet, helyette Giacinta Puzzi-Toso ugrott be. A további szerepekben színpadra lépett Domenico Reina (Roberto Leicester), Ignazio Marini (Giorgio Talbot), Pietro Novelli (Lord Cecil).

Az eredetileg december 26-ra tervezett premiert pedig Malibran betegsége miatt 30-ra kellett halasztani, valamint a két női főszerepet éneklő énekesnő itt is egymásnak esett. Az ősbemutató és az azt követő előadások sem nélkülözték a botrányokat. A cenzúra által elfogadott szöveggel szemben Malibran az eredeti változatot énekelte, a feltételezések szerint Donizetti tudtával, továbbá jelmezén egy olyan kitüntetést viselt, amit színpadon nem hordhatott volna. A botrányok miatt a negyedik előadáson csak az első felvonást játszották el, utána Rossini Otellójának második felvonását adták elő. A hatodik előadást követően a Scala vezetősége le is vette műsorról a Maria Stuardát, ráadásul egészen 1841-ig a karneváli szezont nem Donizetti operával nyitották meg.

A Maria Stuarda Donizetti középső alkotói korszakának egyik legjelentősebb operája, amelynek zenéje gyönyörű, „szebbnél szebb áriák és együttesek” vannak benne. Ráadásul Donizetti arra is képes volt, hogy a két különböző királynőt eltérő muzsikával ábrázolja.

oszem

Felhasznált irodalom: Winkler Gábor: Barangolás az operák világában; wikipedia

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.