Észak-Magyarország gyönyörű karsztvidékén járunk. E középhegységi táj a Gömör-Tornai karszthegység déli nyúlványa, 5-600 m magas fennsík rögökkel, melyet kis medencék, szurdokvölgyek és folyóvölgyek tagolnak. A Szlovák-karszt Tájvédelmi Körzet az Aggteleki Nemzeti Parkkal 55 km-en határos. Utóbbi nagy része a Bódva völgyétől nyugatra fekszik. A terület éghajlata nedves kontinentális, erős hegyvidéki hatással, hazánk egyik leghidegebb tájegysége. A vidék folyóvizekben, forrásokban gazdag, legjelentősebb vízfolyása a több forrást is tápláló Jósva, mely mintegy kettészeli a területet. Viszont szegény természetes állóvizekben. A fennsíkra lehulló csapadék gyorsan elnyelődik, a föld alatti járatokon halad tovább, és a víz a felszín alatt fejti ki eróziós tevékenységét. A felszínen töbrök és zsombolyok találhatók.

Az Aggteleki-karszt jellegzetes tája a jelenleg ismert több mint kétszáz barlang, és ezek különleges föld alatti világa, valamint a hegyek között megbúvó apró falvak ősi településszerkezete – népi építészeti emlékei együtt képviselik azt az óriási értékegyüttest, amely a nemzeti park idegenforgalmi vonzerejét jelenti. Ez a táj kedvező természeti adottságaival vonzotta az embereket, már az őskortól lakott volt; a Baradla hazánk egyik legismertebb őskori régészeti lelőhelye, az első ásatást a 19. század 2. felében végezték itt. Az Aggteleki-karsztról már a 13. század óta találunk írásos emlékeket, melyek barlangokról is említést tesznek. A tudósok, kutatók a 18. századtól tanulmányozták a barlangokat, a világ első barlangtérképét 1794-ben készítették a Baradla egy 2 km-es szakaszáról. Eleinte főleg biológiai jellegű kutatásokat folytattak, de vizsgálták a víznyelőket, zsombolyokat és karsztforrásokat is. (A karszt elsősorban a mészkőnek és a hozzá kapcsolódó természeti jelenségeknek jellegzetes fejlődési állapota.)

Az Aggteleki Nemzeti Park területe a barlangok világa, melyek közül kiemelkedik a Baradla-cseppkőbarlang, amely feltehetően a felette húzódó kopár magaslatról, a Baradla-tetőről kapta a nevét. A Baradla-Domica barlangrendszer teljes hossza 25 km, ebből 5,6 km a Szlovákiában található Domica. A vidék 273 barlangja között 20 fokozattan védett található. Hazánk második legnagyobb cseppkőbarlangja a Béke-barlang, ahol rendkívül változatos képződményekkel találkozhatunk, különleges levegője kitűnően alkalmas légúti betegségek gyógyítására, hőmérséklete 10 fok körül van, és nagyon páradús.

A Baradla szó szláv eredetű, a sziklaszirtet jelentő bradlo-ból származik. Vass Imre a nevet a barátlak szóból vezette le, ezen a helyen egykor remeték laktak. Az első ismert külföldi, aki felkereste a Baradlát, Robert Townson angol természettudós volt, aki a 18. század végén Magyarországon több barlangot keresett fel. Később egyre nőtt itt a turistaforgalom, ezért a természet védelmének gondolata is korán felmerült. Magyarországon a természet és a barlangok védelmét 1961 óta törvényerejű rendelet mondja ki. Védett a barlang régészeti, őslénytani anyaga, a növényzete és állatvilága. Később felmerült a közös magyar-szlovák nemzeti park ötlete, de ez nem valósult meg. Az Aggteleki Tájvédelmi Körzet 1979-ben bioszféra rezervátum lett. Az Aggteleki Nemzeti Park 1985. január elsején alakult meg, melynek területe 19.708 hektár. Leglátogatottabb része, hazánk legjelentősebb barlangtani értéke a Baradla-barlang, az elmúlt 10 év átlagában 200 ezer ember fordult meg itt.

Természetes bejárata, a fehér színű, 51 méter magas sziklafal tövében nyílik, amely Aggtelek határában már messziről látható. Ősidők óta ismert, itt talált menedéket a neolitikum embere. A Magyarország leghosszabb és legszebb, egyúttal legrégebben kutatott és látogatott barlangjának bejárata fölött meredeken emelkedő sziklafal rendszeresen látványos, izgalmas rendezvény helyszíne, melyet az 1970-es évek óta nagy érdeklődés kísér: minden év szeptemberének első hétvégéjén Nemzetközi Sziklamászó Emlékversenyt tartanak itt. A barlang első kiépítését József nádor látogatása alkalmából végezték 1806-ban. Bejárati nyílását kitágították, járható utakat, ahol kellett, lépcsőket alakítottak ki. Egyes helyeken még hidakat is építettek, és az egész barlangot viaszgyertyákkal világították ki. A nádor emlékére feliratot véstek egy hatalmas állócseppkő lecsiszolt oldalába, ezt ma is a Nádor oszlopának nevezik. Ekkor kezdődött meg a barlang kiépítése a könnyebb látogathatóság érdekében. Ettől kezdve nagyobb számban keresték fel a barlangot az érdeklődők: tudósok, államférfiak, írók, költők, polgárok egyaránt, még Ferdinánd királyi herceg és Reguly Antal nyelvész is felkereste. A látogatókat felkészült aggteleki lakosok fáklyákkal kalauzolták. A legnagyobb változás aztán akkor következett be, amikor kiépítették a villamoshálózatot, és 1935-ben kigyulladt a fény a barlangban.

A Baradla-barlang – amely a 19. században még a világ 2. leghosszabb barlangja volt – háromszintes, ún. patakbarlang. Felszín alatti élővize a Styx, mely néha kiszárad, máskor árvizet okoz. A barlangnak 3 bejárata is van. Az aggteleki természetes nyílás, melyen már az ősemberek is közlekedtek, az ásatások alkalmával több ezer kőeszköz és kerámia került elő. Legérdekesebb látnivalói a cseppköves termek, méretével kiemelkedik pl. az Óriások terme vagy a Hangversenyterem, amely évtizedek óta színvonalas zenei rendezvényeknek ad otthont. A kiváló akusztika és a páratlan természetes „díszlet” különleges élményt nyújt. A járatokat a csepegő vizek mésztartalmának kicsapódásával keletkezett változatos nagyságú, színű és formájú, függő- és álló cseppkövek és cseppkőoszlopok díszítik. A legnagyobb méretű állócseppkő a „Csillagvizsgáló”, melynek magassága 25 méter, súlyát pedig 911 tonnára becsülik.

1926-ban a Baradla-barlangot Nemzeti Örökséggé, majd 1940-ben védetté nyilvánították. Az 50-es években a nagyobb barlangok felszíne természetvédelmi terület lett. 1995. december 6-án pedig az UNESCO az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjait Világörökség rangra emelte.

A Baradla-barlang jósvafői bejárata

A karszt növénytársulásai – változatosságuk miatt – színes, sokrétű állatvilágnak adnak otthont. Növénytani szempontból Közép-Európa egyik legérdekesebb vidéke ez, az elterjedt lomberdei fajok fordulnak elő a leggyakrabban Legismertebb faja a tornai vértő. A karszt jellegének megfelelően a melegkedvelő és szárazságtűrő növények dominálnak. A növényzethez kötődik a terület jellegzetes állatvilága, a csigák és pókok rendkívül sok faja fordul elő a területen. A barlangot időszakosan felkereső állatok közül legismertebbek a különböző denevérfajok.

A mesterséges tavak közül a leglátogatottabb a jósvafői Tengerszem-tó. Nagy változások játszódtak le az Aggtelek és Jósvafő között elterülő Vörös-tónál. A töbörbe behordódó vörös agyag tömte el a víz levezetésének útját. Mivel a tó körül érdekes, karrosodott sziklaformák láthatók, ez a tó ma is érdekes látványt nyújt. A karsztforrások bár fajszegények, de természetvédelmi szempontból kiemelten értékesek. Vízhőmérsékletük egész évben nagyjából állandó. A karsztvidék egyik legérdekesebb forrása a Lófej-forrás. Az utóbbi másfél évtizedben az aszályos évek oda vezettek, hogy az itteni patakok jelentős része kiszáradt, vagy csak épphogy csordogált bennük kevés víz. A forráslakó élővilág nagy része a lapos kövek alatt talál biztonságos menedéket.

Jósvafő forrás

Aggtelek környékének nagyobb részén korábban kisparcellás mezőgazdálkodás folyt. A mai települések zöme mintegy 800 éves, középkori eredetű, és jelentős része utcás szerkezetű. Tornanádaskán barokk kastély látható. Aggtelek települést elsőként egy 1295-ös oklevél említi. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend egyik legjobb állapotban megmaradt kolostora a martonyi Háromhegyi Pálos templom- és kolostorrom. A nemzeti parkot látogató sok ezer turista közül csak kevesen tudják, hogy Jósvafő határában tekinthető meg az ország egyetlen hucul ménese (kistermetű, nyugodt lófajta, alkalmas lovagoltatásra, kocsikázásra)

Sulyok Attiláné

Forrás: Az Aggteleki Nemzeti Park (szerk. Baross Gábor) Nemzeti Parkjaink sorozat Bp, cop. 1998.; Dr. Bodnár László: Kárpát-térség nemzeti parkjai Bp, 2015.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép.