Az Oscar-, Golden Globe-, BAFTA-, Grammy-, Arany Pálma- és számos más díjjal kitüntetett, olasz-amerikai filmrendező, producer, forgatókönyvíró, színész Martin Scorsese 1942. november 17-én született a New York-i Queens-ben. Nagyszülei Olaszországból vándoroltak ki az Egyesült Államokba, apja, Charles Scorsese és édesanyja, Catherine Cappa már ott születtek. 1974-ben a rendező Italianamerican című dokumentumfilmjében a szüleivel készített interjút New York-i életükről és a szicíliai család történetéről.

A kis Martin gyermekkori asztmája miatt nem sportolhatott és játszhatott együtt a kortársaival, helyette moziba járt. Kedvencei Michael Powell és Emeric Pressburg filmjei, valamint a történelmi eposzok voltak. Inspirálta őt az olasz Biciklitolvajok (Ladri di biciclette, 1948) is, emellett szicíliai származása és a francia új hullám is hatással volt a művészetére. Egyetemi évei alatt készítette el egyik leghíresebb The Big Shave (1967) című rövidfilmjét, mellyel a vietnámi háborúval való szembenállását fejezte ki. Ebben az évben forgatta Ki kopog az ajtómon? (Who’s That Knocking at My Door) című első nagyjátékfilmjét, Harvey Keitellel a főszerepben. Ezzel a fekete-fehér filmmel kezdődött munkakapcsolata a film vágójával, Thelma Schoonmakerrel.

Az 1976-os Taxisofőr (Taxi Driver) – Robert De Niro, ismét Harvey Keitel és Jodie Foster főszereplésével – nemcsak megalapozta Scorsese hírnevét, de újabb hosszú távú művészi kapcsolatok kezdetét jelentette (a főszereplő De Niro mellett) Paul Schrader íróval és Michael Chapman operatőrrel. A film huszonkét díjat kapott számos országban, különböző kategóriákban, elnyerte többek között a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma-díját is. Tíz évvel később a Lidérces órák (After Hours 1985) című filmjéért Scorsese a legjobb rendezőnek járó díjat vehette át Cannes-ban.

Martin Scorsese eddig összesen kilenc filmben dolgozott együtt Robert de Niróval. Ezek közül a Jake La Motta egykori középsúlyú bokszvilágbajnok önéletrajzi regényéből készült Dühöngő bika (Raging Bull, 1980) az akkoriban kábítószer-függőséggel is küzdő rendezőnek új kezdetet jelentett. A fekete-fehér film nyolc Oscar-jelölést kapott, köztük a Legjobb rendezés kategóriában. De Niro elnyerte az arany szobrocskát, akárcsak Thelma Schoonmaker a vágásért. Scorsese-nek azonban – aki ettől kezdve sorra kapta a jelöléseket – még évtizedeket kellett várnia, mire első és egyetlen rendezői Oscar-díját megkaphatta.

Robert De Niróval közös munka volt A komédia királya (The King of Comedy, 1983), A rettegés foka (Cape Fear, 1991), és Nagymenők (Goodfellas, 1990) is. Az utóbbi filmjét – melyben de Nirón kívül Joe Pesci és Ray Liotta is játszott – hat Oscar-díjra jelölték, Scorsese ezúttal Kevin Costnerrel (Farkasokkal táncoló) szemben maradt alul. 1988-ban Willem Dafoe főszereplésével megfilmesítette Nikosz Kazantzakisz 1955-ös, Krisztus utolsó megkísértése (The Last Temptation of Christ) című regényét. 1997-ben újabb vallási témájú filmet készített: a Tibet végnapjait (Kundun) Tenzin Gyatso, a 14. Dalai Láma életéről.

Az Edith Wharton regényéből készült Az ártatlanság kora (The Age of Innoncene, 1993) szintén jelentős váltás volt a rendező addig megszokott, erőszakkal terhes, bűntudatról és megváltásról szóló filmjeihez képest, hiszen egy tizenkilencedik századi New York-i előkelő társaságot mutatott be. A film számos díjat és öt Oscar-jelölést kapott (köztük Scorsese és Jay Cocks a Legjobb adaptált forgatókönyvért), de végül csak a jelmeztervezői aranyszobrot nyerte el. Scorsese ekkor forgatott először az Oscar-díjas Daniel Day-Lewis-szal. Következő közös munkájuk, a New York bandái (Gangs of New York 2002) elhozta Martin Scorsese számára az első Golden Globe-díjat a legjobb rendezésért, ám a tíz Oscar-díj jelölésből egyet sem kaptak meg, viszont ezzel a filmmel kezdődött a rendező és Leonardo DiCaprio együttműködése.

2005-ben a 77. Oscar gálán Clint Eastwood vehette át a Millió dolláros bébiért (Million Dollar Baby) a rendezői Oscar-díjat, pedig a Scorsese dirigálta és ismét Leonardo DiCaprio főszereplésével készült Aviátor (The Aviator, 2004) pozitív kritikákat kapott és kasszasiker lett. A nagyszabású életrajzi film a különc repülőgép-pionírt és filmmogult, Howard Hughes-t mutatta be. A következő évben Scorsese A tégla (The Departed, 2006) című, Bostonban játszódó thrillerrel visszatért a krimi műfajához. Az ugyancsak DiCaprióval forgatott film meghozta végre neki a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat és a második Golden Globe-ot. Az aranyszobrot barátai, Francis Ford Coppola, George Lucas és Steven Spielberg adták át a rendezőnek. A leleményes Hugo (Hugo) című kalandfilmmel 2012-ben pedig harmadszor nyerte el a legjobb rendezőnek járó Golden Globe-díjat.

Az elkövetkező években könyvadaptációkat vitt filmre, Leonardo DiCaprióval a főszerepben kettőt: a Viharszigetet (Shutter Island, 2010) Dennis Lehane regényéből, majd A Wall Street farkasát (The Wolf of Wall Street, 2014) Jordan Belfort önéletrajzi művéből. 2016-ban pedig a japán Endo Shusaku regényéből készült Némaságot dolgozta fel. 2019-ben Az ír (The Irishman) című film ismét Robert De Niro és Joe Pesci főszereplésével készült, Al Pacinóval kiegészülve.

Scorsese zenés filmeket, illetve zenéről szóló dokumentumfilmeket is készített. A Robert de Niróval és Liza Minnellivel forgatott New York, New York (1977) című musical címadó dala Frank Sinatra előadásában világhírűvé vált. 1986-ban ő rendezte Michael Jackson Bad című dalának tizennyolc perces klipjét, melyben Wesley Snipes is feltűnt, operatőre Michael Chapman volt. A blues zene történetét követi nyomon a The Blues (2003) című dokumentumfilm-sorozat, melyet más rendezőkkel együttműködve készített el. A Grammy-díjjal elismert No Direction Home (2005) Bob Dylan életéről szól. A Shine a Light (2008) a The Rolling Stones zenekar fellépéseit örökíti meg, rövid hírekkel és interjúkkal.

Martin Scorsese nemcsak maradandó saját alkotásokkal támogatja a filmművészetet. 1995-ben A Personal Journey with Martin Scorsese Through American Movies címmel négyórás dokumentumfilmet készített az amerikai filmművészetről, a némafilm korszakától 1969-ig. 1990-ben megalapította a The Film Foundation nonprofit szervezetet, amely filmstúdiókkal együttműködve régi és sérült filmek megmentését és restaurálását támogatja világszerte, illetve filmtörténeti tanterveket készít fiataloknak. 2007-ben létrehozta a World Cinema Projectet marginalizált és ritkán vetített filmek megőrzésére és bemutatására olyan régiókból, ahol ez nem biztosított. Támogatásával 2017 óta létezik az Afrikai Filmörökség Projekt (The African Film Heritage Project, AFHP), a The Film Foundation, az UNESCO, a Cineteca di Bologna és a Pánafrikai Filmesek Szövetsége (FEPACI) közös kezdeményezése. A projekt célja elveszettnek vagy javíthatatlannak hitt klasszikus afrikai filmek felkutatása és megőrzése.

Martin Scorsese 2015-ben „munkássága egészéért, illetve a filmtörténethez való kimagasló hozzájárulásáért” elnyerte a lyoni Lumière Intézet – a francia filmkészítést népszerűsítő és megőrző intézet – Lumière-díját. 2023-ban mutatják be a David Grann Megfojtott virágok című könyvből készült filmadaptációt, amelyben ezúttal két kedvenc színésze, Robert De Niro és Leonardo DiCaprio együtt szerepel majd. Már az előkészületeknél tart egy másik Grann-regény filmrevitele, a The Wager: A Tale of Shipwreck, Mutiny, and Murder, illetve bejelentésre került egy Theodore Roosevelt elnökről készülő életrajzi mozi (mindkettő DiCaprióval a főszerepben), továbbá a New York bandái tévésorozat változata.

Bogár Erika

Forrás: magyar és angol wikipédia, imdb.com, filmtett.ro, port.hu 1, port.hu 2

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.