Mindannyiunk életében vannak kritikus időszakok. Általánosan ez december szokott lenni, erre a hónapra zsúfolódik a gyerekek félévi vizsgája, a szülők záró jelentései, céges karácsonyi bulik és karácsonyi szerepek, egy hónapnyi ajándékvadászat, takarítás, sütés, főzés, állatorvoshoz rohanás, mert a kutya megette a bejglit. Nyilván nem ez a legjobb időszak sem arra, hogy új lakásba költözzünk, de még arra sem, hogy nekifogjunk a Háború és békének.

Ez természetesen egyénenként változhat, az én kritikus periódusom április-májusban volt. A nagy nyomásnak, fölém tornyosuló, szűnni nem akaró feladatoknak lesújtó következménye lett. Elveszítettem a kapcsolatomat az irodalommal. Mindennek tetejébe szembesülnöm kellett azzal, hogy reálisan nincs időm olvasni, de amikor van, akkor nem akarok, vagy még rosszabb, akarok, de képtelen vagyok koncentrálni. Hat hétig kínoztam magam egy olyan könyvvel, ami nem kimondottan terjedelmes, és arról szól, amit igazán szeretek. Teljesen magamba roskadtam.

Ekkor került hozzám Marie Aubert novelláskötete. Sok mindent elmondhatnék róla (el is fogok), de leginkább azt említeném meg, hogy mennyire végtelenül hálás vagyok ezért a kis kötetért. Soha jobbkor nem kerülhetett volna a kezembe. Kilenc novellát tartalmaz, 6-16 oldal közötti terjedelemmel. Sokkal tovább hordtam magammal, mint amennyi ideig olvastam. Biztonságot adott, vigaszt nyújtott és megerősített az identitásomban. Én egy olvasó ember vagyok. És ma olvastam. Igaz, csak egy 6 oldalas novellát, de akkor is olvastam.

A novellák szereplői különböző életkorú és nemű hús-vér emberek (felnőttek és gyerekek egyaránt), akik mindannyian nehéz helyzetben vannak. Van, aki számára zsenánsra sikeredett a kerti parti (Szégyelld magad), más viszont olyan döntéshelyzetbe került, ami egész további életében elkíséri (Carla). Mindannyian esendő, sérülékeny emberek, akik szeretetre vágyva a nem megfelelő dolgokat mondják vagy teszik (A báty, Mint egy öreg házaspár, Nagyon klassz lány). A novellák mozgatórugója alapjában a szeretet és ennek a negatív hozadékai – féltékenység (Mint egy öreg házaspár), birtoklási vágy (Nagyon klassz lány) és a meglévő család feloszlása egy újabb szerelem miatt (Ha történne valami). Egyik novelláról sem tudjuk azt mondani, hogy happy enddel végződik. Sőt, igazából még csak nem is végződik, a folytatás a levegőben lóg, az olvasó szíve joga továbbgondolni, befejezni a történetet – vagy nem, az is teljesen rendben van. Olvasóként úgy érzem, hogy mindegyik sztori akkor ért véget, amikor kellett, vagyis akkor, amikor még bármelyik irányba lehetséges lenne a folytatás.

A nyelvezete egyszerű és közérthető. A szerző zsenialitása abban rejlik, hogy egy-egy olyan részletet ragad meg a szereplők életéből, amellyel az érzelmek automatikusan, robbanásszerűen törnek elő az olvasóból is. Ne ámítsuk magunkat, ezek kizárólag negatív érzelmek: kétségbeesés, szégyen, csalódás, féltékenység, félelem, megvetés, megbánás. Ez az érzelmi skála szinte mindegyik novellában megtalálható, mégsem válik sablonossá, hisz a főszereplő a sajátos, karakterazonos módján reagál ezekre. Érdekes kívülállóként látni, hogy bizonyos szereplők mennyire megrekednek a gondolataik spiráljában, és ennek következtében mekkora mértékben szabotálják a saját boldogságukat, életüket (Mint egy öreg házaspár), valamint azt, hogy mennyire kicsúszhat a lábunk alól a talaj, ha az alapvető, másik emberbe vetett bizalmunk rendül meg (Ha történne valami).

Szívből ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik éppen egy kritikus időszakban vannak, és szükségük van egy kis kapocsra, ami kapcsolatban tartja őket az irodalommal. Mindazoknak, akik rövid, de velős és valóságos történetekre vágynak. Azoknak, akik nem dohányoznak, de szükségük van pár perc kikapcsolódásra. És azoknak, akik meg tudnak küzdeni a történetek által kiváltott erős érzelmekkel. Úgy gondolom, nem lehet ezzel a kötettel melléfogni. Az olvasó csupán két módon csukhatja be a könyvet olvasás után: vagy megkönnyebbülve konstatálja, hogy az ő helyzete azért mégsem ennyire sötét, vagy nyugalomra lel azáltal, hogy másnak sem olyan könnyű.

Marie Aubert 1979-ben született, Oslóban él. Ha történne valami című novelláskötete első kiadott írása (2016), amely nagy sikert aratott Norvégiában, meghaladta a 10.000 darabot, 2019-ben pedig megjelent első regénye, amelyet magyar nyelven is olvashatunk a Felnőtt emberek (Scolar Kiadó, 2022) címmel.

Farkas Kinga Kaszandra
Forrás: olvasoterem.com