A festményt, amelyen Cziráky gróf látható, 1841-ben készítette a reformkor egyik legkiválóbb festője, Barabás Miklós. A magas közéleti személyiséget díszmagyarban ábrázolja, rajta számos kitüntetése közül a Magyar királyi Szent István Rend nagykeresztje, csillaggal és a rend szalagjával.

Cziráky Antal Mózes édesapja gróf Cziráky László, édesanyja gróf zichi és vásonkeői Zichy Julianna volt. Cirák község (korábban Sopron, ma Győr-Moson-Sopron megye) névadó birtokos nemzetségének családfája a XII. századig vezethető vissza. A família felemelkedése Zsigmond király (1387-1437) uralkodásától fogva töretlen volt, a nyugat-magyarországi főrangú család a Habsburgok uralma idején sem veszítette el befolyásos szerepét. A Czirákyak előnevüket a Vas megyében fekvő Dénesfalváról (másként Dienesfalva) kapták. A Cziráky család generációkon keresztül „nevelt ki” államférfiakat.

Cziráky Antal Mózes a középiskoláit Nagyszombatban végezte. Bölcsészeti tanulmányokat Pozsonyban folytatott (1787-1789), jogot a pesti egyetemen tanult. Apjától, Cziráky Lászlótól 1791-ben örökölte a Fejér, Sopron és Vas megyei birtoktesteket. Ugyanebben az évben – még pesti egyetemi hallgatóként diáktársaival együtt – megalapította a magyar nyelv- és irodalom előmozdítására az első magyar jogászegyletet, melynek hosszabb időn át elnöke volt. 1792-ben I. Ferenc magyar király (1792-1835) pozsonyi koronázása alkalmával aranysarkantyús vitézzé nevezték ki. 1793-ban Pest vármegye tiszteletbeli jegyzővé választotta. 1794-ben a magyar királyi helytartótanácsnál (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) először fogalmazó, 1796-ban titoknok, 1800-ban tanácsos lett. 1808-ban a magyar udvari kancelláriánál referens, egyúttal Esztergom vármegye főispáni helytartója. 1811-ben hasonló hivatali beosztásban Vas vármegyébe helyezték át. 1817-ben Felső-Magyarországon királyi biztosként működött. Az ebben az évben jelentkező éhínség enyhítésén eredményesen munkálkodott. Még ebben az esztendőben a magyar királyi udvari kamara alelnöke és belső titkos tanácsos lett.

Cziráky Antal karrierje fokozatosan ívelt felfelé, a Habsburg-Lotharingiai-ház iránti hűségét az uralkodó elismerésekkel jutalmazta: 1823-ban kitüntették a Mária Terézia alapította Szent István-rend középkeresztjével. Az első reformkori országgyűlés összehívásának esztendejében, 1825-ben tárnokmesteri tisztséget nyert, és az uralkodó, I. Ferenc osztrák császár és magyar apostoli király kinevezte Fejér vármegye főispánjává. Ez utóbbi tisztségében a központi kormányzati akarat megtestesítője volt, több mint két évtizeden át a birodalmi érdeket fölébe helyezte a nemzeti, polgári törekvéseknek. 1828. január 12-én már országbíró. Ezt a magas tisztséget több mint egy évtizeden át, 1839 áprilisáig töltötte be. Az 1827. évi VIII. törvénycikk alapján kiküldött tanügyi reformbizottság elnöke is volt, és 1828-ban a pesti egyetem elnökévé nevezték ki. 1830-ban megkapta a Szent István-rend nagykeresztjét. 1836. szeptember 16-án Ferdinánd, Csehország királyának koronázási ünnepsége alkalmával Prágában az Aranygyapjas rend (Ordre de la toison d’or) lovagjává ütötték.

A Budát és Pestet pusztító árvíz után a segélypénzek kiosztására rendelt bizottmány elnökeként is fáradozott. Ezzel a tevékenységével országos elismerést aratott. 1839 áprilisában saját kérésére felmentették az országbírói tisztségéből és a pesti egyetem elnöki pozíciójából. Az uralkodó, V. Ferdinánd (1835-1848) a két felmentéssel egyidejűleg az Államtanács (Staatsrat) tagjává nevezte ki. Ezt a jelentős tisztséget, hivatalt 1848 márciusáig, az 1848/1849. évi forradalom és szabadságharc kezdetéig viselte.

Cziráky Antal gróf közéleti tevékenysége mellett jogi szakírói és kultúrapártolói tevékenységet is folytatott. A magyar feudális közjogot összefoglaló főműve a kormány kezdeményezésére készült, Bécsben jelent meg 1851-ben („Conspectus Juris Publici Regni Hungariae ad annum 1848. Historicis Animadversionibus Illustratus”). 1861-ben látott napvilágot először magyar nyelven „A magyar közjog alapelvei” címmel, sikerét jelzi, hogy még kétszer kiadták (1869, 1872). Cziráky a Magyar Tudós Társaság (a Magyar Tudományos Akadémia jogelődje) igazgatótanácsának tagja volt 1830. november 17-től. Aktív részt vállalt a társaság alapszabályainak megszövegezésében és végső formába öntésében. Küzdött a magyar nyelv elismeréséért, támogatta a magyar nyelven folyó oktatást, ügyintézést és törvénykezést (bíráskodást). Anyagi segítséget is nyújtott a nemes célok megvalósításához: a Magyar Tudós Társaságnak 3000, a Ludoviceumnak 4000 forintot adományozott magánvagyonából. Sokat tett a színházügyért: 1823-ban 45000 forintért megvásárolta a Barátok terén a pesti magyar színháznak szánt telket.

Cziráky Antal Mózes Pozsonyban hunyt el 1852. február 22-én, földi maradványait a kenyeri Sarlós Boldogasszony templomban helyezték örök nyugalomra. Emlékbeszédét a Magyar Tudományos Akadémián tartották 1852. december 20-án, a grófot Pauler Tivadar méltatta. Sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom: adoc.pub, mnl.gov.hu, mta.hu, nevpont.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.