A nyárzáró bulival és gasztroprogramokkal összekapcsolt eseményen a höveji Csipke Múzeum is egész nap tárt kapukkal fogadta a vendégeket. A rendezvény már augusztus 26-án megkezdődött dr. Lanczendorfer Zsuzsanna előadásával. A néprajzkutató a magyarságra jellemző jelképek, szimbólumok világába kalauzolta el a népes hallgatóságot. A falusi ember dalai, versei, díszítőmotívumai mind-mind jelentéssel bírtak egykor, semmi nem volt ok nélkül való, ezt manapság már egyre kevesebben tudjuk.

„Minden magyarok ruhája” a tervezőn (forrás: Facebook) – Zsikó Zsuzsanna is az Aurora FolkGlamour ruháját viseli (fotó: Vargáné Molnár Zsuzsanna)

Különleges történetekkel, viseletekkel érkezett Németh Hajnal Aurora, az Aurora FolkGlamour megálmodója, négyszeres Hungarikum-díjas magyar ipar- és képzőművész, aki azt vallja, hogy a népi kultúránkat nekünk kell óvnunk, ápolnunk, mert más nemzet ezt nem teszi meg helyettünk. Ennek szellemében igyekszik a népművészetünk kincsestárából a mai világban is hordható darabokat tervezni és készíteni. A „Minden magyarok ruhája” elnevezésű projektjében például igyekezett minél több tájegység hímzésmintáját megmutatni. (Eddig 37 alkotó munkáját sikerült ötvözni, de ez még bővül!)

A gyönyörű mintakincs korszerűvé tétele egyébként trenddé vált itthon is. Hatodik alkalommal rendezte meg a budai Várban a Mesterségek Ünnepe keretében a „folkTREND! – A hagyomány a régi, a stílus új” elnevezésű divatbemutatót az Agrárminisztérium, ahol a tradíciókon alapuló, mégis modern, a hétköznapokban is hordható viseletek népszerűsítése a cél. Itt említem meg, hogy aki a höveji Csipke Múzeumba látogat, megcsodálhatja Hrivnák Tünde divattervező 2019-es, höveji csipkével díszített tavaszi-nyári kollekcióját (BY ME Relation). Méltón bearanyozta a délutánt Zsikó Zsuzsanna népdalénekes gyönyörű énekhangja.

Necckötés (fotó: Varga Szabolcs) – pókolás hagyományosan és gyerekmódra

De essen szó végre a csipkecsodákról! A szombati napon 15 csipkéző csoport mutatta meg legszebb munkáit. Ha valaki azt gondolja, hogy csak bámészkodni lehetett, annak elárulom, hogy sokkal többről volt itt szó. Az ügyes kezű lányok, asszonyok a nagy meleg ellenére is egész nap járatták az orsót, forgott a tű, meséltek hagyományaikról, és a bátrabbak – férfiak is – kipróbálhatták a csipkeverés csínját-bínját. Eközben a gyerekek „höveji módra” pókolhattak álomfogót, „hímezhették” a mézeskalácsot, pöndöríthették a faforgácsot, vagy „mintázhattak” magvakból a Montázs Kézműhely Egyesület jóvoltából. Még a fajátékok is azt hirdették, milyen gazdag a népművészetünk.

Nézzünk körül kicsit a standokon!

A Nagykunsági Kunhímző és Vert csipke Közösségek tájegységükre jellemző egyedi díszítőművészetükkel érkeztek. Ennek része a színes gyapjúfonallal készülő kunhímzés, amely 2019 óta már a Szellemi Kulturális Örökség listáján is szerepel. Megcsodálhattuk a szűcshímzést, a jászhímzést és vert csipkéiket, amelynek híre az országhatárokon túl ér. Ízelítőt adtak a szalmafonásból, és hoztak a legénybotokból egy párat mutatóba. Büszkén ápolják hagyományaikat, Kézműves Örökség Egyesületük (KÖE) tagjai között vannak szövők, kosárfonók, fonó, díszműkovács, hímzők, kályha és kandalló építő, virágkötő, tojásíró, kapart-tojás készítő, porcelánfestő, gyapjúfilc-ékszer készítő, gyapjúfilcrátétes, gyapjúfeldolgozó, riseliő, bútorfestő. Nemcsak ápolják hatalmas mesterségbeli tudásukat, hanem továbbadására is törekednek.

Kalocsa városa gazdag népművészetét, hagyományait bizonyára sokan ismerik. Ennek ellenére, aki megállt szépen dekorált standjuk mellett, sok dologra rácsodálkozhatott. A kalocsai értékek, a ma is alkotó, színes virágokat előíró-, pingáló- és hímzőasszonyok munkái szintén a szellemi örökségünk része. Kultúrájuk komplex egységét jól mutatja, hogy a Kalocsai Hagyományőrző Egyesület a kézműveseken kívül rendszerint táncosokkal, énekesekkel érkezik.

A találkozó résztvevője volt a 191 tagot számláló, országos vonzáskörzetű Magyar Csipkekészítők Egyesülete, elnökük Vonsik Zsuzsa. Nem titkolt céljuk az országban élő alkotók összefogásával ápolni, felkutatni, éltetni a hagyományokat, és kinevelni az utánpótlást. Palettájuk igen gazdag, mert textilkultúránk minden stílusát és technikáját művelik.

A világhíres halasi csipke (a jobb oldali kép forrása: wikipédia)

A magyar kultúra védett szellemi örökségében a halasi csipke „a csipkék királynője, a királynők csipkéje”. A cérnából alkotott, aprólékos mozdulatokkal varrott csodák Kiskunhalason készülnek. A több mint 110 éves, egyedülálló technika és motívumkincs nemzedékről nemzedékre száll, de képes megújulni is, a jelenkor értékeivel társulni.

A csodás fehér áttört alkotások között már messziről kéklenek a Győri Kékfestő Műhely textíliái. Tóth Ildikó kékfestő népi iparművész és Gerencsér Zsolt, a népművészet ifjú mestere örömmel mesél a kékfestés speciális eljárásáról. Ez a batikoláshoz sorolható eljárás a 18. században terjedt el. Családjuk 1906 óta foglalkozik kékfestéssel. A mai napig hagyományos eszközöket és technológiát alkalmazva készítik a kéklő szépségeket.

Hövej község nevét a hímzés tette ismertté a világ előtt. A leheletfinom anyagon a laposöltések és a lyukhímzések gazdag rajzolatát a finom „pókolások” teszik igazán különlegessé. A höveji asszonyok tudják jól, hogy egy lyukat hogyan lehet pókháló finomságú csipkeként „bekötni”. Erre rendkívül büszkék, sőt arra is, hogy két azonos pókozású minta egy darabon csak ritkán fordul elő. A könnyed tűtánc komoly elmélyedést igényel. Régen a falu minden lánya, asszonya varrta. Ma a Höveji Csipke Egyesület (Kapuvár, Kovácsné Pócza Ágnes vezeti) és a Höveji Csipkevarrók Köre (Hövej) éltetik a ma már nem mindennapi „tudományt”, óvják kincsüket, a „Rábaköz gyöngyszemét”, és remélik, hogy a höveji csipke hamarosan a hungarikumok sorába emelkedik (jelenleg kiemelt nemzeti érték).

Nógrád megye déli részén, a Börzsöny és a Mátra közötti zöld völgyben, a Cserhátalján megbúvó kis falu az igazi palóc hagyományok egyik központja. „Kozárd, a Palócföld megújuló faluja” – hirdetik büszkén képviselői. A rendezvényen csipkézőik képviselték a Palócföldi Népi Iparművészeti Egyesületet, de tagjaik között a tojáspatkolótól a mézeskalácsosig még számos mesterség megtalálható.

2016 óta működik a Zala Megyei Népművészeti Egyesület Csipkekészítő Szakköre Koleszár Éva népi iparművész vezetésével, aki szintén fontosnak tartja, hogy a csipkekészítés hagyománya ne merüljön feledésbe, és hogy ma is hordható, használható egyedi öltözetek, kiegészítők, lakástextilek készüljenek.

Sándor Istvánné Marika és kis csapata Hódmezővásárhelyről érkeztek, akik a horgászokat is meg tudták döbbenteni, hiszen rececsipkéik, vagyis a „necc” a halászhálók ősi készítési módjához hasonló. A reneszánsz idején vált népszerűvé, hazánkban leginkább Hódmezővásárhelyen honosodott meg. Leegyszerűsítve: a neccet előbb megkötik, fűzik, majd különböző öltésekkel kivarrják. A kitűzőtől a napernyőn át a csipkeruháig nagyon változatos formában láthattuk a rendezvényen.

A Balaton mellől érkezett az Alsóörsi Csipkeműhely. A húszéves múltra visszatekintő lelkes kis csapat munkáját Szuper Miklósné Gránátalma-díjas népi iparművész kezdte oktatni és irányítani magas szintű szakmai tudással. A balatonendrédi csipke jellegzetességeit, motívumkincsét véve alapul formálódott, alakult ki a Balaton-felvidéki, alsóörsi csipke. Jellemzője, hogy a minta gyakorlatilag egy szalag, folyamatos, megszakítás nélküli a főmotívum.

Bemutatkoztak a balatonendrédiek, a Balatonendrédi Csipkézőkör is! A somogyi dombok által ölelt falucskában a csipkeverés hagyománya több mint száz éves múltra tekint vissza. Virágkorát az 1930-as években élte. Zsáktelepülés jellegéből adódóan egyedülálló mintakincs alakult ki az évek során. Történetük során mindig akadt, aki a csipkézők vezéralakja lett. Az 1970-es években hanyatlásnak indult, csak összefogással lehetett megmenteni. Olyan erős ez a törekvésük, hogy az 1996/97-es tanévtől az iskolai oktatásba is bevezették, így ma már minden felsős helybéli leány kitanulja a csipkeverést. 2022-ben régi vágyuk teljesült, egy állandó kiállításon hirdethetik, hogy kincsük egykor világhírű volt.

Egy történet szerint a nemeshanyi kovács lánya (aki 1904-ben született) a csipkevarrást könyvekből tanulta meg, később ez lett a megélhetése, sőt az 1937-es párizsi világkiállításon egyik munkáját díjazták. A tudás a feledés homályába veszett volna, ha a faluban néhány csipke, mintakarton nem került volna elő a padlásokról. Az utódoknak már rajzokból, csipkékből, emléktöredékekből kellett megfejtenie a technikát, és kiragadni a feledés homályából. A történetet a Nemeshanyi Hagyományőrző Csipkebarátok képviselőitől ismerhették meg az érdeklődők.

Számunkra talán legkevésbé ismert a Magyarkanizsáról, Vajdaságból érkező Kreativa (korábbi nevén Madeira) kézimunka csoport munkája. A kis létszámú csoport rendkívüli energiákkal dolgozik. Hímzések, csipkék, használati és dísztárgyak születnek a tagok keze által. Nehéz lenne mindent felsorolni, mert nagyon széles az érdeklődési körük. A hagyományos hímzések mellett (tűfestés, horgolás, frivolitás stb.) modern technikákat is kipróbálnak (nemezelés, papírfonás, drótékszer stb.). Számos díjat is birtokolnak. Számukra egy a lényeg, összegyűlni és alkotni.

Aki lemaradt a höveji „csodák hétvégéjéről”, ne búsuljon, mert a jelszó: Jövőre, veletek, ugyanitt! Addig is érdemes ellátogatni a felújított Csipke Múzeumba, ahol a bölcsőtől az oltáron át az ablakig mindent csipkébe öltöztettek a szorgos kezű hövejiek.

Szöveg és képek: SzaSzi

Fotógaléria: II. Csipketalálkozó Hövejen

Szabó Szilvia fotói

85 kép