Műhely 2022/2

Berente Erika folyóirat-ajánlója

muhely-folyoirat-2022-2

Megjelent a győri Műhely folyóirat idei második száma. A küllemében a megszokott jegyeket hordozó kiadvány tartalmában megújulni látszik: még nagyobb teret kapnak benne a lírai alkotások; helyi kötődésű művészek sokasága illusztrálja; új, tehetségkutató rovatra figyelhetünk fel, s örömteli módon helytörténettel foglalkozó írásokkal is találkozhatunk a lapokon.

A szám egy rövid, de nagyon fontos írással, dr. Pápai Emese az Art World Hungary Egyesületet ismertető cikkével kezdődik. A Győr Művészetéért Díjas civil művészeti szervezet 2013 óta működik. Célja a kortárs vizuális kultúrára épülő inspiráló szellemi platform megteremtése itthon és a Kárpát-medencében. A szerző dióhéjban összefoglalja az egyesület 10 éves működésének történetét, majd a tagok szakmai életrajzával zárja írását.

Jártak már valaha a szomszédos Szlovéniában? Olvastak bármit is szlovén szerzőtől? Ez utóbbit pótolhatják a Műhely segítségével. Edvard Kocbek a XX. század kimagasló szlovén gondolkodója, költője, írója volt. Ki vagyok? című írása egy költeménnyel kezdődik, majd egy memoárral folytatódik. Kocbek aktívan politizált. Jelen írásából képet kaptunk tetteinek mozgatórugóiról, nemzetképének formálódásáról, a marxizmussal kapcsolatos kételyeiről, a szlovén nyelv (mint nemzetalkotó tényező) válságáról, a napló műfaj fontosságáról, keresztény hitéről. Írását egy „imával” zárja. Egy olyan ember gondolatait ismerhetik meg, aki 1951 után politikai és kulturális elszigeteltségbe kényszerült, s csak Heinrich Böllel való kapcsolata mentette meg a bebörtönzéstől.

Aztán versek sorjáznak a lapokon. Mellbe vág Kapecz Zsuzsa A feledés kapuja című költeménye. Majd Meliorisz Bélával mélázhatunk időről és szerepekről (Mégis mindent). Kiss Judit Ágnes Halloween-je rímel Kapecz Zsuzsa versére, a Jóléti államot olvasva pedig összeszorul a gyomor.

A folyóirat következő nyolc oldalán található a korábban említett győri vonatkozású téma. Kovács I. Gábor és Takács Árpád, a polgári korszakban (1848-1944) élt két győri születésű, szakterületükön elismert egyetemi tanár részletgazdag életrajzát közli. Az első írásban szereplő Kőnig Gyula matematikusról Rados Gusztáv így nyilatkozott: „A Bolyaiak óta hazánk legtehetségesebb, érdemekben és sikerekben leggazdagabb kutatója volt a matematikai búvárlat terén.

A másik jeles személyiség, Riesz Frigyes világhírű matematikus szintén városunk szülötte volt. Ő vezette be a matematikába a topologikus tér fogalmát, ő volt a funkcionálanalízis egyik megalapítója. Legnagyobb felfedezése a Riesz-Fischer tétel volt, amelynek révén bebizonyosodott, hogy az elméleti fizika Heisenberg-féle kvantummechanikája a Schödinger-félével egyenértékű. E nagy jelentőségű tény bebizonyítására a régi Riesz-féle tétel szolgáltatja az alapot. S ez az ember éppen csak túlélte a holokausztot. 2010-ben posthumus Magyar Örökség-díjat kapott. Emléktáblája a Kazinczy u. 20. számú ház falán látható.

A lap frissen indított, Tehetségkutató Műhely című rovatában az 1996-os születésű, jelenleg Pesten élő Szilágyi Máté zavarba ejtően őszinte, fájdalmas képekben gazdag verseit olvashatják. Kövessék az ifjú költő pályáját!

A költeményeket Egressy Zoltán érdekes hangulatú és nyelvezetű kisprózája követi, majd ismét versek Szentirmai Mária, Villányi G. András, Boda Magdolna, Gellén-Miklós Gábor, Horváth Florencia, Márton Ágnes, Győri László és Szabó Dárió tollából.

A magyar verseket a kortárs világirodalom képviselője, az elismert máltai szerző, Oliver Friggieri Egy sötét, viharos éjjel című novellája követi.

A folyóirat négy recencióval – Karátson Endre Más szóval; Meliorisz Béla Vagyunk örökké; Mészáros Urbán Szabó Gábor A győri regény és Bognár Péter Hajózni kell, élni nem kell – zárul. Ezen írásokat Radnai Dániel Szabolcs, Görföl Balázs, Ujlaki Csilla és Domán Edit jegyzi.

Ha személyesen nem ismerik a folyóirat szerkesztőgárdáját, az utolsó oldalon látható portrék és kivonatos szakmai életrajzok segítenek a tájékozódásban.

Berente Erika

2022.08.31