Lehallgatni arany

Jean Seberg minden rezdülése – filmkritika

seberg-film

Vannak forgalmazók, akiket nem kötnek az anyastúdió által megadott határidők és bevételi elvárások, így simán megtehetik, hogy behoznak egy 2 éves filmet. Kristen Stewart még Diana Spencer előtt bújt az ugyancsak tragikus sorsú Jean Seberg bőrébe, és úgy néz ki, jól állnak neki ezek a szerepek.

Jean Seberg (1938-1979) olyan filmekben játszott, mint a Szent Johanna, a Jó reggelt, búbánat!, Az ordító egér, a Kifulladásig, a Pendulum, a Lilith, az Airport vagy a Merénylők. A svéd, német és angol felmenőkkel bíró színésznő egy helyettesítő tanár és egy patikus gyermekeként látta meg a napvilágot az iowai Marshalltownban. Egy hónappal 18 éves kora előtt 18 ezer jelentkező közül választották ki Szent Johanna szerepére, az igazi sikert Jean-Luc Godard Kifulladásig című filmje hozta el számára. Több mint 30 filmet forgatott Európában és Hollywoodban, az életből mindössze 40 év adatott meg neki, amikor vitatott körülmények között elhunyt (halálát a mai napig öngyilkosságként kezelik). Háromszor ment férjhez, két gyermeke született, egy BAFTA- és egy Golden Globe-jelölést tudhat a magáénak.

seberg-film

1968-ban Seberg (Kristen Stewart) – a fia és a férje nélkül – Párizsból az Egyesült Államokba utazik. A repülőgépen tanúja lesz, amint Malcom X unokatestvére, Hakim Jamal (Anthony Mackie) balhézni kezd a személyzettel, mert afroamerikaiként nem ülhet a fehérek közé. Seberg rendezi a dolgot, majd a leszállás után csatlakozik a Fekete Párducok rögtönzött tüntetéshez, ezzel felhívja magára az FBI figyelmét. Ettől kezdve állandóan megfigyelik és lehallgatják. Hogy Jamal mennyire volt karizmatikus és Seberg mennyire naiv, nem tudjuk, mindenesetre a színésznőnek több veszítenivalója volt. Bár a feketék folyamatosan éreztetik vele, hogy ő csak egy fehér celeb, aki a lelkiismeretét próbálja nyugtatni az adományaival, mégis kitart amellett, hogy helyesen cselekszik, és ezt mindenki köteles tudomásul venni és elfogadni.

Jóval 9/11 előtt járunk, de a hidegháború és az erősödő polgárjogi mozgalmak okozta paranoia miatt a hatóságok látókörébe került emberek életébe már ekkor durván (a demokrácia alapelveit megsértő módon) beavatkoztak. Bizonyára mindenki hallott a különböző kongresszusi meghallgatásokról és azokról az esetekről, amikor elég volt csak azt mondani valakire, hogy pl. kommunista, és az illető máris elvesztette az állását, a barátait, sokszor még a rokonai is elfordultak tőle.

seberg-film

Seberg a rá nehezedő nyomás alatt hibát hibára halmoz, sorra hozza a rossz döntéseket, pedig igazából semmi rosszat nem tett. A világ sokat változott azóta, de a megfigyelések, lehallgatások, lejárató kampányok és karaktergyilkosságok nem szűntek meg, országa válogatja, mi jár azért, ha valaki rosszul fogalmaz, rossz helyre teszi az ikszet vagy rossz helyre adakozik. A film ugyan 2019-es, de aktualitásából semmit nem vesztett, a múltat és a jelent összevetve csak a technika fejlődött és a hírek jutnak el gyorsabban mindenkihez. A helyreigazítási perek kimenetele ugyanakkor már nem érdekli az embereket, az érintett médium pedig elintézi a dolgot egy apróbetűs lábjegyzetben vagy a késő esti műsorsávban.

Kristen Stewart – aki némiképp hasonlít Jean Sebergre – ismét bebizonyítja, hogy jó színésznő, de minden vele dolgozó rendezőnek csak azt tudom ajánlani, beszéltesse és mozgassa, mert ha csak úgy van a vásznon, akkor bizony előjön belőle Bella Swan, az meg sem neki, sem nekünk nem jó. Benedict Andrews rendező 2016-os Una című filmjét itthon nem láthattuk moziban, pedig Ben Mendelsohn, Rooney Mara, Riz Ahmed, Tara Fitzgerald és Ruby Stokes is játszanak benne. A kritikák megemlítik a színház világából érkező rendező tehetségét, de azt is, hogy a tiltott szerelem témájából egy sokkal erősebb filmet is ki lehetett volna hozni. Andrews és Stewart ezért a filmért is több díjat és jelölést is kaptak, a téma hasonló, mint ahogyan a végeredmény is, ami ugyancsak lehetett volna egy sokkal erősebb film.

seberg-film

A Seberg rengeteg problémát felvet az emberi jogokkal, a demokráciával, a szabadsággal kapcsolatban, és ha éppen van rá időnk, még el is gondolkodtat, de nem elég erős ahhoz, hogy mély nyomokat hagyjon bennünk, pedig – valóban – nagyon aktuális. Összhatását tekintve olyan, mint egy izgalmasabb krimi a hetvenes-nyolcvanas évekből, és talán éppen emiatt nem érezzük át, hogy mennyire rólunk, a mi világunkról van benne szó. Senkit nem beszélek le róla, mert igenis működik és kikapcsol; ha valakit érdekel ez a korszak és a jelennel való párhuzam, az még szórakoztatóbbnak fogja találni.

Hujbi
Forrás: hetediksor.hu

2022.08.16