A felsorolást oldalakon át lehetne folytatni, de ha egy szóval kellene jellemezni a világégés számtalan aspektusát, az a monumentális lenne. Az első világháború nagy háborúként élt a kortársak emlékezetében, a második világháborúra elfogytak a jelzők. A korszakot feldolgozó filmalkotások, regények is előszeretettel nyúltak ehhez a perspektívához, kevesebb figyelmet szentelve a hátországban zajló folyamatokra, a frontvonalak mögötti mindennapokra.

Ian Sayer és Jeremy Dronfield kötete ez utóbbi kategóriába tartozik. A történet még azok számára is ismeretlen lehet, akik viszonylag sokat tudnak a második világháborúról. A frontvonalak vészes közeledte arra sarkallta Adolf Hitler birodalmi kancellárt, hogy a legértékesebb foglyokat – magas rangú szövetséges katonatiszteket, kémeket, politikusokat, német ellenzékieket és családtagjaikat – a német lágerekből gyűjtesse össze és szállíttassa az olasz Alpokba. A döntést az motiválta, hogy alku tárgyaként használhassák a túszokat a háború végén. Az SS parancsot kapott, a katonai helyzet romlása esetén végezzék ki a százharminckilenc túszt.

A szerzők az úgynevezett prominensek drámájának történetét mutatják be, csúcsra járatva a tényirodalom eszköztárát. A forgatókönyvet ugyan a történelem írta, de tanítani való, ahogy Sayer és Dronfield összegyúrta azt a hatalmas információ- és adatmennyiséget, amire a kutatómunka során akadtak. A tökéletes arányérzékkel adagolt izgalom és feszültség, a dramaturgia azonnal magába szippantja az olvasót, és az utolsó oldalig nem is engedi. Sőt, alig várja, hogy a történet lezárta után rögvest az epilógust lapozhassa, ahol a túszok utóéletéről számolnak be részletesen.

A szerzőknek talán nem titkolt szándéka volt történelmi igazságtételt szolgáltatni Harry Day brit repülőalezredesnek is, aki részese volt az 1963-ban bemutatott, A nagy szökés című hollywoodi háborús film által feldolgozott hadifogoly-kitörésnek is. A mozinak köszönhetően kultikus státuszba emelkedett a nagy szökés, szerves részévé vált a brit háborús mitológiának, holott a valóságban kudarcba fulladt kísérletről lehet beszélni, a résztvevők nem érték el kitűzött céljaikat. Az egyik hadifogoly pedig katonai őrültségként jellemezte az ötven elfogott szökevény kivégzésével járó, nagynak semmiképp nem nevezhető próbálkozást.

Day személyét nem említik a filmben, pedig kalandos élete és a prominensek sorsa alakulásában betöltött meghatározó szerepe két sorozatot is megérdemelne. Részt vett az első világháborúban, majd a második világháború kitörése után alig egy hónappal esett német fogságba. Személye mellett számos egyéni sorsot megismerhetünk. Feltűnik Ausztria volt kancellárja, Kurt von Schuschnigg, az egykori francia miniszterelnök, Léon Blum, miniszterek, bankárok, de epizódszereplőként egy magyar különítmény is megjelenik a történetben, köztük Kállay Miklós miniszterelnök és ifj. Horthy Miklós is. De nemcsak a túszok életébe nyerünk bepillantást, hanem az őket fogva tartók előélete, motivációi is szépen kidomborodnak. A háború végórájára jellemző zűrzavaros időszakban legtöbben, a fanatikus nácikat leszámítva, a bőrük megmentésére gondoltak. Így adódtak olyan groteszk helyzetek, hogy az SA, SS, Gestapo és a Wehrmacht akár fegyveres konfliktusba is hajlandó volt keveredni egymással a túszok sorsát illetően.

A sok szereplő, a párhuzamosan futó sorsok, történetszálak és a háttérül szolgáló világpolitikai események olyan mennyiségű információt zúdítanak a gyanútlan olvasó nyakába, hogy lesznek, akik eltévednek a nevek, funkciók, események labirintusában. Említhetjük továbbá, hogy az amúgy szép számú hivatkozás is nem lábjegyzetként, hanem végjegyzetként szerepel, ezért folyamatosan lapoznunk kell, ha kíváncsiak vagyunk a forrásra.

Mindezek nehezíthetik az amúgy nagyon olvasmányos, izgalmas és drámai történet minden szálának alapos megértését, de ha sikerül rendet vágni a sorok között, egy olyan zseniális háborús dokumentum-irodalmat olvashatunk, amelynek sikerült az a bravúr, hogy regényes, befogadható formában adjon vissza egy eddig méltatlanul mellőzött második világháborús túszdrámát.

Sólyom István
Forrás: olvasoterem.com