A szerző egy sor valós, történelmi figurát is felvonultat, ez egyedi hangulatot és egyfajta izgalmat kölcsönöz a regénynek, főleg ha tudjuk, hogy ki kicsoda. A címbéli macska is jelen van (egyébként minden fejezet elején van egy rajz róla – Paul O. Zelinsky illusztrációi), de nem kap különösebb szerepet. Ilyen szempontból a Da Vinci szekrénye találóbb cím volna.

A történet az első fejezetekben a reneszánsz kori Rómába, 1511-be kalauzol, és egy bizonyos Federico Gonzaga nevezetű fiú a főszereplő, aki II. Gyula pápa túszaként él az Apostoli Palotában. Nem a szó mai értelmében vett túsz; azért tartják Rómában, hogy biztosítsa a családja hűségét Őszentsége iránt – egyébként egy villában lakik, saját tanára van, és szabadon mozoghat szinte bármerre a palota falain belül. Művészek veszik körül (Michelangelo épp akkor dolgozik a Sixtus-kápolna freskóján, és Raffaello, a festő is folyton felbukkan) és építészek nyüzsögnek mindenfelé, akik a villát a palotával összekötő hosszú folyosón dolgoznak, deszkákat és bútorokat halmozva fel mindenfelé. Így kerül oda egy rejtélyes szekrény is, amelyet állítólag maga Leonardo Da Vinci készített, s amelyből egyik éjszaka, éppen amikor Róma harangjai éjfélkor sorban megszólalnak, egy különleges ruhába öltözött férfi lép ki. Kiderül, hogy ő Herbert Gubanc New Jersey-ből, a 20. századból. Innentől kezdődnek a kalandok: a kisfiú Raffaello-rajzokat lop el Herbertnek (aki mindig pontban éjfélkor jön elő a szekrényből), ő pedig mogyorós csokival fizet értük, amit még nem is ismernek a kora 16. századi Rómában. Aztán pár fejezet után ugrunk egyet az időben, a cselekmény hirtelen a jelenben folytatódik, ahol Bee, egy New Jersey-i tizenegy éves kislány a főszereplő, és egy macskának köszönhetően fedezi fel előbb azt a rajzot, amelyen ő látható (és amelyet feltehetően Raffaello készített a 16. században), majd a szekrényt az emeleti szobában, amely 1511-be repíti, abba a korba, amikor Raffaello még nem rajzolta meg a portréját. A történetbe szőtt csavar a két tizenegy éves gyereket kettős feladat elé állítja: Beenek meg kell győznie Raffaellót, hogy rajzolja le őt, és szignózza a portrét, különben a jövő nem úgy alakul, ahogy Bee ismeri, Federicónak pedig meg kell győznie Michelangelót, hogy térjen vissza Rómába, és fejezze be a Sixtus-kápolna freskóját.

Aranyos a regény alapjául szolgáló történet, amelyet Murdock a könyv első lapjain oszt meg az olvasóval. Egy évszázadokon keresztül fennmaradt pletyka szerint Raffaello, a festő beosont a Sixtus-kápolnába, hogy meglesse Michelangelo félkész freskóját. A legendát a szerző a gyerekeivel 2008-ban osztotta meg először, amikor a család egy római utazáson vett részt. Tíz éven át próbálta az anekdotát könyv formába önteni, sikertelenül. Végül „rábukkant” Federico Gonzagára, és hirtelen összeállt a kép. Az időgép segítségével beleszőtte Beet, a New Jersey-i kislányt, és kész is volt a Da Vinci macskája.

A könyvet külföldön 8-12 éves gyerekeknek ajánlják, Magyarországon inkább a 10-14-es korosztálynak. Szerény véleményem szerint 14 alatt csak kevesen fogják élvezni a regényt, főleg a kissé csavaros történet miatt. Elsőre nekem is nehezen állt össze a kép: hogy mi a szerepe Beenek, hogyan lesz az, ami nem lesz, és mi kell ahhoz hogy ne az történjen, ami egyébként történne. A nyelvezete amúgy egyszerű, a sztori olvasmányos, a karakterek pedig a maguk egyszerűségében is szerethetőek. Egyikük sem kap túl mély ábrázolást, de elsősorban nem ezt várjuk egy olyan könyvtől, amely 12-15 éveseknek szól. Kalandot, izgalmakat, lenyűgöző helyszínt, érdekes, létező szereplőket viszont igen, és ezekben nincs hiány. Utóbbiak által enyhén oktató jellege is van a könyvnek, de én éppen ezen a ponton éreztem úgy, hogy nyújthatna többet is a kötet. Bár a szerző az olvasónak írt bevezetőben és az utószóban is említi Michelangelót, Federico Gonzagát és Raffaellót, szerintem izgalmasabb az olvasmány, ha a gyerek úgy veszi kézbe, hogy tudja: a könyv lapjain megelevenedő szereplők egy része ki volt, mit csinált. Attól talán még közelebbinek érzik a történetet, még inkább bele tudják élni magukat. Szerintem egy kissé bővebb életrajz a fontosabb valós személyekről elfért volna a bevezetőben. Ha van rá lehetőség, a regényt egy gyerekeknek szóló, a reneszánsz kori Rómát bemutató könyvecskével együtt adnám a kis olvasó kezébe.

A regény olvasása jó eséllyel kérdések egész sorát fogja ébreszteni a kicsikben, noha ez attól is függ, hogy hány évesen olvassa a gyerek a könyvet. Teljesen természetes dolog, és a válaszokkal szélesíteni fogja a látókörét, megismeri a reneszánsz kori Rómát, annak építkezését, a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóját, Michelangelót, Raffaellót stb. Szülőként talán készüljünk olyan kérdésekre is, hogy milyen az, ha valakinek két anyukája van – lévén, a szerző egy ilyen vonalat is belopott a regénybe. Szinte teljesen jelentéktelen, csak éppen megemlíti, nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, és nem fűz hozzá magyarázatot (mert Beenek természetes, hogy két anya van mellette, a középkori barátja pedig nem is kérdez rá, hogy az milyen), de nem lepődnék meg, ha a gyerekeknek feltűnne ez az apróság.

Catherine Gilbert Murdock (1967) az Ízek, imák, szerelmek szerzőjének, Elizabeth Gilbertnek a testvére. Dél-Karolinában született, és egy connecticuti farmon nőtt fel. Már ötéves korában arról álmodott, hogy felnőttként író lesz. Az első regénye 2006-ban jelent meg. Magyarul a mostani mellett a Fiú könyve című regénye olvasható (Manó Könyvek, 2020), amelyért 2019-ben rangos gyerekirodalmi elismerést kapott. Napjainkban Philadelphiában él a férjével és két gyerekével.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com