Nem csak gyerekeket vártak a győri könyvtárba, a modern technika erre a délelőttre elhozott csodáit korosztályi korlátok nélkül bárki kipróbálhatta, hogy saját szemmel, sőt mi több kézzel/kézből szembesüljön azzal, hogy immár a jövő útján járunk, méghozzá páros lábbal. Erre a legjobb példa a 3D nyomtatók működésének technológiai folyamata, amelyet egy „házi méretű” készülékkel prezentáltak a bemutató előadói. A PLA típusú, kukoricakeményítő alapú bio-műanyagot használó eszköz „ehető”, lényegében környezetbarát (2 év alatt természetben lebomló) tárgyakat állít elő a háromdimenziós nyomtatás során. Az anyagot, ami 215 Celsius-fokon olvad meg, egy tekercsről adagolva vezetik be a gépbe, ahol egy tölcsérből folyékony állapotban kerül a gyártási felületre. A nyomtató apró motorok által hajtott „feje” folyamatosan, három dimenzióban mozogva rajzol, épít a betáplált programsablonnak megfelelően rétegeket egymásra, miközben a tálca, amelyre a nyomtatandó tárgy készül, mindig egy kicsit lejjebb ereszkedik.

Ezzel az eszközzel különböző, színes dísztárgyak, ajándékok (pl. figurák, poharak, képkeretek, maszkok… stb.) készíthetők, igazi határt csak a fantázia szabhat. A gyártási programon belül állítható például – az anyag- és időspórolás szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható – „sűrűsége” is az elkészülő tárgyaknak. A véglegesítési idő, amely alatt megszületik egy-egy modell, a komplexitás és a méret függvényében eléggé változó, az intervallum mondjuk 30 perctől másfél órán keresztül 2-3 napig, vagy akár hetekig is terjedhet. Az itt bemutatott nyomtató maximum 20x20x25 centiméteres tárgyak előállítására alkalmas, ezen méreteken felül csak több darabban, az egyes részek egymás után készíthetők el. A 3D nyomtatás technikája és technológiája az elmúlt évek során az élet majd minden gyártási folyamatára kiterjedt, így az apró, „haszontalan” tárgyakon túl mára például alkatrészek, szerszámok, protézisek vagy akár komplett épületek előállítására is alkalmas. Sőt, a biológiai, szerves „termékek” létrehozásában is sikerrel használják már: az orvostudomány tekintetében (az összetettség miatt) az emberi agy, tüdő és máj kivételével bármilyen szerv, csont, bőr előállítható vele!

A bemutató másik három „csodabogara” sem volt kevéssé érdekes. A kereskedelmi forgalomban kapható, LEGO® Technic elemeiből épített, programozható robot például arra volt képes, hogy különböző legókockák színének és sorrendjének „megtanításával” sikeresen válogatta külön csoportba a színek szerint összetartozó elemeket. Ez a „játék” bátran ajánlható az informatika iránt érdeklődő gyerekeknek, hiszen számtalan különböző program írható erre az apró számítógépre, és lego-jellegénél fogva bármilyen „robot” is építhető belőle a hagyományos elemekkel.

Igazi „külső” látványosság volt a távirányítható, négy propelleres kis drón levegőbe emelkedése, ahogyan az apró motorok zümmögésével manőverezett a helyiségben. Persze nem árt óvatosan bánni ezzel az eszközzel, mert csekély súlyánál és törékeny felépítésénél fogva könnyen megsérülhet, ha nekimegy valaminek vagy lezuhan a földre. „Belső” látványosságnak pedig ott voltak a virtuális valóság szemüvegek (virtual reality – VR), amelyek háromdimenziós szimulációs szórakozást kínáltak a rajtuk futtatott programok segítségével. Felnőttként is élmény volt hegyek közti hullámvasúton száguldani egy 360 fokos, teljes körbetekintésű „világban”, ahol kisebb-nagyobb, szelídebb-veszélyesebb dínók mellett és között haladtam el a kocsimban ülve. Ezek az eszközök manapság roppant széles (minőségi) választékkal kaphatók már, és számtalan szimulációs program, videó tekinthető meg velük teljes valóságélményt kínálva.

Szóval a jövő idén is itt volt a győri könyvtárban egy utazó digitális bemutató képében, amelyek eszközeinek az életünkben történő még szélesebb kiteljesedése már messze nem a tudományos fantasztikum világa.

Szilvási Krisztián
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Utazó digitális élményközpont a győri könyvtárban

Vas Balázs fotói

34 kép