Spanyolország és Anglia konfliktusa korábbi keletű és sokrétű, az 1580-as évek közepére ellenségességük hadüzenet nélküli háborúvá fajult. Sokan vallási feszültséggel magyarázzák ezt, Véres Mária halála után ugyanis Anglia erősen katolikusellenessé vált, ez pedig a bigottan katolikus spanyoloknak nem tetszett. A világbirodalomnak számító Spanyolország sértésként értékelte azt is, hogy korábban I. Erzsébet angol királynő visszautasította II. Fülöp spanyol király házassági ajánlatát. A kapcsolat elmérgesedését mégis leginkább az okozta, hogy Erzsébet támogatta mind a spanyol hajók elleni kalózakciókat, mind a spanyol fennhatóság ellen lázadó németalföldi elszakadási törekvéseket. II. Fülöp – apja V. Károly, akinek több földrésznyi birodalma felett „soha nem nyugodott le a nap” – a spanyol szuperhatalomban bízva azt tervezte, hogy felépíti a valaha volt legnagyobb flottát, behajózva a La Manche-csatornára megsemmisíti az angol flottát, ezzel csapást mér Angliára.

1584-ben megkezdték a flotta felszerelését, az előkészületeket. Vezetésével a lepantói csata (1571-ben a földközi-tengeri török hajóhadat verte meg) győztes hadvezérét, a tapasztalt és határozott Alvaro de Banzánt, Santa Cruz márkiját bízta meg. A haditerv lényege tehát a tengeri fölény megszerzése lett volna, de Fülöp király ennél jóval ambiciózusabb volt. Néhány kikötő elfoglalásával fedezték volna az Alessandro Farnése (Párma és Piacenza hercege) parancsnoksága alatt Németalföldön állomásozó csapatokat, hogy átkeljenek Angliába, és a hajókon szállított több tízezernyi katonával egyesülve könnyűszerrel leigázzák a szigetországot. A megvalósítást illetően az ellentmondást nem ismerő uralkodó leginkább Istenben és katonái bátorságában, önfeláldozásában bízott, sem a célok kivitelezhetetlenségét, sem tapasztalt tengerészeinek rosszallását nem volt hajlandó észrevenni. Pedig a sokat látott parancsnokai is felismerték a hibákat, hiányosságokat, például, hogy Anglia partjain egyáltalán nincs vagy nincs ekkora hajóhad befogadására alkalmas kikötőhely, vagy hogy a mély merülésű spanyol hajók lomhák, kevéssé manőverezhetők, nehezen lavíroznak a partok, a veszedelmes homokzátonyok mentén, szél ellen egyáltalán nem tudnak vitorlázni stb. Nagyobb baj, hogy a vezénylő admirális, Santa Cruz tengernagy még az indulás előtt meghalt, a helyébe kerülő új parancsnok, Medina Sidonia herceg pedig sem tengerészeti, sem katonai tapasztalatokkal nem rendelkezett.

Felmerülhet a kérdés, hogy egy ekkora méretű „szervezkedésről” tudtak-e az angolok. Bizony, ezt már nehéz lett volna titkolni. A figyelem elterelésére, Fülöp utasítására 1588 februárjában Párma hercege béketárgyalásokat kezdett Erzsébet megbízottaival. Természetesen ez csak színjáték volt, s az elhúzódó egyeztetések kezdtek gyanússá válni. Miben bízhattak az angolok? Hadvezetésük tisztán látta a spanyol szárazföldi erők fölényét, így tengeri flottájuk erejére hagyatkozhattak, amelynek létszáma meghaladta az Armadáét. Valójában a királynő hajóinak nagy része hadi szolgálatra kötelezett kereskedőhajóból állt (182 hajóból 34 hadihajó). A hadvezetésben többen egy új taktikában bíztak, lényege, hogy gyors manőverezéssel az ellenségtől kellő távolságba húzódva lövik annak hajóit a megadásig, vagy éppen az elsüllyedésig. (A középkori hadviselés szerint az időben rövid tüzérségi tűz után az egymás mellé kormányozott hajók legénysége közelharcban döntötte el a csata kimenetelét.) Az új stílus miatt jól irányítható vitorlásokra, korszerű ágyúkra és jól képzett tüzérekre volt szükség. A hadvezetésükben viszont senki nem rendelkezett ehhez megfelelő tapasztalattal. A szükséges mennyiségű hadianyag előállítása és elosztása is sok problémába ütközött.

Közben szépen gyülekezett a spanyol flotta. Hatalmas erőt gyűjtöttek össze: a király lajstroma szerint összesen 8052 tengerész, 18973 katona és 2088 evezős utazott a fedélzeten, plusz még 146 nemesúr népes szolgaseregével és 180 pap. A flotta összesen 2431 kisebb-nagyobb ágyút hordozott, és hozzájuk nagy mennyiségű lőport, valamint 123.790 kő- és vas ágyúgolyót. A hajókat gondosan ellátták 6 hónapra elegendő élelmiszerrel. Ennek ellenére – források szerint – az emberek olyan nyomorúságos körülmények között tengődtek, hogy az már a hadrafoghatóságukat veszélyeztette.

A legyőzhetelennek hitt hajóhad 1588. május 11-én hajnalban kifutott Lisszabon kikötőjéből. Élelmiszerük hamar megromlott, vizük megposhadt, de az igazi csapás ezután következett. Június 19-én La Coruna öblébe érve kegyetlen vihar csapott le rájuk, szétszórta a flottát, a hajók zöme eltűnt a tengeren. Pár nap kellett hozzá, hogy újjászerveződjenek. Egy biztos: már kevésbé magabiztosan folytatták útjukat. Június 26-án elérték a La Manche-csatorna bejáratát, de éjszaka újabb, még keményebb égiháború tombolt körülöttük. A viharban elsüllyedt egy nagy evezős gálya, egy másikat zátonyra sodort a szél a francia partoknál, egy nagy galleon és egy további gálya pedig nyomtalanul eltűnt. Kellett újabb három nap, hogy ismét összeverődjenek. Ennyi viszontagság után 29-én érték el a Lizard-fokot (Cornwall délnyugati csücskét), ami azt is jelenti, hogy az ellenséges parttól látótávolságban vitorláztak.

Augusztus 8. – ez lett a döntő összecsapás napja. A spanyolok derekasan helytálltak, de mindhiába, mert egy másik vihar söpört végig soraikon. Ezt kihasználva indítottak összehangolt támadást az angolok, ezzel megadták a kegyelemdöfést. A spanyolok számára nem volt menekvés! Csapdába estek. Egy újabb ütközet a teljes fizikai megsemmisülésükhöz vezetett volna, ezért úgy döntöttek, hogy megkerülik a Brit-szigeteket, körbehajózzák Írországot, és úgy vezetik haza flottájuk roncsait. Ám az 1588-as esztendő szokatlanul viharos őszi időjárása számos hajó vesztét okozta, a flotta szétszóródott, mindenki úgy próbált menekülni, ahogy bírt. Az óriási hadból 65 roncs tért vissza, az Armada 30 ezer fős legénységének kétharmada veszett oda. Az esemény hatására a Spanyol Birodalom szuperhatalma is megroppant, ugyanakkor kudarcuk hozzájárult Anglia mint tengeri nagyhatalom felemelkedéséhez. Erzsébet királynő pedig a győzelem emlékére kiadott érmére ezt a feliratot vésette: „Afflavit Deus et dissipati sunt”, vagyis „Szélvészt küldött az Isten, és a hajók szétszórattak”.

SzaSzi

Források: wikipedia, tortenelemcikkek.hu, 24.hu/tudomany, ntf.hu, mult-kor.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép.