1947-ben látta meg a napvilágot Nógrádi Gábor. Édesanyjának köszönhetően már ötévesen tudott írni és olvasni, kilencévesen születtek első versei. Még a középiskolában is titkolta, hogy szépíró szeretne lenni, amiben nagy szerepe lehetett annak, hogy családja nem tekintette megélhetést biztosító szakmának az írói pályát. Építőgépésznek tanult, ezt követően könyvtár-népművelés szakon szerzett főiskolai, majd egyetemi diplomát.

Első verse 1964-ben jelent meg a Kelet-Magyarország című napilapban, később az Alföld című debreceni folyóiratban. Riportjait húszéves korától közölte az Élet és Irodalom, majd novelláit a Forrás, a Napjaink és más lapok. Első kötetét 1973-ban publikálta Kéthátú életünkben címmel. Átütő sikert hozó ifjúsági regényét, a Gyerekrablás a Palánk utcábant 1983-ban adta ki a Móra. Legtöbb kötetéhez hasonlóan ez a könyv is számos kiadásban jelent meg.

29 éves korától dolgozott újságíróként, 1992-től lett szabadfoglalkozású író, aki 2000-ben az Év ifjúsági könyve, 2013-ban pedig Életmű díjat kapott az IBBY-től. Ugyanebben az évben a felnövekvő nemzedék irodalmi műveltségének alakításáért végzett kiemelkedő munkásságáért ő kapta a Janikovszky Éva-díjat is.

Koltai Róberttel több népszerű magyar mozifilmen is dolgoztak, melyek közül a legismertebb a Sose halunk meg. Ő írta a forgatókönyvét az 1995-ös Patika című tévésorozatnak, az 1999-es Hippolytnak, a 2000-es Meseautónak, a 2001-es Csocsó, avagy éljen május elsejének, a 2005-ös Egy szoknya, egy nadrágnak. Mikor egy interjúban arról kérdezték, hogy a film vagy a regény áll közelebb a szívéhez, egyértelműen a regényt jelölte meg, hiszen ennél a műfajnál a filmmel ellentétben minden rajta múlik: a siker és a bukás is.

„Egy költő előtt, aki látja a múltat és a jövőt, nem lehet titkolózni” – írta 2004-ben megjelent Gyerünk haza! című könyvében. Egy olvasója szerint Nógrádi Gábor a magyarok Mark Twainje, akinek írásait nyolctól nyolcvannyolc évesig mindenki élvezheti. És talán valóban a mindent látó szem, a végtelen empátia, amellyel bele tudja élni magát gyerek és felnőtt karakterei személyiségébe, teszi írásait – szókimondóan abszurd humorával fűszerezve – igazán szerethetővé minden korosztály számára.

Saját bevallása szerint gyerekeknek írni nehezebb, mint zsákban táncolni, hiszen azokat az értékeket, gondolatokat, amelyeket át szeretne adni, olyan formába, történetbe kell öntenie, ami nemcsak megragadja, de megtartja a gyerekek figyelmét, sőt még szórakoztatja is őket. Hogy ez sikerült-e neki? Egy olvasója, Alessana, ezt írta róla a moly.hu-n:

„Még 2010-ben volt szerencsém egy író-olvasó találkozón részt venni az író úrral és Gergely fiával, aki szintén örökölte édesapja mesélő tehetségét. Nagyon közvetlen volt velünk, jó hangulat jellemezte a beszélgetést, nagyon ért a gyerekek nyelvén. Az első magyar író példaképem, aki miatt fogékony lettem a magyar irodalomra, az írásra és az olvasásra.”

Nógrádi Gábornak számos terve van még a jövőre. Tavaly egyik fiával közösen elindította íróiskoláját az irosuli.hu oldalon. Folytatódik műveinek életműkiadása Ritter Ottó illusztrációival a Móra Kiadónál, amellyel évtizedek óta szoros kapcsolatot ápol. A csere (2020) és a Segítség, értem a kutyámat! (2021) után ebben az évben is jelentkezik új kötettel, Alattunk a kincs című regényével a Móránál, valamint átdolgozza A gonosz hét napja című kötetét is, amely új címen jelenik meg. 

Néhány idézet a könyveiből:

„A felnőttek is legalább úgy képzelődnek, mint a gyerekek. Csak ügyesebben titkolják.” (Gyerekrablás a Palánk utcában, 1983)

„A kistestvér megnevelésének egyetlen biztos módszere van: megvárjuk, míg felnő.” (Hogyan neveljünk…?, 1995)

„Az anyu az, aki nem ehet édességet, mert ő szuper csinos, és a levegőtől is hízik.” (Az anyu én vagyok, 2002)

„A szülők úgy voltak a komputerrel, mint az autójukkal. Kitűnően elvezették a kocsit, csak nem tudták egészen biztosan, hol van a motor.” (A bátyám zseni, 2006)

„Az a baj a szülőkkel, hogy azt hiszik, ha valamit a gyerekükkel megbeszélnek, akkor az meg van beszélve. Hatalmas tévedés. A gyerekkel csak azt lehet megbeszélni, a gyereket csak arról lehet meggyőzni, amit a gyerek is akar... Még egyetlen fiatalkorúval sem találkoztam, aki egy rövid és nyugodt beszélgetés után boldogan betermelte a tökfőzeléket, amit egyébként utált.” (A hó fogságában – Nézz rám, Mami!, 2013)

„A tanár úr úgy tett, mintha nem tudná, hogy a tiltás egy kamasz számára olyan, mint benzinnel oltogatni a tábortüzet.” (A mi Dózsánk, 2014)

Nógrádi Gábor nemcsak az emberi – családi, szerelmi – kapcsolatok titkolt vagy éppen groteszk oldalát mutatja meg kendőzetlen őszinteséggel, hanem humorral gazdagon átitatott társadalomkritikát is gyakran megfogalmaz, a gyerekek számára is jól érthető módon.

„Az iskolai ebéd akkor látott húst, amikor rám nézett.” (Hogyan neveljünk…?, 2005)

„A gyerekeket a szülők igyekeznek megóvni a boldogtalanságtól, hogy boldog gyerekkoruk legyen. Pedig a gyerekeknek csak akkor lehet boldog gyerekkoruk, ha a felnőtteknek boldog felnőttkoruk van.” „Parancsra csak diótortát jó enni, abból sem sokat.” (Gyerekrablás a Palánk utcában, 1983)

Móra Könyvkiadó

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.