„A könyv ötlete a pandémiával kezdődött, amikor az élet más síkra helyeződött” – mesélte Vizsy Ferenc, aki kilencedik könyvének középpontjába az „Embert” helyezte. Szerette volna megmutatni, mennyire sokfélék vagyunk, sokféle értékekkel. Ezért megszólaltatott zenészt, pedagógust, újságírót, művészt, orvost, könyvtárost, vállalkozót, sportolót, muzeológust, tudóst, vasutast és egy 40 milliós hitellel magára maradt kétgyermekes édesanyát is. Ismert emberek ismeretlen történeteit szintén tartalmazza a kötet, közelebbről megismerkedhetünk például Toldy Máriával, dr. Kandász Andreával és Zalatnay Saroltával.

Vizsy Ferenc élő ízelítőt adott a könyvben szereplő interjúkból. Elsőként Szabó Bélát kérte fel, hogy meséljen arról, miért is kezdett el tanítani. A fotóművész autodidakta módon tanult, és szeretné átadni nehezen megszerzett tudását. A szerző Erdélyhez fűződő kapcsolatáról is kérdezte Szabó Bélát, aki 2000 óta a gyönyörű vidék szerelmese, és azóta körülbelül ötvenszer járt ott. Indíttatása dokumentálni, megőrizni az utókor számára, ami még létezik.

Nagy Zsuzsannát, aki 32 éve a Győri Filharmonikus Zenekar tagja, többek között a zene üzenetéről kérdezte Vizsy Ferenc. A hegedűművész a közösségformáló erőt emelte ki: „Még a levegőt is egyszerre vesszük egy koncerten.” Gyermekkori álma volt, hogy zenekarban játszhasson. 13 évesen bekerült a Zeneakadémia ifjú tehetségek osztályába. Amikor lediplomázott, akkor rögtön Párizsban kapott lehetőséget, felvételt nyert az Európai Ifjúsági Zenekarba. Hatalmas élményt jelentő két évet töltött ott, majd szíve hazahúzta az azóta is hűséges Nagy Zsuzsannát.

Utolsó vendégként Ásványi Ilonát ismerhette meg a közönség (a fenti képen), aki nagy szeretettel és lendületes energiával mesélt az általa 2018 óta vezetett Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár történetéről és az ott fellelhető kulturális kincsekről, például egy 9. századi töredékről, és a legrégebbi hazai könyvről, amely a 13. századból származik. Azt is megtudhattuk tőle, hogy Magyarországon a pannonhalmi volt az első könyvtár, amelynek működésében voltak szünetek, újkori története 1802-ben kezdődött. Az első adat a gyűjteményről egy 1090 körüli Szent László oklevél, az első katalógus 70-80 kódexet sorol fel. Ezek közül sajnos egy sem maradt fenn.

Ásványi Ilona néhány perc alatt elénk varázsolta a könyvnyomtatás történetét, a pannonhalmi könyvtárat, ahol különleges „régi könyveket”, ősnyomtatványokat, valamint antikvákat őriznek. Ezek a kiadványok egyedi gondoskodást igényelnek, jelenleg épp egy 1389-es imakönyvet restaurálnak.

Vizsy Ferenc a valóban sokszínű és érdeklődést felkeltő beszélgetés során reményét fejezte ki, hogy könyvén keresztül kinyílhat az ablak a világra és önmagunkra. „Minden egyes írás egy-egy találkozás: történések, értékek és emlékek, vélemények és gondolatok, igaz mesék sorról sorra. Hiszem, hogy minden új ismeret új tudást ad és új lehetőséget teremt a számunka, és így leszünk mi egyre gazdagabbak.”

Szabados Éva
Fotók: Vas Balázs