A könyv bemutatásában Szívósné Vásárhelyi Zsuzsanna – mint beszélgetőtárs – segédkezett, az idézeteket Rádly Bernadett olvasta fel.

A kötet szerzője, Vusamazulu Credo Mutwa dél-afrikai zulu sangoma, azaz gyógyító. Családjában a katolikus életvitel és a hagyományos törzsi kultúra harcát élte meg. Később egy súlyos betegségből a törzsi gyógymódok segítségével épült fel, ezt követően fordult érdeklődése a zulu kultúra iránt. Igen hamar felismerte, hogy Afrika változik, és népének kultúrája hamarosan feledésbe merül. Mutwa kereste a módját, hogy megőrizze ezt az eltűnő kultúrát, és barátai azt tanácsolták neki, hogy írjon erről könyveket. Tollából számtalan kiadvány született, közülük elsőként az 1964-ben megjelent, s most bemutatott Indaba, gyermekeim című kötet.

Elmondása szerint Lehőcz Rudolf egész egyszerűen lenyűgözőnek, gyönyörűnek találta a kötetben olvasható történeteket. Úgy érezte, hogy meg kell ismertetnie velük a magyar olvasóközönséget. De nemcsak a varázslatos mondavilág történetfüzéreit akarta elérhetővé tenni, hanem tenni akart azért, hogy a fekete és a fehér emberek jobban megismerhessék egymás kultúráját, gondolkodását.

A mű fordítása hosszú időt vett igénybe, ami nem meglepő, hiszen egy 626 oldalas kötetről beszélünk. A szöveg túlnyomó része próza, de találunk benne lírai betéteket is: a könyv rögtön egy verses eredetmítosszal indul. Lehőcz Rudolf Nagy László fordítói alapelvét követve sikeresen megbirkózott a műfordítói feladattal is.

A kötet négy könyvre tagolódik. Az eredetmondákat törzsi történetek követik, majd az idegenekről szóló mondák sorjáznak, s a befejező, negyedik rész a néprajzzal foglalkozik. Az utolsó, terjedelmes rész különösen értékes, hiszen a „bantu” névvel illetett népcsoportok vallásáról, hiedelmeiről, tudásáról ad képet az olvasónak.

A kötet közel hatvan éve íródott. Jogos tehát a moderátor kérdése: Élő-e még a folklór Afrikában? „A hagyományos értelemben vett törzsi kultúra felbomlott, alapjaiban változott meg az ott élők életvitele, de a varázslás, a szertartások, az ünneplés és különösen a tánc az afrikai mindennapok része ma is” – véli Lehőcz Rudolf.

A beszélgetés záróakkordja a kiadás nehézségeiről szóló eszmecsere volt. Mint megtudtuk, hosszú utánjárást igényelt a szerzői jogok kinyomozása, az amerikai borítóterv megszerzése is. A kötet megjelenését a Palatia Nyomda és Kiadó Kft. szponzorként segítette. Támogatásuk nélkül nem jelenhetett volna meg a könyv. Köszönet a segítő kézért!

Berente Erika
Fotók: Vas Balázs