Az új anyagból készült esőkabátok az évtizedek alatt egyre tökéletesebbé és praktikusabbá váltak, melyben nagy szerepe volt Thomas Burberry-nek. Az angol textiliparban ismert üzletember olyan anyagból készült ruházat fejlesztésén dolgozott, amely horgászathoz és vadászathoz egyaránt viselhető volt. A vízálló gyapjúból készült sportruhái nagy sikert arattak a középosztály és a vidéken élők között. Az esőkabát és a vízhatlan sportruha az európai kontinensen csak az első világháborút követően vált népszerűvé. Burberry esőkabátjának a karrierje 1914-ben, az első világháború kezdetekor indult, amikor hirtelen megnőtt a kereslet a vízhatlan anyagok iránt. Miután Burberry addigra kifejlesztette vízálló termékeit, a brit hadvezetés szerződést kötött vele esőálló kabátok gyártására. A háború véget ért, ám az esőkabát továbbra is népszerű maradt. Az esőt és viharos időt keményen álló kabát a hölgyek körében is kezdett ismertté válni, akik nemcsak a rossz időben, hanem az autós túrákon is szívesen viselték az egyre több színben pompázó, divatosan szabott darabot.

Kabátreklám 1939-ből (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

„A mai esőköpeny nélkülözhetetlen darabja nemcsak az elegáns luxusdáma gardróbjának, hanem a legegyszerűbb polgári nőnek is. Hogy milyen fejlődésen ment keresztül az esőköpeny, mint divatcikk, azt legjobban látjuk, ha végignézzük itt Budapesten a Sas utca 25. szám alatti Salamonovits Esőköpenygyár modelljeit.” (Színházi Élet, 1931) Az esőkabátok anyagának gyors átalakulását és a divat rohamos tempójú fejlődését a pesti Belváros neves kereskedője, Salamonovits Manó is megtapasztalta. A gumi alapú esőköpenyeket egyik pillanatról a másikra szorították ki a ballonanyagból készült kabátok. Salamonovits nem számolt a divat szeszélyével, és tetemes mennyiségű árut halmozott fel. A kereslet elmaradt, a hitelezők pedig követelték az őket megillető pénzt. A kereskedő végül csődeljárást kért. Néhány év elteltével azonban újraindította üzletét, de kiterjesztette a kereskedést jersey-ruhák forgalmazására is.

A Zseky sapka reklámja 1939-ből (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

A divatszalonok mindent megtettek, hogy az esőkabát kollekciójukat apró kis kiegészítőkkel dobják fel, mint például egy színben passzoló táska, esetleg esőcipő. A Pesti Hírlap Vasárnapja divatrovatának szerkesztője szerint már egy tündéri sapka is elegendő a tökéletes megjelenéshez, vagy legalábbis egy tavaszi virágot időző kinézethez: „Ha finomabb esőköpenyt veszünk, egész kicsire összehajthatjuk, és könnyen magunkkal vihetjük akkor is, amikor csak óvatosságból van szükségünk rá. Az ilyen vékony, impregnált selyemkabát nem gyűrődik. (…) A szép a selyem esőköpenyekhez a vízhatlan selyemsapka illik, így tavaszi öltözetünk olyan, mintha egy nagyvirágszirom borulna a fejünkre.”

Végül aztán jött a nylon, és a II. világháború után mindent vitt, a gumival készült esőkabátokat is.

Címlapkép: Két úr, két esőkabát 1958-ban (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Fejes Katalin
Forrás: forumhungaricum.hu