Gherardini librettóját először a francia fővárosban élő olasz zeneszerzőnek, Ferdinando Paërnek (1771-1839), a párizsi Opéra Comique igazgatójának ajánlotta fel, aki azonban „a témát zenés színpadra alkalmatlannak tartva, elhárította megkeresését”. A Scala által új opera komponálására felkért Rossini azonban látott benne fantáziát. Érdekesség, hogy a milánói közönség „fenntartással fogadta Rossini közép- és dél-olaszországi népszerűségét”, éppen ezért a zeneszerző szokásától eltérően nagy hangsúlyt helyezett A tolvaj szarka előkészítésére. Többek között „ezúttal nem sietett a partitúra elkészítésével, nem kölcsönzött korábbi műveiből”, továbbá más zeneszerző sem segített be neki a munkába. Ráadásul már márciusban megérkezett Milánóba, hogy „elegendő ideje legyen a május végén bemutatandó mű megkomponálására”.

A munka megkezdése előtt komoly kutatómunkát folytatott Rossini, tudomása volt arról, hogy megváltozott a nézők zenei ízlése, népszerűvé vált a német opera hatására az erőteljesebb zenekari hangzás, milyen nagy sikert aratott egy német származású komponista által írt opera egy imája. A tolvaj szarka zenéjében vissza is köszönnek ezek az ismeretek: „a hangszerelésben markánsabb színeket használt, az áriák és együttesek hangulatát igyekezett minél jobban a színpadi szituációkhoz igazítani”, valamint írt egy imát is a második felvonásba. Azonban a nyitány az utolsó pillanatban készült csak el, amiről a zeneszerző így írt: „A tolvaj szarka nyitányát a premier napján komponáltam benn a színházban, ahová a színigazgató börtönzött négy díszletmunkás őrizete alatt, akiket utasítottak, hogy a kéziratomat laponként, egymás után dobják le az ablakon az odakinn várakozó kottamásolóknak. Ha nem adok nekik újabb meg újabb lapokat, engem kellett volna kihajítaniuk.”

A befektetett munka azonban végül elhozta az áhított diadalt a zeneszerző számára, ugyanis a La gazza ladra ősbemutatóján Rossini élete talán legnagyobb sikerét aratta. A milánói közönség „előítélete szinte egy pillanat alatt elszállt”, már a nyitányt követően megváltozott a hangulat, Rossinit végül többször a függöny elé hívták, óriási ünneplésben részesült. Az egész évad legnagyobb sikerének A tolvaj szarka bizonyult.

Az ősbemutatón Ninetta szoprán szólamát Teresa Belloc-Giorgi (1784-1855) eredendően kontraalt énekesnő énekelte, Giannettót Savinio Monelli (1784-1836) tenorista, Vingraditót Vincenzo Botticelli basszista, Luciát Marietta Castiglioni mezzoszoprán alakította.

A premier sikerét követően Münchenben, Bécsben, Pesten, Barcelonában, Brünnben, Lisszabonban, Amszterdamban, Londonban, Párizsban, Bécsben, Szentpéterváron, Koppenhágában, Mexikóvárosban, New Yorkban, Stockholmban is bemutatták A tolvaj szarkát.

oszem

Felhasznált irodalom: Winkler Gábor: Barangolás az operák világában; Matthew Boyden: Az opera kézikönyve; wikipedia

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.